Döntés született Kafka perében

A Franz Kafka kéziratainak tulajdonjogával kapcsolatos hosszas bírósági hercehurca lezárásaként az illetékes tel-avivi bíróság a héten úgy döntött, hogy a mostanáig magángyűjteményben őrzött majdnem százéves irodalmi kincseket át kell adni a jeruzsálemi Izraeli Nemzeti Könyvtárnak.

Az értékes iratok Max Brodtól, Kafka egykori barátjától kerültek titkárnőjéhezm Esther Hofféhoz, aki 2007-ben halt meg. Brod ugyan Kafka arra kérte, hogy

halála után olvasatlanul égesse el a kéziratokat,

de ezt nem volt képes megtenni, sőt ki is adta a műveket, majd egy izraeli közintézetnek szánta az irodalmi anyagot.

Lakásában tartotta

Brod 1968-ban bekövetkezett halála után azonban Hoffe négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a kéziratokat, még el is adott néhányat közülük: egy londoni árverésen majdnem kétmillió dollárért cserélt gazdát A per egyik eredeti példánya.

Kafka azt szerette volna, ha halála után elégetik a kéziratokat Forrás: Wikipedia

A megmaradt dokumentumokat Hoffe két lányára hagyta, akik szintén nem akarták kiengedni a gyűjteményt a kezükből. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár bírósági úton próbálta elérni, hogy - szerintük Brod végakaratával összhangban -, a gyűjtemény az intézményhez kerüljön.

Nem találkozott Kafkával

Leghíresebb regényében is egy tárgyalásról van szó Forrás: Origo

Az illetékes tel-avivi bíróság most elutasította Eva Hoffe 2012-es fellebbezését, mondván, hogy a nő illegálisan szerezte meg a dokumentumokat az anyjától – írta meg a The Jerusalem Post.

Keddi döntésében a bíróság elmarasztalta a nőket a dokumentumok helytelen kezeléséért, vagyis azért, mert megpróbálták eladni azokat a szabadpiacon. A bíróság megjegyezte továbbá, hogy mivel Kafka "soha nem találkozott" az anyjukkal - és végrendeletében is a kéziratok megsemmisítéséről rendelkezett -, ezért egyértelmű, hogy a dokumentumokat helytelenül kezelték.

A végrendelet volt a döntő

A lányok Max Brod egy 1952-es levelével próbálták igazolni, hogy Brod abszolút jogot biztosított anyjuknak a gyűjteményhez, mindenfajta adományozási kötelezettség nélkül. A bírósági döntés szerint azonban Brod "ajándékának" mértékéről végrendeletek, más levelek, sőt az ominózus 1952-es levél bizonyos részei is rendelkeznek.

Az ügyben végül Brod végakarata volt a döntő,

vagyis az, hogy a gyűjtemény közintézményhez kerüljön. Egyelőre nem tudni, hogy a kollekció, amelybe Max Brod munkái is beletartoznak, mikor kerül át a könyvtárba.