Milyen volt a koncert?
Imádtam! A közönséget, a háttérembereket, a hangulatot. Mindent.
Elmondanád, mi kell ahhoz, hogy úgy érezd, ez egy jó buli volt?
Mindig élvezem a koncerteket, de az is biztos, hogy akkor az igazi, amikor ugyanazokat az energiákat kapjuk el a közönséggel.
Az a legjobb, amikor azt látom a színpadról, hogy mindenki megőrül, és majd felrobban a hely.
Hiszen mégiscsak ezért kezdtem el ezt az egészet, ezért dolgozom. Imádok kiállni az emberek elé, táncolni velük együtt, tök jó látni, amikor videózzák és fényképezik a bulijaimat.
Volt már olyan, amikor úgy érezted, hogy talán most nem ugyanazokat az energiákat kaptátok el a közönséged és te?
Néha előfordul persze, mint ahogyan bárki mással is. Bár az utóbbi időben egy kicsit más ez az egész, mert egyre jobban izgulok a koncertek előtt.
Konkrétan ideges vagyok.
Még mindig?
Ne viccelj, mostanában kezdtem csak el izgulni igazán! (Nevet.)
Mi történt?
Szerintem ez amiatt van, hogy egyre komolyabban veszem ezt az egészet. Most már tényleg ez a munkám. Olyan, mintha csak most kezdtem volna. De amúgy ez egy jó dolog,
mert ez azt jelenti, hogy igenis számít, és igenis komolyan veszem.
Viszont, amikor már ott vagyok a színpadon, akkor elszáll az izgalom, és már csak egyszerűen jól érzem magam.
És mikor volt az, amikor ráébredtél, hogy ez a munkád?
Tudod, régóta rappelek már. Chicagóban kezdtem, ott nőttem fel, aztán átköltöztem Los Angelesbe, ahol az egész életem megváltozott. Aláírtam egy kiadóhoz, lett egy élő szerződésem, elkezdtem dalokat írni Gucci Mane-nel.
Ez viszonylag rövid idő alatt történt, nem?
Mondhatjuk, jaja. De annyira, hogy igazából csak mostanában kezdtem el felfogni, hogy mi is történik. Idén volt, amikor eljutott a tudatomig, hogy
én vagyok az egyik legmenőbb női rapper Amerikában. Wow, azért ez elég kemény!
Felléptem a kedvenc gyerekkori rappereimmel. Őrület! Szóval megértettem, hogy ha szeretnék szintet lépni, akkor úgy kell tekintenem a rapre, mint a munkámra. Ez az első olyan év, amikor a rapkarrierem építése a mindennapjaim részévé vált.
És akkor most 0-24-ben ezen pörögsz, vagy néha azért ki tudsz kapcsolni?
Persze! Amikor hazamegyek, akkor ott azért a nyugalom vár. A családom, a barátaim. De ezen a szűk körön kívül, amikor körbevesznek a rajongók, akkor már nem Seandrea vagyok, hanem Dreezy. (Seandrea Sledge a civil neve.) Így váltogatom nap mint nap azt, hogy ki vagyok éppen. Egyébként ez egy jópofa dolog, már hozzászoktam. Közben persze Dreezy is én vagyok, olyan, mintha az alteregóm lenne.
Nem nehéz néha váltogatni a két éned között?
Nem igazán. Seandrea egy sokkal szerényebb lány. Dreezy meg az a lány, aki mindent lesz.r. Sokkal lazább, vagányabb, benne van minden hülyeségben, ilyesmi. Seandrea meg olyan kis visszahúzódó, cuki kiscsaj. Az emberek viszont nem ezt várják, hanem egy sokkal közvetlenebb, csacsogós csajszit.
Hülyén nézne ki, ha most veled szemben is csak ülnék félénken, mint egy kuka.
Nem lenne ebből semmi. (Nevet.)
Nem hiszem el!
Pedig így van. Ülnék a sarokban, és onnan néznék rád, hogy ki a fene vagy, és mit akarsz. Jobb azért így, nem?
Abszolút! Arról mikor bizonyosodtál meg, hogy a rap lesz az életed?
Egy palacsintázóban dolgoztam Chicagóban, mint pincérlány. Akkor kezdett gyanús lenni az, hogy most már valamit másként kell csinálnom, amikor
elkezdtek aláírásokért bejönni hozzám, miközben én éppen felszolgáltam.
Majd' mindennap dolgoztam a palacsintázóban. Aztán szaporodni kezdtek a kisebb fellépések, amelyekkel 2-300 dollárt kerestem hetente, szóval úgy gondoltam, hogy talán most már meg fogok tudni élni a zenéből is. Ott is hagytam a munkahelyemet. Ha már egyszer tudok pénzt csinálni abból, amit szeretek, akkor mi a fenét keresek a palacsintázóban, nem igaz? Be is indult a dolog: egyre több menő chicagói rapperrel tudtam együtt dolgozni. Most pedig már itt vagyok.
Elég fiatal vagy még.
Így van, még csak 24 éves. Bár néha azt hiszem, hogy 23, és olyankor mindig meglepődöm, hogy te jó ég, már 24 éves vagyok. Igaz, hogy még csak most volt a szülinapom márciusban, szóval ez belefér.
Mi jön most?
Az a helyzet, hogy amikor aláírtam az első szerződéseimet, akkor még nem nagyon tudtam, hogyan működik ez az egész show-biznisz. Ma már látom, hogy nem mindenki a legjobbat akarta nekem. Szóval most az van, hogy igyekszem újra felépíteni az egész csapatomat, szeretnék nagyobb irányítást a saját dolgaim felett, zavartalanul akarom azt csinálni, amit csak szeretnék. Mindent megteszek azért, hogy a közönségemet megörvendeztessem, új projekteken dolgozom, de olyanon, ami tényleg nagyot szól majd. Ez megy most. Sok minden van.
Szabadabb szeretnél lenni alapvetően?
Így van. Száz százalékban azt szeretném csinálni, amit akarok. Meg nem ártana most már néhány díjat is begyűjteni. Lesz új album, fel akarom horzsolni a világot.
Itt az új főnök, hé!