A helyiek egyenként járultak a kapuja elé mély főhajtással, egy szál virággal vagy egy mécsessel emlékezve Törőcsik Marira.
Mari minden helyivel rendkívül közvetlenül viselkedett, senkinek sem engedte meg, hogy magázza vagy művésznőnek szólítsa, ő itt egyszerűen mindenki Marija volt. Bárkivel megállt beszélgetni – mesélte a Borsnak a volt polgármester.
Mivel látta, hogy nagyon sokat dolgozom, rendszeresen főzött nekem ebédet – mondta elcsukló hangon a helyi boltos, aki szerint a művésznő azt akarta, hogy hamvainak csak a felét szórják a Tiszába, a másik fele Velembe kerüljön.