Demeter Szilárd: Önmagában a főváros nem tudja megtartani a magyar kultúrát

Demeter Szilárd

Magyar géniusz Győrben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Úton errefelé azon gondolkodtam, hogy helyes-e annak a programnak a neve, amely szándéka szerint a Kárpát-medencei vidéki múzeumokat helyezné fel ismét a mentális térképünkre? A Petőfi-bicentenárium keretprogramjaként a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségével arra szövetkeztünk, hogy több mint hárommilliárd forintból egyrészt a Budapesten kívül található múzeumaink kapnak lehetőséget állandó és időszaki kiállításaik, múzeumpedagógiai foglalkozásaik megújítására, infrastruktúrájuk fejlesztésére, másrészt pedig összerakunk egy olyan vándorkiállítást, amiben megmutatják magukat az intézmények, továbbá felvillantanak valamennyit abból az őrzött és gondozott örökségből, ami szerintem mégiscsak a magyar létezés alapja.

Ami miatt elbizonytalanodtam: géniuszból több van. Az ötletadó géniuszunk, Hamvas Béla öt géniuszról ír. Ha körülnéznek ebben a kiállításban, akkor számtalan géniusz teremtő erejére láthatunk példát. És felismerjük őket. A géniusz olyan, mint a hős: akár ismerjük a nevét, akár névtelen, tudjuk róla, hogy az, ami. Géniusz a honfoglaló aranyműves, géniusz a világhírű festőnk, géniusz a népművészet mestere, mint ahogyan géniusz a tudós és feltaláló is.

És ez mindenhol így van ezen a világon. De hogy létezik-e „magyar géniusz", az már megkérdőjelezhető.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tegyük fel bátran a kérdést: létezik-e magyar géniusz? Abban a globális őrületben, amiben ma élnünk adatik, alighanem ez az egyik legfontosabb kérdés, és az alábbiakban meg is érvelném, hogy miért gondolom az egyik legfontosabbnak.

Tudjuk, hogy a géniusz szavunk a latin 'genius' szóból ered, aminek jelentését szellemi képességként, az emberi szellemmel szokás aládúcolni, még pontosabban az emberi szellem alkotó erejét értjük alatta. A latin 'geno' ige viszont az ógörög 'gennao' szóból eredeztethető, aminek a jelentése nemz, teremt. Ezért mondják azt egyes filozófusok, hogy a géniusz az isteni teremtésaktust ismétli meg, és mint ilyen, nem lehet szabálykövető. Van a géniuszban valami isteni, tehát ráción felüli, az emberi értelem számára megfoghatatlan és értelmezhetetlen, és ezt nagyjából Platón óta csodáljuk. Épp ezért nehéz érvelni amellett, hogy eme isteni résznek lehetne nemzetisége, továbbra is kérdés, hogy a géniusz lehet-e magyar. Józanabb bölcselők azt javasolják, hogy ilyenkor érdemes a következmények felől is végiggondolni a problémát, szerintük a teremtett világból lehet következtetni a teremtőre. Ha ez így van, akkor a mi kérdésünk úgy fogalmazható át: van-e az emberi létezésnek magyar minősége, létezik-e magyar világ?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A válasz itt található ezekben a termekben. Vagy még egyszerűbben: a válasz mi magunk vagyunk. A bárhol szabadságával szemben mi a valahol szabadságában élünk. Szeretjük a hazánkat és szülőföldünket, magyarul nézünk a világra és saját életet akarunk élni. Van az emberi létezésnek magyar minősége, mert azt éljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy a fentebbi eszmefuttatás lábát lerángassam a földre. Évek óta mondogatok pár tételmondatot, ami miatt elég népszerűtlen vagyok egyes budapesti tekintetes előtt.

Az egyik úgy hangzik: nincs több közgyűjtemény. Egyetlen magyar közgyűjtemény létezik, aminek különböző végpontjainak lehetünk gondos gazdái - de ugyanazt az egységes magyar kulturális örökséget őrizzük, gyarapítjuk és tesszük láthatóvá, legyünk budapesti főigazgatók, avagy kézdivásárhelyi muzeológusok. Ebből következően nem léteznek fővárosi és vidéki intézmények sem: magyar múzeumok vannak, a magyar teremtőerő megannyi temploma. Ezekben a múzeumokban nem értéksemleges munka folyik, hanem értékelkötelezett. Nekünk a magyar kultúra az első. És nem azért fontosabb számunkra a magyar kulturális örökség, mert jobb vagy rosszabb bármilyen más nemzet kultúrájánál, hanem azért, mert a miénk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Válságos időket élünk, a kulturális intézmények fenntartói nehéz döntésekre kényszerülnek. A magyar kulturális élet viszont fejnehéz, Budapest-központú.

Egy végleg bezárt győri, szabadkai, székelyudvarhelyi vagy beregszászi kulturális intézményért nem szokás utcára menni a fővárosban. A médiatér is szűk fókuszú, ezek a történetek radar alatt maradnak.

Ez baj. Lehet, hogy egy budapesti főigazgató szájából furcsán fog hangzani, de hetek óta azt zsolozsmázom minden lehetséges döntés-előkészítő fórumon, hogy a következő időszakban elsődleges és stratégiai fontosságú a vidéki kulturális intézményrendszer megerősítése. Önmagában a főváros nem tudja megtartani a magyar kultúrát. Vagyis ha feladjuk a magyar géniusz szálláshelyeit, akkor a magyar nemzet jövőjét adjuk fel. Nem magyarok leszünk, hanem akárkik. És akkor fölösleges volt ezeregyszáz év küzdelme itt, a Kárpát-medencében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hát ezért tartom az egyik legfontosabb kérdésnek manapság annak megmutatását, megélését, hogy létezik, megtart és ma is hat a magyar géniusz. Ahogy egyik legnagyobb költőnk, Arany János írta volt 1848-ban az Örökség című versében: „Igy a zászló, ránk örökbe maradt, /Ránk hagyák azt erős átok alatt: / Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul, / Ne legyen az isten istenünk azontul. // Most telik be, vagy soha, ez átok. / A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! / Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az istennek soha több magyarja."

Voltunk. Vagyunk. Leszünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Elhangzott a Magyar Géniusz Vándorkiállítás győri állomásának megnyitóján 2022. október 29-én)