A POSZT-on és külföldön is sikert arattak a diákszínjátszók

Az Elveszett éden a POSZT off-programjában szerepelt.
Vágólapra másolva!
Az Edered nevű szervezet 1987 óta szervez európai ifjúsági drámatalálkozókat. Az idei alkalmon, Németországban a Szent István Gimnázium két diákja is részt vett, akik mögött igen eseménydús nyár áll: mielőtt a nemzetközi mezőnyben képviselték volna Magyarországot, gimnáziumi iskolatársaikkal együtt a POSZT-on, a Pécsi Országos Színházi találkozón is színpadra álltak.
Vágólapra másolva!

A nyáron lezárult színházi évadban olyan erős előadások születtek, hogy a POSZT válogatói is kénytelenek voltak kitágítani a kereteket: a szokásos 12 helyett 16 előadás is helyet követelt magának a versenyprogramban. A színházi találkozó programjában pedig a versenyelőadásokon kívül is minden műfajban a legszínvonalasabb produkciók szerepeltek: évek, sőt, évtizedek óta sikerrel futó, fesztiváldíjas előadások, köztük például Magyarország legtöbbet játszott prózai darabja is.

Mindezt figyelembe véve talán nem is kérdés, mekkora elismerést és mekkora izgalmat jelenthet a POSZT közönsége előtt színpadra lépni, márpedig

néhány diákszínjátszó is elmondhatja magáról, hogy kivívták maguknak ezt a jogot.

A Zugszínház középiskolás tagozata, az egyik olyan diákszínjátszó csoport, aki ezzel büszkélkedhet, mindennek tetejébe komoly és nehéz alapanyaghoz nyúlt: a fiatalok Cocteau Elveszett éden című darabját adták elő. Az előadás egy testvérpár drámája; akik árvaságukban és elhagyatottságukban mindinkább elvágják magukat a világtól, és életüket ezzel magányossá és veszedelmessé változtatják.

Részlet az Elveszett éden című előadásból a 2016-os POSZT-on. Forrás: poszt.hu

„A rendezők, Hollós Péter és Hollós Gábor választották ki a darabot annak alapján, ahogy egyre jobban megismertek bennünket – mondta a darabban Elisabeth szerepét játszó Koós Boglárka, a Szent István Gimnázium diákja. - Olyan előadást próbáltak nekünk keresni, amelyik igazán illik ránk."

„Ez a darab nemcsak alkatilag, hanem korosztály szempontjából is nagyon illett a csoportra, és időközben egyre jobban bele tudtuk élni magunkat a játékba"- tette hozzá az előadás másik szereplője, Bóth Márton.

„Én nagyon utáltam az elején, csak a POSZT-on kezdtem élvezni – árnyalta a képet a Gérard-t alakító Nagy Soma. - A karakterem is akkorra érett be, az egész darab akkorra lett élvezhető."

Az előadás kalandos úton került a POSZT off-programjába.

A társaság beadta a nevezését az Országos Diákszínjátszó Találkozó versenyére, ahol később aranydiplomát és különdíjat nyertek. De Maday Benjamin, Paul megformálója azt is elárulta, hogy az első előadás előtt egy héttel még jóformán semmi nem állt készen.

„Beneveztük az előadást egy diákszínjátszó fesztiválra. Nagyon sokat próbáltunk, valóban körülbelül egy hét alatt állt össze a darab- erősítette meg Koós Bogi. - Akadtak még a szereplőkkel is problémák, volt, akit egy hét alatt kellett betanítani. A Vörösmarty Gimnáziumban adtuk elő a darabot. Ott az értékelés alapján elküldtek minket a szolnoki 23. Globe Fesztiválra, ahonnan egyetlenegy darabot küldtek el a POSZT off-programjára, és azok mi voltunk. Utólag tudtuk meg, mert nem voltunk ott Szolnokon az eredményhirdetésen."

Amikor viszont kiderült a hír, óriási volt az öröm:

„Soma közölte velem a folyosón.

- mondta Bóth Marci.

Miután meghívást kaptak a POSZT-ra, a Szív Kamara Színházban is előadták a produkciójukat a diákok.

Az Elveszett éden a POSZT off-programjában szerepelt. Forrás: poszt.hu

„Mire eljutottunk a POSZT-ra, addigra volt összesen körülbelül 10 előadásunk. Mindig egy kicsit fejlődött, alakítgattunk rajta, ért mindenkiben. Gyorsan raktuk össze, de utána volt arra időnk, hogy sokat finomítgassuk"- mesélt a felkészülésről Koós Bogi.

