A múltat a jelennel összemosó fotókiállítás nyílt a Terror Házában

"Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!ú" ÉPÜLET épületfotó falfestmény felirat FOTÓ FOTÓ ÁLTALÁNOS FOTÓTÉMA Lakóépület
Budapest, 2016. október 13. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából készített, Dózsa Lászlót ábrázoló falfestés a XIV. kerület Nagy Lajos király útja 155. szám alatti társasház falán 2016. október 13-án. Az akkor 14 éves forradalmárt az ÁVH-sok úgy megverték, hogy a klinikai halál állapotába került, majd tömegsírba temették. A sírásó észrevette, hogy mozog és – a tiltás ellenére – megmentette attól, hogy élve eltemessék. A kádári megtorlás során nem találták meg, mivel a nyilvántartásban kartonján az szerepelt, hogy meghalt és eltemették. MTI Fotó: Bruzák Noémi
Vágólapra másolva!
1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit a jelennel összekötő kiállítás nyílt Varga Csaba fotográfus munkáiból október 16-án, hétfőn a Terror Háza Múzeumban.
Vágólapra másolva!

Egy olyan fotókiállítás nyílt a Terror Házában, ami az 1956-os szabadságharc eseményeit a jelennel köti össze. A kiállított képpárokhoz Varga Csaba a forradalom napjaiban Budapest utcáin rögzített fotók mai megfelelőit készítette el, ugyanazokról a helyszínekről és az eredetivel megegyező szögből. A felhasznált korabeli fekete-fehér felvételek a Fortepan archívumából valók.

Az összesen 56 képpárból álló anyag a forradalom 60. évfordulójára jelent meg albumként az 1956-os Emlékbizottság támogatásával. Ebből most mintegy

40 képet láthatnak

a Terror Háza látogatói.

Az 56 Múlt és jelen - Képes időutazás című kiállítást több mint 1200 diák nézi majd meg a rendhagyó történelem órák keretében a következő napokban. A tárlat egyébként november 5-ig látogatható. Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a megnyitón azt mondta, „Sztálingrádi fordulatot jelentett 1956 a világkommunizmus történetében. 1956 ugyanis a kommunizmus végének kezdete volt, ennek szimbolikus városa és gyakorlati helyszíne pedig Budapest. A magyarság példátlan és drámai erőfeszítését a mai napig irigyli tőlünk a világ”. Azt is mondta, hogy „1956

a magyarok spontán, vezér nélküli felkelése volt.

A forradalom napjaiban a nemzet közösen harcolt, ezért kollektíven érte a megtorlás is. A harcokban csaknem háromezren haltak meg, a bukás után 229 hőst végeztek ki és

miközben 200 ezren hagyták el Magyarországot. Ugyanazokon az utcákon vívta egy emberöltővel ezelőtt élethalál harcát a magyar nemzet, amelyen ma, ettől persze nem függetlenül, szabadon járhatunk.”

Békés Márton szerint Varga Csaba munkáiból már-már szürreális képet kaphatunk arról, hogy milyenek voltak a mai Westend bevásárlóközpont előtt kivonuló szovjet harckocsik, hol haladt el az Astorián a Kossuth téri mészárlás után az úgy nevezett véres zászlós tüntetés, vagy hogyan hömpölygött a forradalom győzelmét ünneplő tömeg a Nagykörúton.