Cukorka a Topo Gigio alatt, avagy a szelíd óriás

Február 28-tól vetítik a magyar mozikban a Piedone nyomában című dokumentumfilmet. A Bud Spencerről (ő idén lenne kilencvenéves) szóló 90 perces portréfilm több mint négy éven át, öt országban készült, negyvenöt közreműködővel. Király Levente a közmédia munkatársaként, saját költségén utazott Rómába, hogy interjút és közös fotókat készítsen a legendával, s ezután fogalmazódott meg benne a portréfilm ötlete. A rendezővel folytatott beszélgetésből kirajzolódik Bud Spencer összetett személyisége: volt sportoló, színész, egyetemi tanár, feltaláló, zenész és zeneszerző, jobboldali politikus, gyermekruha-tervező, lokálpatrióta, nagykövet, mélyen vallásos és napi szinten jótékonykodó ember.

Magyarországon, ahol sportolóként is többször megfordult, Bud Spencernek majdhogy nagyobb kultusza van, mint a szülőhazájában. A filmben is elmondja, hogy szereti hazánkat, és sokra tartja a magyarokat. Fontos ez nekünk?

Bud Spencer szerint a magyar az egyik legbonyolultabb nyelv a világon, ami azt mutatja, hogy ez a nép kiemelkedik a többi közül. Ez országimázs-építés szempontjából sem mellékes. Egy legenda hangjára Európa-szerte többen figyelnek, mert súlya van a kijelentésének. Ő úgy fogalmazott, hogy a magyar különleges nép, ami nekünk szívet melengető érzés.

A film két nép egymással való kapcsolatának az erősítéséről is szól?

A film az eleve is élő olasz–magyar-kapcsolatokat és barátságot ápolja. Arról nem is beszélve, hogy három generáció nőtt fel Bud Spencer filmjein, amelyek mindannyiunk arcára mosolyt csaltak. Ez az alkotás a hálám jele, így próbálok visszaadni valamit a sok jóért, amit annak idején tőle kaptam. Televíziósként, a közmédia, az M5 munkatársaként úgy gondoltam, készítek egy olyan filmet, amely időtálló módon próbálja bemutatni Bud Spencer sokszínűségét.

Király Levente és Bud Spencer Forrás: Fehér Krisztián

Az ő filmjeit hússzor meg lehet nézni, negyven év után is, szemben a mai filmekkel, amelyeket kétszer is sok látni. Mitől örök érvényűek Bud Spencer alkotásai?

Azért lehet többször megnézni őket, mert abban az időben a poénok olyan minőségűek voltak, hogy évtizedek múltán is élvezhetők. Ezekben a filmekben nincs vér és erőszak. Elcsattant ugyan egy-két karikírozott pofon, de nem halt meg senki, szemben a mai alkotásokkal. Bud Spencer vígjátékaiban nem volt káromkodás, csúnya beszéd. Egészen más miliőt mutatott a fiataloknak, mint a mai amerikai filmek, amelyeknek a hatására a mostani gyerekek felnőnek.

Nem kellett korhatáros besorolás...

Így van. És arról még nem is beszéltünk, hogy Bud Spencer és Terence Hill volt az egyetlen páros a világon, amelynek három évtizeden keresztül sikerült megállítania az amerikai filmek áradatát. Mert verhetetlenek voltak, a szó mindkét értelmében. Ma elképzelhetetlen, hogy az amerikai filmeket spanyol, olasz, francia vagy magyar alkotások lekörözzék. Kevés pénzből készültek annak idején, nem törtek össze bennük helikoptereket, méregdrága autókat, a kitűnő olasz rendezőknek köszönhetően mégis olyan ötletesek, humorosak, hogy ma sem lehet megunni őket.

Bud Spencer a filmben azt mondja, ő nem színész. Szemben Terence Hill-el, aki mindig színészként volt jelen, és az is akart lenni.

