A magyar avantgárdból nyílik kiállítás Párizsban

Réth Alfréd: Restaurant Hubin című műve, 1912

Március 15-től párizsi Le Minotaure és Alain le Gaillard galériákban megidézik a németországi Der Sturm galéria sajátos világát, és a magyar avantgárd meghatározó művészeinek 80 alkotását állítják ki. 

A magyar avantgárd művészet egyik legizgalmasabb időszakát mutatja be egy párizsi kiállítás, amely márrcius 15-én nyílik. Olyan magyar művészek alkotásait láthatja a közönség, akik

1913 és 1932 között a neves berlini Der Sturm galériában mutatták be

műveiket. Ebben az időszakban az európai művészeti élet szerkezetében és működésében egyaránt megváltozott: míg korábban Párizs számított a művészeti élet fővárosának, ekkortól újabb művészeti központok alakultak ki. A korábbi, pusztán művészeti formanyelv keresés mellett

megjelenik a szociális és a politikai elköteleződés,

ezt a jelenséget azonban Párizsban idegenkedve fogadták.

Kádár Béla Trió című képe 1926-ból Forrás: Galerie Le Minotaure

Az avantgárdra jellemző a különböző művészeti ágak összefonódása: a kiállításokat gyakran előadások, irodalmi és kortárs zenei rendezvények kísérik. Az újító szellem és legújabb tendenciák egyik legfontosabb csomópontja a berlini Der Sturm galéria és folyóirat, melynek sokoldalú tulajdonosa, a zenész-zeneszerző-író-kritikus-kiadó- galerista Herwarth Walden, a

nemzetközi ismertség egyik, szinte kötelező lépcsőfokává válik a Der Sturmban való megjelenés.

Az 1910-ben indult Der Sturm folyóirat és az 1912-től működő galéria 1932-ig tartó története tökéletesen ábrázolja a XX. század elején végbemenő művészeti változásokat. Walden, hogy elhelyezze magát a nemzetközi művészeti térképen, kezdetben a már ismert, expresszionista alkotókat állítotja ki, hogy ezután a galéria profilját a legfrissebb irányzatok, a futurizmus és a '20-as évek elejétől a konstruktivizmus felé terelje. Mivel a legnagyobb nevek, például Picasso, Malevics, El Liszickij nem feltétlenül őt választják, igyekszik kevésbé ismert, de esztétikai indíttatású alkotókat bemutatni, és így

hamarosan tehetségfelfedezőként híresül el.

Történelmileg úgy alakult, hogy a felfedezettek nagy része magyar volt: egyrészt Walden már a galéria megnyitásakor ismerte munkáikat és érdeklődött is irántuk, másrészt Waldent a folyóiratnak köszönhetően Magyarországon is ismerték, sőt,

Walden maga is járt Budapesten.

Az évek során ez a kétoldalú kapcsolat egyre erősödött, mondhatni elengedhetetlenné vált. A Der Sturm első magyar kiállítója a kubista Réth Alfréd volt, miután Picasso visszautasította a felkínált tárlat lehetőségét a Potsdamer Strassen lévő galériában.

Réth Alfréd: Restaurant Hubin című műve 1912-ből Forrás: Galerie Le Minotaure

Az első világháború idején számos Walden által kedvelt művésznek harcolnia kellett és többen nem élték túl a háborút. Walden ekkor talált rá Kassák Lajosnak és a Ma folyóiratnak köszönhetően Mattis-Teutsch János, Kádár Béla és Scheiber Hugó alkotásaira, melyek tökéletesen illeszkednek a Kandinszkij, Franz Marc, Georg Schrimpf vagy Heinrich Campendonk nevével fémjelzett irányzatba. Mindhármuk együttműködik a Der Sturm galériával egészen a '20-as évek végéig.

Waldennek köszönhetően valóban nemzetközi elismertségre tesznek szert,

mely Németország határain is túl terjed: 1926-ban Kádárt felfedezi magának az amerikai gyűjtő, Katherine Dreier és meghívja kiállítani a New York-i Brooklyn Múzeumba. Ennek a következménye számos amerikai út és tárlat lesz. Ugyanakkor a háború után az expresszionizmus egyre inkább intézményesül és gyengül avantgárd jellege. Noha végig a Der Sturm egyik jellemző irányzata marad, az örökké újdonságra vadászó Walden figyelmét egyre inkább az Oroszországból érkező konstruktivizmus ragadja magával, amely felforgatja a modern és forradalmi művészet európai felfogását, és a műkereskedelem helyett az ipart állítja előtérbe. Berlin ekkortól nem csupán az orosz, de más kelet-európai, többek között a magyar művészeket is befogadja, akik a Tanácsköztársaság bukása után emigrációra kényszerültek. Így a Der Sturm galéria húzónevei közé tartozik Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy László és Péri László, akik Walden szerint a forradalmi konstruktivizmus szószólói.

SCHEIBER HUGO´, Kabare´ című műve, 1925, Forrás: Galerie Le Minotaure

A húszas évek második felében a

Der Sturm lassan elveszíti kezdeti lendületét.

Ennek okai ugyanúgy keresendők a galéria belső működésében, mint a nemzetközi művészeti irányzatok fejlődésében, avagy az európai politikai helyzet változásában. Az Szovjetunióért továbbra is rajongó Walden 1932-ben le is telepszik ott, azonban a németeket és még inkább a zsidókat egyre ellenségesebb légkör veszi körül.

A galériást 1941-ben munkatáborba küldik, ahol később éhen is halt.

A tragikus vég ellenére a vihar, amelyet indulásakor a Der Sturm kavart, örökre belevéste nevét az európai művészet történtébe. Tevékenysége középpontjában a modern művészetnek a XX. század első felében zajló fejlődése állt. Azóta is példaként szolgál azoknak a múzeumoknak és galériáknak, amelyek ezt a Keletről származó avantgárdot közvetítik. Március 15-től párizsi Le Minotaure és Alain le Gaillard galériákban megidézik a Der Sturm sajátos világát, és olyan alkotók

mintegy 80 művét állítják ki,

mint Réth Alfréd, Mattis-Teutsch János, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Kassák Lajos, Bortnyik Sándor, Ébneth Lajos, Moholy-Nagy László és Péri László. A kiállítást egy kétnyelvű, angol-francia, képekben gazdag katalógus kíséri Passuth Krisztina és Maria Tyl tanulmányával.