Sztálin kezétől Chagall békegalambjáig

Rejt/Jel/Képek '56 a Nemzeti Múzeumban.

A Magyar Nemzeti Múzeum ma, június 23-án nyitotta meg Rejt/Jel/Képek '56 – A forradalom titkos művészete címmel az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező, új kiállítását. A hivatalos megnyitó előtti sajtóbejáráson a különleges kiállítással kapcsolatos legizgalmasabb tudnivalókat árulták el a kurátorok.

Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója azt hangsúlyozta a tárlatvezetés előtti köszöntőbeszédében, hogy a kiállítással alapvetően gondolkodásra szeretnék késztetni a látogatókat. „Ez a kiállítás egy kicsit bonyolultabb nyelven beszél"- mondta a főigazgató.

Aki végignézi, annak néhol szembesülnie kell a hazugságokkal is."

A Rejt/Jel/Képek '56 című kiállításon ugyanis párbeszédbe bonyolódik egymással az, ahogyan a résztvevők és a szemtanúk látták az '56-os forradalmat, azzal, ahogyan aztán a kádári propagandagépezet igyekezett beállítani az eseményeket.

Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a kiállítás felépítéséről beszél. Fotó: Hirling Bálint - Origo

„A tárlat sajátossága, hogy

ötvözi a klasszikus képzőművészeti kiállítás és a történeti installációk elemeit"

– mondta az Origónak Csorba László. „Pár éve az NKA miniszteri keretének támogatásával megvásároltuk Sümegi György művészettörténész különleges értékű magángyűjteményét: az 1956-ban, az események forgatagában született, majd azokra visszaemlékező, főképp grafikai alkotások sorozatát.

A több mint 300 mű a lehető legszélesebb skáláját nyújtja az élményeknek, benyomásoknak, megközelítéseknek, szempontoknak

– több évtizedes szorgalmas gyűjtőmunka eredménye. Miközben pedig kiállításunk falán körbefut ez a csodálatos képanyag, a belső terekben fotókból, szövegekből, tárgyakból érdekes, a képekkel beszélgető, néha feleselő, néha egyetértő installációkat állítunk fel. Az egésznek van egy nagyon laza időrendje is, az utca forradalmától a megtorláson át a kádári konszolidációig, illetve a nem felejtő, ellenálló emlékezésig."

A Rejt/Jel/Képek '56 - A forradalom titkos művészete mától látható a Nemzeti Múzeumban. Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Forradalmi időkben semmi sem olyan hatásos, mint a szimbólumok bukása" – idézte a kiállítás egyik főkurátora, Ihász István történész-főmuzeológus.

Márpedig a mi '56-unkhoz nagyon komoly szimbólumok bukása kapcsolódik."

A kiállítás pedig már az első pillanatban be is mutatja ezt, hiszen az első terembe lépve

azonnal a ledöntött Sztálin-szobor keze fogadja a látogatókat.

A szobor darabjai a legkülönbözőbb helyekről, pincékből, padlásokról kerültek elő, a Nemzeti Múzeum Állandó Történeti Kiállításában őrzött darabjának az az érdekessége, hogy Pécsi Sándor, a híres színész kapta meg a szobordöntőktől. A színész, amikor megtudta, hogy darabolják a szobrot, autójával a helyszínre hajtott, és kért egy darabot a forradalmároktól. Bizonyára az ismertsége lehetett az oka, hogy egy egész kézfejet kapott. Ez az utókor szempontjából nagy szerencse, hiszen ez a legnagyobb, egyben maradt ismert rész a szoborból. Pécsi Sándor a kezet a kertjében őrizte éveken át, de a halála után a család elásta azt a kertben. Csak 1986-ban került elő, akkor vásárolta meg a múzeum.
Ugyanígy hangsúlyos helyet kap a bukott szimbólumok között

a nemzeti zászló, amelynek a közepéből kivágták a címert.

Többek között ez a látvány fogadja az első teremben a látogatókat. Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Az első terem az első napok történéseit mutatja be, a második már a tényleges harcok idejét." – kezdte a tárlatvezetést a kiállítás másik kurátora, Gál Vilmos történész-főmuzeológus. – „Ahogy megyünk tovább, talán sokaknak meglepetés lesz, hogy egészen 2006-ig jutunk el. Tehát itt

olyan képzőművészeti alkotásokat is bemutatunk, amelyek reflexiók 1956-ra, a 60-as évektől kezdve egészen a 2000-es évekig.

Az utolsó darabok a 2006-os 50. évfordulóra készült plakáttervek lesznek."

