Vágólapra másolva!
„Minden vágyott szerepet eljátszottam a Szolnoki Szigligeti Színházban, amit eljátszhattam. Itt nőttem fel. Színész lettem, férj lettem, apa lettem, férfi lettem. Ezeket kaptam Szolnoktól – egy szóval: az életet" – mondta Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház új igazgatója, aki Balázs Pétert váltotta a poszton. A Jászai Mari-díjas színész 17 éve dolgozik a szolnoki teátrumban. Az új igazgató kiemelte: reméli, hogy olyan színes, izgalmas és értékes színházat tud működtetni, amely nemcsak a szolnokiaknak, hanem az egész országnak örömére szolgál majd. Interjú Barabás Botonddal.
Vágólapra másolva!

A szakmai bizottsági meghallgatásán 9:0:0 arányban egyedüliként kapott támogatást a három pályázó közül a bizottsági tagoktól. Számított rá, hogy így lesz?

Nem, erre semmiképp sem számítottam. Azt reméltem, hogy a szakma pozitívan értékeli majd a pályázatomat, de ilyen egyöntetű véleményre nem számítottam.

Ez az értékelés még mélyebb alázatra késztet.

Új igazgatóként milyen tervei vannak - miben változtatná meg a Szolnoki Szigligeti Színházat, és mi az, amit mindenképpen megtartana elődje, Balázs Péter munkájából?

Sok fontos állomást ki lehetne emelni Balázs Péter igazgatói munkásságából, ezek közül az egyik legfontosabb, hogy tizennégy éven keresztül a Szolnoki Szigligeti Színház 110% -os látogatottsági mutatót produkált. Ez az adat mindenképp példaként áll előttem.

Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy "arra kell rávenni a fiatalokat, hogy legyen igényük a színházi kultúrára". Mik a tervei, milyen új programokat tervez, hogy megszólítsa a fiatalokat?

Az első és legfontosabb a kommunikáció. A fiatalokat a saját hangjukon és a saját fórumaikon kell megszólítani. Rengeteg terv van alakulóban, ami kifejezetten a fiatalokat érinti.

Ezenkívül a SZÍN-MŰ-HELY (kamaraszínház a színházzal szemben) tökéletesen alkalmas helyszín arra, hogy felépítsünk egy hidat a fiatalokkal együtt. Szintén Balázs Péter nevéhez fűződik az Ádámok és Évák elindítása, mely azóta már országos méreteket öltött, mindenhol hatalmas érdeklődés és siker koronázza. Természetesen ezt is folytatni fogjuk.

Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Székelyudvarhelyen született. Otthon már gyerekkorában felfigyeltek a tehetségére?

A középiskolát a sportban, a kultúrában és a közösségi életben elért sikereimért oklevéllel zártam. Mindig minden érdekelt, kíváncsi gyerek voltam. Annyira „sok minden" akartam lenni, hogy nagy hévvel belevetettem magam valamibe, majd máris a következő kihívásra koncentráltam. Ez akkor változott meg, amikor felvettek a Színművészeti Egyetemre, ami egy hirtelen jött ötlet volt. Amikor elkezdődtek az egyetemi éveim, akkor már tudtam, hogy ez valami más, nem csak egy fellángolás. Azóta bebizonyosodott, hogy a kezdeti hármas (kultúra, közösségi élet, sport) határozza meg azóta is az életemet.

Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Elsőre felvették a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre, és már egyetemi évei alatt játszott az újonnan épült Nemzeti Színház nyitóelőadásában, Az ember tragédiájában, amelyet Szikora János rendezett. Hogyan emlékszik vissza a próbákra, az előadásra a vadonatúj épületben?

Nagyon meglepett, hogy elsőre felvettek az egyetemre, ami után életem legcsodásabb éveit kaptam. Az akkori önmagamra jellemzően a felvételi bizottság kérdésére, miszerint miért szeretnék színész lenni, azt a választ adtam, hogy „mert 9-kor kell kelni, és csak 10-től kezdődik a próba." Szerencsém volt, hogy értették a viccet és felvettek. Másnaptól egy olyan világba kerültem, amikor már csak fejlődni, tanulni akartam. Ennek az útnak az egyik állomása volt a zalaszentgróti tábor harmadév után, ahol megismerkedtem és együtt dolgozhattam Szikora Jánossal, aki később felkért, hogy játsszam a Nemzeti Színház nyitóelőadásában. Nagyon érdekes tapasztalás volt úgy elkezdeni a próbákat, hogy még javában épült a színház, majd három hónap múlva ott állhattam az ország legnagyobb művészei mellett, a csillogó pompa közepén. A sors furcsa fintora, hogy most Szolnokon vagyunk hasonló helyzetben és hasonlóan nagy pillanatok előtt, hiszen a felújított Szolnoki Szigligeti Színház megnyitása már nagyon közel van.

Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója fotó:Talán Csaba

Szikora János hívta Szolnokra is - miért döntött úgy, hogy elfogadja, és ide szerződik?

A Nemzeti után Temesvárra szerződtem, ahol együtt dolgoztam Victor Ioan Frunza rendezővel, mesteremmel. Ez a csodálatos munka 2,5 évig tartott, amikor megcsörrent a telefonom. János újra a csapatába hívott. Azóta vagyok Szolnokon.

Hogyan emlékszik vissza az első évekre?

Az első évek nagyon nehezek voltak. Ugyan a társulat azonnal befogadott, megszeretett, ami hatalmas erőt adott, de mégis egyedül voltam, távol a családomtól, barátaimtól, abban az időben, amikor még nem volt mobiltelefon.

Mit adott Önnek Szolnok?

Felnőttem. Színész lettem. Férj lettem. Apa lettem. Aztán még egyszer apa lettem. Mindent eljátszottam, amit eljátszhattam. Férfi lettem. Szolnoktól azt a lehetőséget kaptam meg, hogy ezeket mind megvalósíthassam. Tehát az életet.

Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója fotó: Talán Csaba

Azt mondta, hogy minden szerepet eljátszott, amit szeretett volna. Mégis: van valamilyen szerepálma?

Szerepálmom nincs. Szeretnék fejlődni, szeretném megtalálni a mostani színészi hangomat, amire úgy érzem, hogy a SZÍN-MŰ-HELY lesz a legalkalmasabb helyszín, amely egy intim környezet. Jelenleg a legnagyobb szerepálmom, hogy jól vezessem a színházat a jövőben. Ennek kell alárendelni a színészi énemet.

Számos díjjal rendelkezik, (Jászai Mari-díj, Soós Imre-díj, Prima Primissima közönségdíj, Bodex-gyűrű), az idén pedig megkapta a Kaposvári Gyula-díjat - amit a pandémia miatt személyesen nem tudott átvenni. Kapott a szakmától, a közönségtől díjakat - ez milyen érzéssel tölti el?

Minden díjhoz köt egy érzelmi kapocs. Mindegyiknek külön története van. Kaptam díjat a szakmától, a társulattól, a szülővárosomtól (Székelyudvarhely), Szolnoktól és a közönségtől is. Mindegyik más miatt fontos, de ugyanannyira. Ezek a díjak az ő a bizalmukat fejezik ki, amelyek óriási erőt adnak a szürke hétköznapokban is.