Zsebre vágta a szédült tömeget a Die Antwoord

Sziget -1. nap 2016 augusztus 10-én. Die Antwoord

Bombölt a rap-rave a Nagyszínpadon, röpködtek a sörök a levegőben. Bódító furaság és bájos agresszió ejtette rabul a közönséget egy jó másfél órára. A Sziget mínusz egyedik napján néztük meg a Die Antwoordot.

Szerda este övék volt a harmadik fellépés a Nagyszínpadon. Az első két zenekar, és főleg a közönség nem járt jól a zuhogó esővel, de a Die Antwoord elejére már éppen csak szemerkélt, majd lassan teljesen elállt. Ettől függetlenül hideg volt, mindenhol sár, de gyűlt a tömeg placcra...

A színpadon sötétség, de már morajlik valami a hangfalakból, lassan elkezdődik. Még egész kényelmes, jól el lehet férni, az ember kinéz magának egy kevésbé sáros helyet, ha már leszorult a műanyag borításról. Aztán egyre többen jönnek oldalról, de az együttes még sehol.

A két perces hangfalzúgás végén a színpadon lévő LED-falon hirtelen megjelenik a néhány klipükből már jól ismert Leon Botha dél-afrikai festő és DJ, aki sokat dolgozott együtt a zenekarral. Botha 2011-ben halt meg 26 évesen - progériás volt. Ebben a gyógyíthatatlan betegségben a legtöbben 10 éves korukig élnek az emberek, a testük sokkal gyorsabban öregszik a normálisnál. Botha volt a világ egyik legöregebb progériása a maga 26 évével. Neki még volt egy kis ideje alkotni és egyáltalán élni.

Botha arcképét

a közönség elképesztő üdvrivalgása fogadja.

Aztán megjelenik a színpadon God, azaz DJ Hi-Tek, a fején egy eltorzult arcú, lapátfogú álarc. Beindítja a zenei alapot, a tömeg egy testként kezd bele az ütemes mozgásba. Aztán a LED-ek Yolandi, az énekesnő alakját mutatják, ennek is örülünk, de meglepetésre mégis Ninja, a fickó szalad ki a színpadra. Kezében a rave-es sárgába bugyolált mikrofon, az ő gatyája ugyanilyen, jobb szárán a japán írásjelekkel, ő maga pedig félmeztelen.

Ninja kezdi a koncertet Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egyből rappelni kezd, egymás után jönnek ki a fuckok belőle, amit a közönség egyérteműen díjaz, és néhány pillanat múlva már a törékeny Yolandi is a színpadon van és beszáll a vokálba. Ő egy szál pólóban van, Ninja félmeztelen, a tömeg meg lent áll pulcsikban, dzsekikben, sokan még az eső ellen tákolt esőkabátjukban. A színpadon megjelenik a zenekar két táncosa, olyan gida-félék, velük teljes a formáció.

Épp csak elkezdődik a második szám, mikor Ninja fogja magát és

beugrik a közönségbe.

A LED-ek őt mutatják, aztán mikor visszamászik a színpadra, újra a zenekarra és klipjeire jellemző képeket és animációkat látunk. A harmadik számnál már alig lehet elférni a placcon. A fesztivál különböző helyeiről már mindenki ideért, aki kinézte magának a koncertet. Egyre jobban összenyomódunk, összeérnek a csapzott karok, csípők, a legtöbben már ugrálnak a zenére. A közönség vokálja viszont nagyon ergya. Sokan csak óbégatnak, van, aki sikít, sehogy sem találják még a ritmust sem, igaz, tényleg nehéz követni Ninjáékat.

Yolandi és Ninja régen egy pár voltak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ninja a következő szám előtt gyorsan bemutatja Godot, a DJ-t, aki a LED-falon is megjelenik:

that's my f*ckin' DJ!

('Ez az én kib..szott DJ-m!')

A tömeg ennek nagyon örül.

Mintha mindenki csak most jött volna rá, hogy honnan is olyan ismerős ez az ember. God indítja is a következő szám alapját, megy tovább a show. Mellettünk az egyik lány értelmezhetetlen táncba, rángatózásba kezd. Alig lát valamit a színpadból a fejek, vállak alól, vigyáz is rá a barátja, ő (még) nem adta át magát a koncertnek. El sem engedi a lány kezét, aki tovább pörög a fél négyzetméteren. Aztán egy kicsit ők is pihenhetnek, mert a következő pillanatban ketten vágják át mellettük a tömeget, a színpad elől indulhattak. Egy lány jön teljesen kábult arccal, akit a barátja húz ki a koncertről.

Családi kör

Lemegy még egy szám, Ninja újra szól a tömeghez. Azt üvölti:

Budapest!

Úgy tűnik, ennyi elég is, mindenki őrjöng, üvölti, hogy yee, yes, vagy csak fütyül, sikít, mert örül, hogy szólnak hozzá. Aztán kiegészíti, bemutatkozik ő is rendesen:

Én vagyok az afrikai apátok!

A tömeg üvöltéssel fogadja a jó hírt. Ninja már csak ezért is arra kér mindenkit, hogy mondja,

Daddy, daddy, daddy!

És mindenki mondja is. A család végül úgy lesz teljes, hogy rámutat Yolandira, és azt mondja, "ő a nővérem!" Ennek is örülünk. (Egyébként Ninja és Yolandi korábban egy pár voltak, van is egy Sixteen nevű kislányuk, de igazából már nincsenek együtt.)

