Balázs Fecó: Saját szememmel láthattam a kommunizmus és a Nyugat különbségét

2018.12.05. 19:31

A 888.hu számára adott interjújában a zenei pályaválasztásának okaitól kezdve a neotonos és a taurusos idők történésein át a Korál zenekar máig tartó korszakáig beszélt 50 éves zenei pályafutásáról Balázs Fecó. A magyar rocklegendák egyike azt is elmondta, hogy fontos lenne a Hungaroton nemzeti kincset jelentő, hajdani zenei anyagainak a visszaállamosítása.

Soha senki nem volt zenész a családjában, meséli Balázs Fecó, aki négyéves korában elvesztette az édesanyját, így az apai ági nagyanyja nevelte. 

"A Fradi-pályához közel laktunk, ott volt egy gangos bérház, amiről később megszületett »A kölkök a hátsó udvarból« című dal is - mondja -  Ott szombat-vasárnap, »jó ebédhez szól a nóta« jelleggel jártak ki vándormuzsikusok tangóharmonikával, hegedűvel, és délben eljátszották az akkori slágereket, táncdalokat, de még a népdalokat is. Ez engem annyira megfogott, hogy az apámtól kértem karácsonyra egy tangóharmonikát. Hallás után megtanultam egy-két dalt, és az egyik szombati ebédnél csönd volt. Lebetegedhetett az egyik muzsikus, ekkor vettem a bátorságot, kimentem és elkezdtem eljátszani azokat a dalokat, amiket megtanultam hallás után. Ez annyira jól sikerült, hogy a lakók ugyanúgy dobálták le nekem az újságpapírba csomagolt pénzeket az emeletekről, mint a vándormuzsikusoknak. Ez volt az első gázsi életemben, amit a zenélésért kaptam. A házban lakott egy zongoratanárnő, aki észrevette, hogy muzikális vagyok, és elkezdett tanítani."

Balázs Ferenc (Balázs Fecó) Liszt Ferenc-díjas énekes, zenész, a Neoton együttes egykori tagja a Hogy volt!? című tv-műsor felvételénForrás: MTI/Zih Zsolt

A Neotonba úgy került, hogy a Ki mit tud?-on találkozott a zenekarral, amelynek orgonistáját éppen elvitték katonának. "Ekkor volt baromi nagy sláger, a magyar rockzene kitörölhetetlen nagy gyöngyszeme, a »Kell, hogy várj«. Azt nem lehet leírni, hogy akkor mit jelentett egy tévés szereplés után föllépni valahol. Akkor még nem volt Megasztár. A beat- és popzenének azt a korszakát megélni, az egy fantasztikus érzés volt.

Ekkor Balázs Fecó még csak 17 éves volt. A Neoton '68-ban második lett a Ki mit tud?-on a Hungária mögött, és így 1971-ben eljuthattak Afrikába, Nigériába és Ghánába. Visszafelé Amszterdamban elmentek a Black Sabbath Paranoid lemezének bemutató koncertjére.

Ami ott történt, az alapvetően meghatározta Som Lajos és az én életemet. A '71-es Black Sabbath-koncert hatására már a hazafelé tartó repülőn elhatároztuk Som Lajossal, hogy alapítunk egy zenekart. Meg is beszéltük, hogy Som Lajosnak van egy barátja, akivel már játszott, Radics Béla gitáros, aki az új zenekar szólógitárosa lesz. Ez lett a Taurus.

"Már akkor az Erdős Péter irányított mindenható egyeduralkodóként egyedül eldöntve, hogy kinek lesz lemeze és kinek nem. Akkoriban elsősorban csak a politikai megbízhatóság számított. Ha valakinek nagy sikere volt, akkor az csak olaj volt a tűzre, féltek tőle, mivel mindenben politikát láttak" - mondta Balázs Fecó. 

A 2016-ban Kossuth-díjjal kitüntetett Balázs Ferenc „Fecó” Liszt Ferenc-díjas énekes, zenészForrás: MTI/Czimbal Gyula

Balázs Fecó egyetért azokkal, akik szerint államosítani kell a Hungaroton zenei anyagát.

Vétek volt a Hungaroton zenei anyagának a magyar állami tulajdonból való kiesése. Mivel egy igazi hungarikum a 60-as 80-as évek magyar zenéje is, ezért annak a mindenkori magyar állam tulajdonában kellene lennie a mindenkori politikától függetlenül. Ha én szeretném most kiadni egy annak idején a Hungarotonnál megjelent anyagomat, akkor az egyszerűen lehetetlen, mivel olyan összeget kérnek a kiadásért, ami a mai fogyás mellett nem gazdálkodható ki.

A rendszerváltás az ő életében nem hozott nagy változást, mert előtte és utána is szeretették az emberek. De ezt mondja: 

Irigylem a gyermekemet, aki előtt egy nyitott világ áll. Előttem nem volt nyitott a világ. Én egy zárt ketrecben voltam, ahol örülhettem annak, ha megadták a lehetőséget arra, hogy háromévenként 50 dollárt kapva kimehetek a nyugati világba, és megnézhetem azt. Egy illúzióval viszont addigra már szegényebb voltam, mint a korosztályom nagy része, mert amikor 1971-ben a Neotonnal kijutottam Amszterdamba és Afrikába, akkor rádöbbentem egy olyan világra, ami egészen más volt, mint amit az iskolában tanítottak nekünk. Rákérdeztem dolgokra, de nem kaptam választ. Viszont a saját szememmel és érzékeimmel jöttem rá arra, hogy a két világ között behozhatatlan különbség van."

A 888.hu-nak adott személyes hangvételű interjút teljes hosszában itt olvashatja el.