Hullámfürdő, Vígszínház
Perczel Zita akkoriban, amikor az időjárás engedi, sok időt tölt – olykor az akadémiai kurzusok helyett – a Hullámfürdőben. Nézelődik, onnan látja a szomszédos Gellért Szálló éttermének teraszán Mussolini vejét, Ciano olasz külügyminisztert. A medencepartról szúrja ki báró Herzog Andrást, Pest egyik legvonzóbb, leggazdagabb férfiját. Évtizedekkel később írja majd: utóbbi haláltáborban veszett oda, előbbit Veronában végezték ki. Akkori önmagáról pedig az jegyezte le:
Sehová sem tartoztam, leginkább egyedül voltam. Politikai elképzeléseim egyáltalán nem voltak, sőt, semmilyen elképzelésem nem voltak a jövőt illetően.
Hozzátette:
Butább sem voltam azért másoknál.
Egy napsütötte őszelőn, már kilencszázharmincháromban, Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója és Jób Dániel, a teátrum főrendezője – mindketten talpig úszódresszben – megemlítik a medence partján lábát lógázó, csinos, nyúlánk akadémistának, hogy szereplőket keresnek a Lányok az intézetben című darabhoz.
Zita félszegségét legyőzve jelentkezik a színház meghallgatásán.
A próbákat élvezi, s a pár hétig futó előadásban ügyesen abszolválja apró szerepét. A premier előtt ugyan majdnem elájul a lámpaláztól, de
aztán olyan jól érzi magát a színpadon, hogy elfelejt kimenni – végül kollégái szemvillanásai figyelmeztetik a malőrre.
A bemutató után a színháziak csapata mulatni készül a pesti éjszakában.
Dr. Klár Zoltán, a Társadalmunk című bulvárlap rettegett főszerkesztője egy darabig csak áll a rivalda mögötti forgatagban, figyeli a felajzott társaságot. Aztán odalép Perczel Zitához, kezében tartott fehér rózsacsokor, s villájába invitálja a tizenöt éves debütánst. A Perczel rokonság és a színházi kollégák szemükkel jelzik:
Nosza!
Dr. Klár a villájában bemutatja Zitát vele egykorú leányának, Bellának. Zita és Bella ezután hosszan beszélget mindarról, ami csak két bakfist érdekelhet. Aztán Dr. Klár hazafuvarozza a vendéget a sajátjaihoz. Perczel Zita később gyakran említette, hogy
életében két dolog volt a legmeghatározóbb: a szerencse és a véletlen. Megesett, hogy a kettő együtt járt.
Az első vastaps
A vígszínházi színre lépés ellenére Perczel Zita az akadémián továbbra is görcsös, ritkán tudja „lendületből” megoldani a feladatokat. Egyik vezető tanára, Hettyey Aranka mégis kedveli, érzi benne a lehetőséget.
Hettyey Aranka a lány vígszínházi színre lépése után elgondolkodik Perczel habitusán, képességein, egész helyzetén.
Egyik órájára magával hozza Voinovich Gézát, a Nemzeti Színház igazgatóját és Csathó Kálmánt, a Nemzeti főrendezőjét. Perczel Zita kivételével minden hallgató arra vár, hogy színpadra szólítsák, mert biztosak benne, hogy vendégeik a Nemzeti Színház produkciójához keresnek köztük szereplőt.
Hettyey Aranka Perczel Zitát és Gellért Endrét küldi a színpadra: adják elő a Rómeó és Júliából a jelenetet, amelyben a főhősök először találkoznak. Az úgy kezdődik, hogy Júlia azt mondja: „Óh!” Hettyey az „Óh” után le is állítja a produkciót, majd a Nemzeti vezetőihez fordul:
Ugye, kitűnő? Ahogy mondtam, nagyon tehetséges!
Perczel Zitának másnap a Nemzeti Színház szerepkihordója, Füstös bácsi viszi házhoz Szentirmainé szerepét Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című darabjából. Nemzeti színházi bemutatkozása előtt Csathó Kálmán azért plusz próbákat ír elő Zitának: Csathóék lakásában gyakorolja szerepét a főrendező feleségével, Cs. Aczél Ilonával.
A bemutatón vastapsot kap, a kritika is felfigyel az
elegáns megjelenésű, szép hangú, gyönyörű mosolyú, ugyanakkor mélységeket sejtető színésznőre.
Voinovich Géza a bemutató után kétéves szerződést ajánl Perczel Zitának, amire a leány rábólint. Magában azért azt gondolja: a vastaps valójában Cs. Aczél Ilonát illette.
A Nemzeti Színház
Másodéves akadémistaként tesz záróvizsgát a negyedévesek diploma-előadásában. A lehetőséget azok osztályfőnöke, Kiss Ferenc kínálja fel neki, aki már a leány tanulmányainak kezdetétől gyakran felejtette rajta a szemét. Perczel Zita Várkonyi Zoltán partnere lesz a végzősök Az árnyhalász című produkciójában – majd befejezi akadémiai tanulmányait.