Yolandi nagyon jól mozgott a színpadon Fotó: Szabó Gábor - Origo

Újabb szám indul, mikor elrepül egy pörgő, fröcskölő sörös doboz a közönség feje fölött. A legtöbben még esőkabátban állnak, ezért belefér, a jobbakról úgyis lepereg. Megint nyílik egy kisebb folyosó, mert újabb lány hagyná el a zsúfolt tömeget. Ezúttal a párja sincs sokkal jobb állapotban, de azért rendületlenül megy előre.

Váltóruha

Lement pár szám, mikor kiszalad két pokémon a színpadra, az egyik Yolandi, a másik a két gida közül valamelyik. Nem ez az első ruhacsere a koncerten, folyamatosan váltogatják az öltözéküket. A rap betétre már megérkezik Ninja is,

természetesen Pikachu-jelmezben.

Ez ugye egy egész cuki, kis méretű pokémon, jó gag, hogy éppen Ninjára adták. Yolandi termete tökéletes lett volna a szerepre, de az általa közvetített lelkiséggel nem fért volna össze. Ő a klipekhez képest jóval visszafogottabb a színpadon, de nehéz elfelejteni a videós alakításait. Azokból az ember inkább úgy gondol rá, mint aki tökéletes lenne egy Omen-remake-hez, ha valamiért Damient lánynak szánnák. Ninja tehát tarol Pikachuként. Tényleg működik ez a viccesen keménykedő, valahogy mégis csak kedves Daddy szerep.

Újabb sörök repülnek át a tömeg fölött, nem tűnnek üresnek. A koncert már bő egy órája megy, a közönség

a Die Antwoord markában van az első perctől.

Viszont érezhető, hogy a vége felé járunk, egyre több ütős slágert lőnek el. Először a Pitbull, aztán a Baby's on Fire. Ninja természetesen a klipben is hordott pitbull maszkban énekli végig számot. Mindenki sejti, hogy lassan itt a vége, éppen ezért iszonyatosan tombol a közönség. Főleg, mikor megszólal az I fink U freeky. A ritumust is jobban követik a testek, a szöveg is jól megy már, sokan kívülről fújják a sorokat.

A számnak vége. Elsötétül a LED-fal, kialszik a fények nagy része, és akkor mind az öten letérdelnek, meghajolnak. Hosszan. Sokan már tapsolnak, többen el is indultak, mert azt hitték, vége. Aztán a hosszú csend után beindul az igazi búcsúszám, az Enter the Ninja. És ezzel tényleg elköszöntek. Yolandi vékony hangján megáldja a tömeget, miközben sortján ott virít elöl egy lefordított kereszt:

Budapest, be happy! Bye bye!

Ki kell jelenteni, hogy a Die Antwoord szerda este egyszerűen

zsebre vágta a közönséget.

Egyrészt nem volt nehéz dolguk, mert hihetetlenül népszerű a karakterük és ők maguk is világszerte. Másrészt pedig mindent megtettek azért, hogy a színpadon valami nagyon alkossanak, és odavágjanak. De ez a show mégsem lett most akkora . A hangulattal nem volt gond, Ninja szédületes volt, hozta magát, Yolandi alacsony termete ellenére beugrálta, -táncolta és -rappelte a színpadot. A koncert viszont hosszú volt ahhoz, hogy végig élvezhető legyen vékony hangja. Nagyjából az első 40 perc után vált néha bántóvá.

Yolandi ebben a pólóban kezdte a koncertet, miközben odalent ázott-fázott a tömeg Fotó: Szabó Gábor - Origo

A színpadi látvány nem volt olyan erős, mint amit a videoklipekből feltételezne az ember. A LED-falon persze folyamatosan mentek a felkavaró képsorok, és tény az is, hogy

a két frontember és a táncosok kitettek magukért.

De az egész inkább egy kedves, aranyos bemutató lett, amire kőkemény rave alapokra rappelnek változó-színes ruhásemberek. A sok kiszámolt ruhacsere már a ritmikus gimnasztikai csapatgyakorlatok precíz koreográfiájára emlékeztetett.

A kommunikáció a közönséggel nagyon egyszerű, de tökéletesen időzített és felépített volt. Működött is. Az apró budapestezések, középsőujjak az égbe,

egy letolt nadrág és fenékmutatás untig elég volt

ahhoz, hogy mindenki barátként tekintsen a dél-afrikai együttesre.

Jobb szélen az egyik gida Fotó: Szabó Gábor - Origo

Érdekes észrevétel, hogy a Die Antwoord zenéje - és koncertje - nem a legszebb mozgást hozza ki az emberekből. A fiúk nagy része persze ugyanúgy mozog minden dallamra, náluk ez talán nem is feltűnő, de a lányokból a legrosszabbat hozza ki a Die Antwoord. Nem tánc ez, hanem sokszor ütemtelen rángás, de nyilván nem is kell arra számítani, hogy egymásba karolt emberek dúdolják és ringják végig a koncerntjüket. Nem is ezt akarják. Hanem azt, hogy velük együtt tomboljanak az emberek, és közben legalább olyan jól érezzék magukat, mint ők a színpadon. Ez mondjuk, szerdán

tökéletesen sikerült.