Mivel egy elég kegyetlen "SOLD OUT" felirat az, ami ráköszön az emberre, ha esetleg mostanában kezd el érdeklődni a fiatalság szórakozási lehetőségei és módozatai iránt,
így hát inkább azokhoz szólnék, akik ahhoz az elit körhöz tartoznak, mely rendelkezik jeggyel,
illetve azokhoz, akik a következő napokban ellátogatnának a Műegyetem Egyetemi Napjaira, ami amúgy nem más, mint Budapest legnagyobb hallgatói fesztiválja (teljesen nem mellesleg).
Fontos megjegyezni, hogy ez nem a Balaton Sound, ez nem a Sziget Fesztivál,
ide a magyar ember nem azért jön, hogy csuklóján izzon a VIP-szalag,
hanem (és most kapaszkodjunk meg) azért, hogy egyszerűen jól érezze magát. Tudom-tudom, ez elsőre döbbenetes, de amúgy könnyen bele lehet ebbe rázódni. Mármint az érzésbe. Hiszen az egyetemi közeg az pontosan az a közeg, ahová az ember még nem feszülni jár, hanem egy utolsót igazán fiatalnak lenni mielőtt bedarálják a munkaerőpiaci kihívások és elindul a bérszámfejtés-társadalombiztosítás-prezentáció-meeting és hasonló feliratokkal teletűzdelt rögös ösvényen. Magyarán:
mielőtt kegyetlenül kilökik a négybetűs életbe.
Szóval fiatal éveik után szomjazók, örök fiatalok, meg amúgy simán csak fiatalok figyelem, erre érdemes odafigyelni a következő napokban. Mindamellett persze, hogy
kétszáz forint a bor decije és mindössze négyötven a sör,
ami egyetemista mércével mérve akár még ijesztő is lehet, ám fiatal fölnőtt és munkában görnyedő számára egészen selymesnek tűnik.
Na, de mi lesz ma?
A mai nap az olyan, mintha valaki visszapörgetné az idő kerekét egészen a soproni VOLT Fesztiválig. Mindenki előtt hadd tegyek említést
Burak Yeterről,
akivel kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy török, vagy holland-e, de tulajdonképpen ez mindegy is, hiszen a jóízlésű zenei világra szomjazó milliók már döntöttek:
vadul nyomogatják a fel gombot a Youti-n, hogy arról már ne is beszéljünk mennyire megerőszakolták a visszajátszás ikonkát.
Burak Yeter, aktuális instant világsztár a BME Egyetemi Napok színpadán - én szóltam. Na, de!
Rögtön az este elején nedvesre dalolja a fiatal lányok tekintetét a Bagossy Brothers Company, akik bár már megörömríkatják a dicső fiatalságot jó pár éve szerte a világban, én mégis igazán csak most estem szerelembe a zenéjükkel. Nem engem hívnak early adopter-nek a marketingesek, ez igaz. Mondjuk akkor meg felmerül a kérdés, hogy mit keresek ezen az egész rendezvényen, de ezt a törést hadd próbáljam az Önök, drága Olvasók vigyázó tekintetét elkerülve megoldani. Ha a Bagossy-ék várhatóan zseniális és egész házat rommá rázó lötyögése után kipihentük magunkat egy fröccsel leöblögetve torkunkat, hát nyugodtan bólogassuk végig Majkapapa ugribugriját. Tökéletes, pihentető átvezetés a tiszteletbeli írek, a Paddy & The Rats parádéjáig, akiket hallgatva bármikor egy jóízűen szakadt Galway-széli kocsmában találhatjuk magunkat.
Bocs, Ryanair, Paddy-ék jóval olcsóbban elrepítenek az óceán partjára, inkább őket választanám.
Érdemes lehet megnézni azt is, hogy hol tart manapság a magyar jútyúb, legalábbis bebasszerozza a lelket a Nemazalány, aki már egy ideje szólóban mondja el, hogy mi egy vidéki fiatal szívfájdalma a kétezertízes magyar honban. Nem biztos, hogy egy műkedvelő hosszan le tudna itt ragadni, de egy olyan, aki nem csak műveli, hanem éli a műegyetemi bulit, az biztos, hogy megtalálja itt önmagát.
Holnap meg innen folytatjuk...
(Szerkesztői akarat ellenére is meg kell jegyeznem, hogy itt lesz a fesztiválszezon hasonló beszámolóiban már felfedezett és agyonrajongott Drop The Cheese is, aki visszahozza a fiatalkorunkat, a fesztiválszezonunkat, meg úgy egyébként is visszahoz mindent a nyárról. Mi szóltunk! :)))