A tétlen olasz diplomácia és egy jól machináló jugoszláv műkereskedő miatt kerülhettek felbecsülhetetlen értékű festmények Szerbiához

"Autoportrait" (self-portrait) Peinture d'apres Tiziano Vecellio dit le Titien (Titian) (vers 1490-1576) 1562 Dim 78,5x63,5 cm Florence Galleria degli Uffizi (Offices) Italie ©Luisa Ricciarini/Leemage

Olaszország nyolc, felbecsülhetetlen értékű, reneszánsz kori festményt követel vissza Szerbiától. A képek a második világhaború után, állítólag kétes úton kerültek az akkori Jugoszláviába. Az olaszok azóta keresik a festményeket, és ennek ellenére nem csaptak le rájuk, mikor 2004-ben két kiállításra is kölcsönkapták őket. 

Olaszország nyolc, felbecsülhetetlen értékű, reneszánsz kori festményt követel vissza Szerbiától. Van köztük Tiziano, Tintoretto, Carpaccio és Veneziani alkotás is. A festmények a második világháború után, a bolognai ügyészség szerint kétes úton kerültek Jugoszláviába.

A képek a firenzei Contini Bonacossi-gyűjteményből tűntek el. Az olaszok úgy tudják, hogy a náci birodalmi marsall,

Hermann Göring megbízásából műkereskedők vásárolták meg

őket annak idején. A háború után a náci rezsim tulajdonában lévő más műkincsekkel együtt egy müncheni gyűjtőpontba kerültek a festmények.

Innen pedig tisztázatlan körülmények között kerültek Jugoszláviába, ugyanis logikusan Olaszországnak kellett volna visszaszolgáltatni őket. A bolognai ügyészség szerint egy Göringgel szoros kapcsolatban álló, kétes hírű jugoszláv műkereskedő, Ante 'Mimara' Topic adta el őket a belgrádi Nemzeti Múzeumnak.

Az 1949-es akcióban Mimara segítségére volt későbbi felesége, az akkor még a náci gyűjtőponton dolgozó Wiltrud Mersmann. Valószínűleg ők ketten intézték úgy, hogy a festményeket Jugoszláviának szolgáltassák vissza. Azt egyelőre nem tudni, hogy mi történt a következő években, mindenesetre a festmények az

1950-es évek közepén Belgrádban bukkantak fel.

A bolognai ügyészség szerint a képek orgazdaság útján kerülhettek Belgrádba, és ezért nemzetközi elkobzási végzést bocsátott ki. Az olasz sajtó szerint Róma a második világháború utáni kényes helyzetre és fontosabb diplomáciai szempontokra tekintettel

nem erőltette annak idején a festmények visszaszolgáltatását Olaszországnak.

Az pedig tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a nyolc festmény 2004-ben már egyszer visszakerült Olaszországba, igaz, csak rövid időre. A Belgrádi Nemzeti Múzeum adta kölcsön őket egy bolognai és bari kiállításra. A kiállitások után, 2005-ben pedig - a szerződéseknek megfelelően - visszaadták őket Szerbiának. A legkellemetlenebb ebben az, hogy a festmények akkor már régóta

szerepeltek a keresett műkincsek listáján.

A bolognai ügyészség egyelőre vizsgálja a 20404-2005-ös kiállítás szervezőinek felelősségét is abban, hogy a körözési listán szereplő festmények újra elhagyhatták Olaszországot.