1934-nyarán a Perczel család átköltözik a Prohászka Ottokár utca 10-be.
Három napfényes szoba, igaz, a konyhát az előszobába elhelyezett rezsó helyettesíti, a fürdőszobát a WC-be beépített zuhany.
Szomszédjukban lakik – valóban polgári igényű otthonában – dr. Szlatinay Sándor fogorvos a családjával.
A doktor szemrevalónak találja a tizenhat éves színésznőt.
Egy nap cetlit csúsztat át Perczelék küszöbe alatt. A Csathó Kálmán színművéből készülő Az új rokon című film szereplőválogatásáról tájékoztatja szemrevaló szomszédját, mely mozidarabnak maga a fogorvos szerezte a zenéjét.
Perczel Zita kollégái a Gaál Béla rendezte filmben: Kabos Gyula, Gózon Gyula, Berky Lili, Gombaszögi Ella. Zita jelmezeit Hampelné, házi varrónőjük készíti, az Amerikából visszatért divattervező, Várady Tici tervei alapján.
A film ősszel kasszasiker lesz, miközben Perczel Zita megkezdi első hivatalos évadját a Nemzeti Színházban.
Voinovich direktor „Zita művésznő”-nek szólítja, s nem titkolja:
szíve szerint minden neki való szerepet rá osztana.
Csakhogy társulatában – melyet olyan nevek fémjeleznek, mint Bajor Gizi, Rákosi Szidi, Vízváry Mariska, Hettyey Aranka vagy éppen Uray Tivadar, Lehotay Árpád, Ódry Árpád, Rózsahegyi Kálmán – erős a hierarchia. Voinovich arra kéri ifjú színésznőjét: ha más kapja a neki való szerepeket, Zita művésznő akkor is tanulja meg a szöveget, hátha a kollegina esetleges betegsége alkalmat teremt a beugrásra.
Perczel Zitának persze saját jogon is jutnak feladatok.
Még az általa ugyancsak csodált Bajor Gizivel is játszhat: Shakespeare A viharjában és Kálidásza verses drámájában, a Shakuntalában.
Direktora ábrándja is valóra válik:
Perczel Zita Bajor Gizi helyett játssza el az Aranybástya című darab egyik szerepét, amikor kolléganőjét fülfájás gyötri.
Más is történik, ami erősíti Perczel Zita önbizalmát. Akkoriban a színház nem a teljes művet, csak a szerephez tartozó szövegrészeket küldi ki a színészeknek, amelyeket minden újabb színre állítás szereplője aláírt, mielőtt betanulva visszajuttatta a színháznak. Amikor a szerepkihordó Füstös bácsi Calderón Az élet álom Rosaurájának szerepével csönget be Perczel Zitához, a színésznő hosszan nézi az első aláírást: „Jászai Mari”.
Fullánkok
Perczel Zita a Nemzeti Színház morózusabb színi bölényei között is felszabadultabbnak érzi magát, mint akadémista korszaka bármely szakaszában. Állja a csípéseket is. Egy alkalommal a folyvást feketébe öltözött Vízváry Mariska ereszt belé fullánkot:
Most még szép vagy, fiatal vagy, de ne félj, majd jönnek a férfiak, és tönkretesznek!
Zita csak kacag.
Szerelmes, első igazi kapcsolatát éli. Tímár Józseffel járják előadás után a pesti éjszakát, pergetik az időt a Baross Grillben, szeretik egymást, ahol éppen tudják.
A tizenhat évvel idősebb Tímár válófélben, agyagi gondok között, de mindezt éppen csak említi – Zita előtt inkább a gondtalan szerelmest adja.
Aztán változnak a dolgok.
Perczel Zita második évadját tölti a Nemzeti Színházban, amikor próbára érkezve azt látja: kollégái lehajtott fejjel ácsorognak a művészbejáró előtt. Aztán Voinovich igazgató lép ki a kapun, mire a többség zavartan elfordul.
Kiderül: az igazgatót Hóman Bálint vallás- és közoktatásügy miniszter utasítására leváltották. Az új direktor a nagyszerű rendező, Németh Antal, aki menesztette a fél társulatot.
Többeket pedig nyugdíjazott, köztük Hettyey Arankát, Rózsahegyi Kálmánt. Zita megtudja: akit elküldtek, az a porta melletti fakkjában találta meg a felmondó levelét. Perczel Zita fakkja üres.
Felmegy a titkárságra, és maga mond fel.
Évtizedekkel később majd úgy kommentálja döntését:
Életem legnagyobb marhaságát követtem el – feladva a lehetőséget, hogy drámai színésznő váljék belőlem.
Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!