Amint Gál Vilmos elmondta, az '56-os forradalom idején a művészek rendszeresen örökítették meg az utcákon zajló eseményeket. Voltak, akik csak félve, a kapualjakból készítettek vázlatokat, Amberg József viszont leült az utca közepére rajzolni, alkotni – neki 27 műve is szerepel a kiállításon: a napközben készített rajzait esténként otthon festményekbe, akvarellekbe öntötte.

Mintegy háromszáz műtárgyból áll a kiállítás. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Amberg művei mellett hangsúlyosak Marosán Gyula Magyarországon, majd később emigrációban készített grafikái, és rajtuk kívül Borsos Miklós, Szántó Piroska, Nagy Éva, Kusztos Endre és Ambrus Győző is készített sorozatot a forradalmi eseményekről, egészen a menekülés, az ausztriai menekülttáborok mindennapjaiig. A kiállítás igyekszik bemutatni a korabeli utcai képzőművészetet is.
További érdekesség, hogy

egyes rajzokhoz hosszas kutatómunka eredményeként olyan fotókat is sikerült a fényképtárból párosítani, amelyek témájukban sokszor az utolsó részletig, még a látószögükben is megegyeznek.

A harcokat bemutató terem végében már a menekülés és a megtorlás idejéből, illetve témájában is szerepelnek alkotások. Itt a képzőművészethez szépirodalmat is társítottak, tehát versek is megjelennek a falakon – például lengyel szerzőktől, hiszen a forradalom kitörésében is szerepet játszott a lengyelekkel szembeni szolidaritás, azután pedig a lengyel nép juttatta a legtöbb adományt Magyarországra a forradalom idején.

Marc Chagall litográfiája, a Mere et enfant (Anya gyermekével). Forrás: MTI/Kovács Tamás

Lengyel művész, Franciszek Starowieyski alkotása az a két, síró galambot ábrázoló litográfia is, amelyek

a kiállítás legértékesebb darabja, Marc Chagall Anya gyermekével című képe

mellé kerültek a falra.

„Nemcsak a pesti utcán rajzoló hazai művészeket, hanem a 20. századi képzőművészet legnagyobbjait is megragadta a forradalom élménye és hatása" – mondta az Origónak Csorba László főigazgató, amikor a Chagall-litográfia megérkezett a Magyar Nemzeti Múzeumba. „Közülük is kiemelkedik Marc Chagall: Mère et enfant című képe, amely a párizsi Irodalmi Újságban jelent meg 1970. november 15-én. A lap az emigráns magyar irodalom egyik legrangosabb orgánuma volt, a szerkesztőség élén Méray Tiborral. Chagall a Szovjetunióból költözött át Párizsba az 1920-as évek első felében, még azelőtt, hogy a terror kibontakozott volna, így mély szolidaritást érzett a magyar forradalom iránt, amelyet éppen a szovjet tankok tapostak el. Jól ismerte a francia értelmiséggel szoros kapcsolatokat ápoló magyar 56-os emigránsokat, így kerülhetett sor a litográfia közlésére."

A kép központi eleme egy madár, nyilván galamb, a bibliai elbeszélésből is ismert békejelkép, amely azonban nem szárnyal, hanem óvóan átölel.

A gyermekét karjában tartó anyát óvja, ezt a szintén sokezer éves életvédő, értékvédő szimbólumot, a profán falusi madonnát és a belékapaszkodó kisdedet. A jobb alsó sarokban pedig ég a város: jól érthetően fölismerjük az ostromlott Budapestet, amely ki van szolgáltatva a túlerejű pusztításnak. Azon a litográfia-példányon, amely az Irodalmi Újságban megjelent, Chagall odaírta a házak alá az évszámot: 1956."

Marc Chagall litográfiája a kiállítás legértékesebb darabja. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Csorba László azt is hozzátette: a kép ikonográfiai

szimbóluma annak, hogy 1956, az első antisztálinista forradalom valóban világtörténelmi jelentőségű esemény volt.

A kép Magyarországon még soha nem volt kiállítva, múzeumi holléte sem volt ismert. Komoly kutatómunka eredményeként a Magyar Nemzeti Múzeum művészettörténésze, Gödölle Mátyás bukkant rá a nizzai Marc Chagall Nemzeti Múzeum gyűjteményében.

A forradalom titkos művészetéről szóló kiállításnak a menekülés időszakában, főként Ausztriában készült grafikai alkotásokat bemutató termében találhatóak például Görgényi István képei is, aki 60-nál is több '56-os témájú festményt készített, majd a rejtőzködés időszakában mindet átfestette:

csendéleteket festett a vászonra, és csak a 90-es években végzett restauráció során derült ki, hogy ha leszedik a felső festékréteget ezekről a képekről, akkor '56-os festmények kerülnek elő.