Bud Spencer ízig-vérig nápolyi karakter volt, aki önmagát adta a filmekben. Egy idő után túlnőtt önmagán, és már életében legendává vált. Bár hatvan éve annak, hogy elkezdte a színészi pályát, nem készült róla egy film sem. Ezért döntöttem úgy, hogy a születésének kilencvenedik évfordulójára ebben a formában emlékezem rá, és megismertetem az emberekkel azt az arcát, amelyről csak nagyon kevesen tudnak.

Király Levente és Terence Hill Forrás: László Gábor

Hiánypótlónak érzi az alkotását?

Bud Spencer már nem él, nem lehet vele interjút készíteni, sem dokumentumfilmet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy én voltam az első és az utolsó, aki portréfilmet forgathatott róla.

De nem csak ő szólal meg a filmben...

És nemcsak Terence Hill, hanem egykori színész társai, barátai, családtagjai, sőt még sportolók is, akik együtt játszottak vele az olimpián. Köztük a közel kilencvenéves Fofó Buonocore, aki elmesélte, hogy abban az időben még a tengerben rendezték a vízilabda-mérkőzéseket. Az egyik meccs közben összedőlt a parton a deszkákból összeeszkábált nézőtér, és sokan belezuhantak a tengerbe. Bud Spencer, aki épp azon a mérkőzésen játszott, tíz embert mentett ki a vízből.

Mikor pár éve megkereste, mit tudott Bud Spencerről?

Nagyon sok mindent, hiszen fölkészültem az interjúra. Tudtam, hogy hétszeres olasz úszóbajnok és vízilabdázó volt, rögbijátékos és bokszoló, aki harminc kiütéses győzelmet aratott, illetve hogy Venezuelában autóversenyzéssel is foglalkozott. Zenét szerzett, énekelt, hat nyelven beszélt, három egyetemre járt, és jobboldali politikus volt a Forza Italia színeiben – ezekkel nyilván tisztában voltam, de sok információ az újdonság erejével hatott rám is.

A filmből kiderül, hogy feltaláló is volt, olyan találmányokkal, mint a székké alakítható sétapálca vagy a fogkefe, amelyikből egy gombot megnyomva jön a fogkrém. És tervezett egy óceánjárót is.

Nemcsak megtervezte, hanem fel is építette egy mérnök barátjával. A család morlupói nyaralójában mutatták be. Pontosabban csak a makettjét, mert a hajót időközben eladták.

Király Levente és Bud Spencer Forrás: Csipő Kornélia

Milyen volt a kapcsolata a családjával, a gyerekeivel?

Kitűnő, amit érdekes példákkal tudok illusztrálni. A hétvégi közös ebéd alatt nem volt szabad felvenni a telefont, akkor sem, ha üzleti tárgyalása lett volna a fiának vagy a lányának. Ha valaki mégis felvette a kagylót, az volt a büntetés, hogy az apja mindent megevett a tányérjáról. Bud Spencer viccesen nevelte a gyermekeit. Volt a kertjükben egy Topo Gigio – ez egy olasz mesefigura. Ha a gyerekek jók voltak, a nap végén a Topo Gigio alatt cukorkát és csokoládét találtak; ha rosszak voltak, akkor semmit. Mikor Cristiana lánya pszichológia szakra ment, elhatározta, hogy segít neki a tanulásban, mégpedig úgy, hogy ő maga is beiratkozott az egyetemre. Ez aztán olyan jól ment neki, hogy felkérték, tartson előadásokat pszichológiából. Otthon, amikor társasjátékot játszott a gyerekeivel vagy az unokáival, mindig hagyta őket nyerni. Jóságos édesapja és nagypapája volt mind a három gyermekének és öt unokájának.

Példaértékű, hogy közel hatvan évig élt boldog házasságban. Ez ma már ritkaság ebben az apa nélküli társadalomban, ahol sok gyerek csonka családban nő fel. Bud Spencer azonban meg tudott maradni hűségben, tisztességben, keresztény hitben a felesége és a gyermekei mellett.