Magáról az előadásról kellemes emlékeket őriznek a diákok. Azt mondják, az elején kicsit több volt bennük a stressz, de aztán elkezdte a maga életét élni darab: már nem is kellett figyelniük a szövegre, sikerült teljesen átélniük a szerepeiket. Ennek megfelelően a közönség is értékelte az előadást. Később többen gratuláltak a diákszínjátszóknak, különösen azt emelték ki, milyen jó és összeszokott csapatot alkotnak. A hivatalos szakmai értékelésen mindössze egyetlen kritikát fogalmaztak meg a produkciójukkal kapcsolatban: érdekes módon éppen azt, hogy könnyedebb, kikacsintásokkal teli előadás helyett nagyon komoly darabbal álltak ki a nyilvánosság elé. „De éppen

- vélekedett erről Bóth Marci.

„Mindent összevetve nagyon pozitív élmény volt a POSZT-on fellépni. A szervezők nagyon kedvesen fogadtak, több szakmabelivel találkozhattunk, ami szintén nagyszerű élmény volt, és bemehettünk a Zsolnay Negyedben az előadásokra"- vonta meg a mérleget Maday Benjamin.

Benjamin és Marci ezek után augusztusban az Edered európai ifjúsági drámatalálkozóján, egyedüli magyar résztvevőkként képviselték Magyarországot. Az általában kéthetesre tervezett, azonban idén csak egyhetes tábor sűrű programjában az úgynevezett National Marketplace keretében magyaros ételkülönlegességekkel ismertették meg a találkozón összegyűlt nemzetközi társaságot, standupokban és rövid jelenetekben mutatták be a magyarok karakteres vonásait a közönségnek, sőt, még néptáncolni is igyekeztek megtanítani a külföldi színjátszókat.

„Ez halva született ötlet volt, mert a csárdásig még csak-csak eljutottunk, az még ment, de amikor bonyolultabb táncokra tértünk át, azokról mindenki gyorsan lemondott. De az elején még lelkesek voltak, az kétségtelen!" – mondta nevetve Benjamin.

Bóth Márton és Maday Benjamin az EDERED nemzetközi drámatalálkozóján, Bertolt Brecht berlini szobra mellett. Forrás: Bóka Gábor, Bóth Márton, Maday Benjamin

„Érdekes volt tapasztalni, hogy

a legtöbb ország képviselői Magyarországról tudtak a legkevesebbet.

Mind a vezetők, mind a táborozók hozzánk jöttek legtöbbször, hogy kérdezgessenek minket az országunkról" – tette hozzá.

A program találó címe - Fluid Boundaries – eleve arra utalt, hogy a határok képlékenyek, átjárhatóak. A drámatalálkozó résztvevőit már az első napon nagy csoportokba osztották, ahol szinte minden résztvevő ország képviseltette magát, és ezeken a nemzetközi csoportokon belül készítettek egy-egy jelenetet, amelyekből a tábor zárónapjára állt össze egy előadás. Ebből adódóan a fiatalok végig a többi ország képviselőivel voltak kapcsolatban. Minden csoportot két vezető koordinált – Benjaminék esetében egy francia hölgy és egy izraeli férfi voltak a csoportvezetők.

„A táborban

nagyon pozitív élmény volt azt látni, hogy a közös cél összekovácsolt mindenkit.

A mi jelenetünket a francia vezetőnő találta ki, és ő szerette volna megrendezni. Érdekes volt , hogy ő, az izraeli férfi és én, mint magyar színházhoz szokott ember, mennyire másként látjuk a dolgokat" – mondta Benjamin.

A táborban az angol volt a közös nyelv. A záróelőadásban azonban egyetlen angol nyelvű monológ szerepelt csak: az összes többi megszólalás mind-mind különböző nyelveken, kinek-kinek az anyanyelvén hangzott el, illetve inkább mozgásszínházi elemekre épült az előadás. Egy jelenetben, amelyben az elgondolás szerint menekülteket alakítottak a színjátszók, kimentek a közönséghez, és mindenki a maga nyelvén adta elő a saját élete történetét a lengyel nézőknek, hatalmas nyelvi kavalkádot létrehozva.

Most, hogy újra elkezdődött a tanév, a gimnazista diákszínjátszók a tervek szerint rövidesen újabb produkcióval állnak elő. Még nem biztos, hogy a POSZT-on bemutatott előadásukat, esetleges szereplőcserékkel, újra fogják játszani - valószínűleg ismét a velük dolgozó rendezők fognak hozzájuk illő, másik darabot javasolni. De azt sem lehet kizárni, hogy ezúttal maguk a diákok állnak elő egy frappáns ötlettel.

Az viszont biztos, hogy a színházlátogatók fognak még hallani a fiatal társaság tagjairól, ugyanis többen is fontolgatják, hogy a színészi pályát válasszák. „Nyolcadik osztályos koromban játszottam a Szép nyári nap-ban. Beugrottam, aztán itt ragadtam. – mondta erről Nagy Soma. Meg fogom próbálni a felvételit a Színművészetire három -rendező, forgatókönyvíró és színész – szakon is."