A megtorlás időszakát bemutató teremben még a többi helyiségre jellemző félhomálynál is nagyobb sötétség fogadja majd a hivatalos megnyitó után a látogatókat: pusztán a műalkotások lesznek megvilágítva. Itt látható Anna Margit Akasztott bábu című festménye, amely a Chagall- és Kondor Béla-művek után a legértékesebb darabja a kiállításnak.

Részlet a Nemzeti Múzeum 1956-os kiállításából. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az időben 1957 elejét megidéző teremfalnál már megmutatkozik a Rejt/Jel/Képek '56 jellegzetessége:

„A forradalom melletti alkotásokkal szemben ellentétként megjelennek a kádárista alkotások:

az, hogy a Kádár-korszakhoz hű, vagy azt kiszolgáló képzőművészek mit gondoltak '56-ról, illetve mit rendeltek meg tőlük" – fogalmazott Gál Vilmos. A kurátor arra az érdekességre is felhívta a figyelmet, hogy 1957-ben volt egy nagy, országjáró ellenforradalmi kiállítás, amelyhez

a muzeológusok bizonyíthatóan hamisítványokat készítettek.

A terem vitrinjeiben megtalálható néhány olyan tárgy – elégetett könyvek, törött lemezek -, amelyeket a muzeológusok maguk tettek tönkre, akkori megfogalmazás szerint „rekonstruálva", hogyan égettek el a forradalmárok Engels-műveket, törtek szét Lenin beszédeit tartalmazó lemezeket vagy gyalázták meg a Rákosi-címert. Mindezek a tárgyak annak idején leltárba kerültek a múzeumban. Akkortájt még nem kezdődött meg az elhallgatás időszaka: Kádár Jánosék maguk sem tudták, hogyan viszonyuljanak '56 témájához, és még megjelenhetett a kérdés a közbeszédben.

Gál Vilmos kurátor tárlatvezetésen mondja el a kiállítás egyes darabjaihoz fűződő magyarázatokat. A háttérben: "(F)Éljen Kádár!" Fotó: Hirling Bálint - Origo

A kiállítás a Kádár-címer születését is bemutatja, a tervező, Légrády Sándor különböző címerváltozatain keresztül. De a falakon láthatóak – az egész kiállítást végigkísérő, falakba lőtt golyónyom-minták mellett azok a feliratok is, amelyekkel a korabeli ellenállók próbáltak üzenni az utcákon: a MÚK (Márciusban újrakezdjük) vagy a (F)Éljen Kádár! mellett a KÁDÁR APRÓ DÖGEI-falfelirat is feltűnik, amely a Kádár-kormány tagjainak, Apró Antalnak és Dögei Imrének nevét felhasználva hozott létre egészen más üzenetet. Magának

Kádár Jánosnak a dolgozószobáját is felidézi egy iróniát sem nélkülöző installáció,

miközben egymásnak felelget például egy amatőr fafaragó Kádárt és Hruscsovot elragadtatással bemutató alkotása és Kondor Béla Kádár-ellenes festményei, vagy grafikák a világhírű Szalay Lajostól, akit Picasso saját magánál is nagyobb tehetségnek tartott.
A kiállítást egy olyan folyosó zárja, ahol különböző installációs elemek vezetik a tekintetet Nagy Imre 1989-es újratemetésének időpontjáig. Találhatóak itt a 301-es parcella emlékmű-pályázatára beadott tervek, emigrációban készült emlékérmek vagy fiatal, mai művészek rendszerváltás után született plakátjai.

Kádár János dolgozóasztala egy sakktáblán áll. Fotó: Hirling Bálint - Origo

Szintén a kiállítás anyagához tartozik majd

egy T34-es harckocsi

is, amely 5 hónapon keresztül fog a Múzeumkertben állni, az Arany János-szobor mellett. A harckocsi annak is emléket állít, hogy az '56-os forradalom alatt a Múzeumkertben is harcok dúltak, és orosz tankok álltak a romos kertben, a több helyen is kiégett épület mellett.

A kiállítás a forradalom vizuális lenyomatait mutatja be. Fotó: Hirling Bálint - Origo

A Rejt/Jel/Képek '56 – A forradalom titkos művészete című kiállítás az 1956-os Emlékbizottság jóvoltából valósult meg, és mostantól egészen november 15-ig lesz látogatható.