Söptei Andrea: Engem doppingolnak a kihívások
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A Nemzeti Színház 2014-ben alapította meg a Szörényi Éva-, illetve a Sinkovits Imre-díjat, amelyet a társulat tagjainak szavazatai alapján ítélnek oda annak a színésznőnek, illetve színésznek, aki az adott évad legjobb alakítását nyújtotta, és emellett a színházért is feladatot vállalt. Abból az alkalomból jelent meg interjú Söptei Andreával a Best Magazinban, hogy a 2014/15-ös évad után másodszor is megkapta a Szörényi Éva-díjat.
Söptei Andrea 1990-ben szerzett színészdiplomát, hat évadot töltött a budapesti Katona József Színházban, majd szabadúszó lett, és egy soproni évad után, 2003 óta a Nemzeti Színház tagja. 2006-ban Jászai Mari-díjat kapott, 2017-ben Érdemes Művész lett.
A vele készült friss interjúban a színésznő elmondja, hogy a Szörényi Éva-díj azért különösen becses számára, mert a kollégák döntenek róla.
Az elmúlt évadban három bemutatója volt, ebből kettőt párhuzamosan próbált, de őt a kihívások mindig doppingolják: jó hatással van rá, ha éles helyzetben bizonyítania kell, ilyenkor dolgozik benne az adrenalin. Döbrentei Sarolta Sára asszony című darabja Vidnyánszky Attila rendezésében egy nő elkeseredett küzdelméről szól, hogy gyereke lehessen, ennek címszerepe lelkileg nagyon megterhelő előadás. Szerencsére Söptei Andrea a családjával a Pilisben lakik egy kertes házban, és negyven percet autózik minden előadás után hazafelé. Ezalatt már kikerül aznapi szerepe hatás alól, és azt is végig tudja gondolni, mi hogyan sikerült aznap a színpadon.
Szóba kerül az interjúban, hogy őt anyaként a sors másféle kihívások elé állította: egy figyelemhiányos, hiperaktív gyerekkel csinálta végig az iskolai éveket. Szerencsére a fia ma már egy nagyon jó képességű fiatalember, aki megállja a helyét a világban. Sokan vannak, akik az iskola szűk keretei közé nem tudnak beilleszkedni, de később sikeresebb, kreatívabb emberek lesznek. De ehhez át kellett vészelni a nehéz éveket, erős családi hátteret biztosítani, hogy a fia azt érezze, akármilyen konfliktusai vannak a külvilággal, a családjához mindig vissza tud térni, ott mindig megnyugodhat. Söptei Andrea úgy érzi, hogy anyai teljesítményére legalább olyan büszke, mint színészi sikereire.
Arra a kérdésre, hogy őt mennyire támogatta a családja, azt válaszolta, hogy semennyire. Apja villanyszerelő, anyja adminisztrátor volt, és úgy gondolták, hogy egy ilyen családból származó lányt úgysem vesznek fel a főiskolára. Mások a szerencsések, mások a kiválasztottak, akiknek összeköttetésük, protekciójuk van. Söptei Andrea azonban B tervet sem volt hajlandó elfogadni (hogy például tanárképzőbe is jelentkezzen), csak az érdekelte, hogy színésznő legyen. De máig sokat küzd a kishitűségével, nagyon fontos számára minden pozitív visszajelzés: egy jó kritika, egy díj, a közönség szeretete és a családja nyújtotta biztonság.