A rákbetegséget is legyőzte...

Amikor 1974-ben Spanyolországban a Morcos misszionáriusok című filmet forgatta, abba kellett hagynia a munkát, mert komoly fájdalmai voltak. Az Egyesült Államokba utazott, ahol az orvosok rákot diagnosztizáltak nála. Injekciós kezelést kapott, majd visszautazott a forgatás helyszínére, és tovább dolgozott. Nagyokat evett, gitározott és énekelt, közben pedig senkinek sem beszélt a betegségéről. Egyszerűen nem foglalkozott vele. Mikor vége lett a forgatásnak, a kontrollvizsgálaton az orvosok megdöbbenve tapasztalták, hogy a rákos daganat kisebb lett, később pedig teljesen eltűnt. Sosem mondott olyasmit, hogy pusztán a jó kedélyének köszönhetően győzte le a halálos kórt, de az biztos, hogy sok múlik az ember hozzáállásán. A rosszkedv olyan folyamatokat generálhat a szervezetben, amelyek nem ritkán visszafordíthatatlanok.

A beteg lélek megbetegíti a testet.

Így van! Az ő filozófiája egy szóval összefoglalható: Futtetenne, azaz legyints rá, ne törődj vele! Neki bejött. Nyolcvanhat évig élt boldogan. Erős hite még a halálos ágyán sem hagyta el: azzal nyugtatgatta a családtagjait, hogy szerencsés, mert különleges életet élt. Mondta is a gyermekeinek, hogy már nagyon szeretne a jóistennel találkozni, mert a földi lét csupán átmeneti időszak, az igazi élet a halál után jön, amire nagyon kíváncsi volt. Ez is mutatja mély, rendíthetetlen hitét, amely az egész életét jellemezte.

Forrás: Tóth Gyula

Említette, hogy jótékonykodott is...

Mondhatni napi szinten, hiszen a filmjeiből származó jövedelmének egy részét szülővárosának, Nápolynak utalta. Rendszeresen támogatta a vakokat és a gyengénlátókat, de az 1980-as irpiniai földrengés során előfordult az is, hogy a saját helikopteréről dobálta le a segélycsomagokat a földrengés sújtotta területek áldozatainak. Pilótaengedélye is volt.

Bud Spencer nem megosztó személyiség?

Nem tudok rajta kívül olyan színészt mondani, akit egyöntetűen mindenki kedvelne, de vele kapcsolatosan senkitől sem hallottam, hogy „nem szeretem”. Ezért gondolom, hogy a róla szóló portréfilmre kíváncsiak lesznek az emberek.

Úgy érzem, a filmben nem is feltétlenül Bud Spencer személye a legfontosabb.

Valóban: azok a mondanivalók és értékek az igazán lényegesek, amelyeket képviselt. Bud Spencer, ahogy a filmjeiben, úgy a való életben is mindig a jó oldalon állt, és ahol csak tudott, segített az elesetteken. UNICEF-nagykövetként jótékonykodott, gyermekruhákat tervezett, kampányolt a háború és a kábítószer-használat ellen. A család fontossága, a nők védelme, a gyengék és elesettek támogatása állt a nézetei középpontjában. A szolidaritást hangoztatta, az erőszakos bánásmóddal szembeni fellépést és az egyház védelmét.

Annyi információ birtokába jutott, hogy azt lehetetlen egy másfél órás filmbe tömöríteni. Mit tervez a többi anyaggal?

Piedone nyomában címmel egy könyvet szeretnék kiadni, azokkal a további érdekességekkel, amelyek a filmben nem kaptak teret. Minden nem fért bele egyetlen portréfilmbe. Akik viszont még többre kíváncsiak Bud Spencer életéről, azoknak jó szívvel ajánlom a családi fotókkal, kéziratokkal, DVD-melléklettel gazdagított, további érdekes történeteket tartalmazó könyvet, amely hamarosan megjelenik.