A zenélés különböző képességek bonyolult összjátéka, és ez tükröződik az agyi struktúrákban is. A lipcsei Max Planck Intézet munkatársai felismerték, hogy ezek a képességek sokkal kifinomultabban mutatkoznak meg az agyban, mint azt korábban feltételezték. Az eredmények segíthetnek annak megismerésében, milyen
univerzális folyamatok játszódnak le zenélés közben.
Keith Jarrett világhírű dzsesszzongoristát egyszer arról kérdezték, elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy koncerten klasszikus zenét és dzsesszt is játsszon. Azt válaszolta, „nem, szerintem
az őrület lenne.
A rendszer mindkét irányban különböző kapcsolókörökből épül fel”. Az érdekes választ a lipcsei intézet is felidézte hételeji bemutatójában. Az intézet kutatói lényegében azt fedezték fel, hogy a válasz mögött komoly idegtudományi magyarázat állhat.
A kutatók szerint az ok az lehet, hogy a két zenei stílus egyértelműen
más képességeket követel meg a zenésztől.
Daniela Sammler, a kutatás vezetője azt mondta, hogy „zongorázás közben az agyban különböző folyamatok zajlanak, amik megnehezítik a váltást egy másik zenei stílusra” - mondta Daniela Sammler, a tanulmány vezetője.
A leglényeges különbség a a két stílust játszók agyi tevékenysége között a mozgás tervezése zongorázás közben. Elméletileg stílusirányzattól függetlenül a zongoristának tudnia kell,
melyik billentyűt melyik ujjal nyomja le.
Zenei irányzatonként eltérő azonban ennek a két lépésnek a súlyozása. A klasszikus zenét játszók a második lépésre, a hogyanra koncentrálnak. Számukra az fontos, hogy egy darabot technikailag kifogástalanul és nagy személyes kifejezőerővel adják vissza.
A dzsesszzenészek elsősorban a „mit”-re koncentrálnak: fel vannak készülve arra, hogy improvizáljanak és játékukat meglepő harmóniákhoz igazítsák. „A dzsesszzongoristáknak a harmóniák tervezésében gyakorolt flexibilitása az agyukban is megmutatkozik zongorázás közben” - ezt már Roberta Bianco, a tanulmány fő szerzője mondta. A kutatűsban 30 profi zongorista segítségét vették igénybe, az összefüggéseket az ő játékuk alapján határozták meg.