Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szeptember 15-én, pénteken jelent meg a jelenlegi leghíresebb hiphop-supergroup első albuma, ami a formáció nevét, a Prophets of Rage-et kapta címnek. Ez az a banda, amelynek gerincét
a Rage Against The Machine korábbi tagjai adják.
Igen, ők azok, akik egy másik supergroupot, a 2000-ben alakult Audioslave-et is életre hívták. Chris Cornell-lel nagyon jól együtt tudott működni a három zenész, Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszeros és Brad Wilk dobos. Állítólag az első pillanattól érezték, hogy ez jó lesz. Tom Morello azt mondta erről, hogy amikor Cornell énekelni kezdett a zenéjükre, az nemcsak jó volt, nemcsak jól hangzott, hanem
egyenesen transzcendens élmény volt.
Írtak is hamar húszegynéhány számot, amikkel aztán célba vették a stúdiót. 2002-ben jött ki az első album, amit további kettő követett. Majd Chris Cornell 2007-ben kiszállt a bandából, és maradt a rajongói remény, hogy majd egyszer hátha lesz új anyag. Ezek az álmok (sok minden mással együtt) szertefoszlottak idén májusban, mikor egy Soundgarden-koncert után Chris Cornell felakasztotta magát.
De vissza a Rage Against the Machine-hez. A formáció 1991-ben alakult, és Zack de la Rocha személyében egy baromi jó frontembere volt. A fizimiskája tökéletes volt, és a vékony, fiatalos orgánuma a hangszerek irgalmatlanul kemény hangzásával megtámogatva lehengerlő volt. Az eredmény egy mindent felforgató egyveleg lett: a hangszerek hozták a rockos vonalat, de la Rocha rappelése pedig a hiphopot.
Első albumuk óriási siker lett, a leghíresebb száma a Killing In the Name volt. A lemezből több mint 3 milliót adtak el, és ez jól megalapozta a pályafutásukat, ami aztán 2000-ben megszakadt, mert Zack de la Rocha kiszállt a bandából. Ez nem sokkal azután volt, hogy Tim Commerford balhézott a 2000-es MTV Music Awards gáláján. Felmászott a díszlet egyik pálmájára, miután a Limp Bizkitnek átadták a legjobb rock videóért járó díjat. Brad Wilk dobos szerint barátja megmozdulása
a csalódottság egy csodálatosan őszinte formája volt.
A 2000-es szakítás után hét évig pihent a Rage, de a zenészek nem maradtak tétlenek. A hét év aktív Audioslave-ezéssel telt. Aztán miután Chris Cornell kiszállt 2007-ben, újra jött Zack de la Rocha, és a banda megint a régi volt. Cornell ezt kicsit furcsának találta, mert szerinte az együtt töltött hét év alatt a srácok nem is beszéltek de la Rochával, ennek ellenére persze nagyon örült a dolognak - írja a Rolling Stone. Az új Rage már tavasszal fellépett a Coachella fesztiválon. És hogy mennyire örültek nekik, azt jól jelzi, hogy
ők voltak a zárónap headlinerei.
2007 után is folyamatosan a régi dalaikkal léptek fel. Volt miből válogatni, hiszen 1991-től 2000-ig négy albumot raktak össze, az utolsó a 2000-es Renegades volt. Az újraindulás után folyamatosan ott volt a levegőben, hogy majd egyszer jöhet egy új album, legalábbis az újságírók is állandóan erről kérdezgették az együttest, de össze-vissza nyilatkozatokat adtak. Főleg de la Rocha terjesztett olyan infókat, hogy új anyagon dolgoznak, de 2011-ben Tom Morello azt mondta, hogy nem írnak új dalokat, és nem stúdióznak, ráadásul az egyetlen fellépésük arra az évre a saját fesztiváljukon (L.A. Rising) lesz. Ráadásul utólag kiderült, hogy egy jó ideig
az volt az utolsó fellépésük.
Legelábbis 3 évvel később, 2014-ben a dobos Wilk azt mondta, lehet, hogy az volt a felállás utolsó koncertje. Egy évvel később Commerford pedig úgy nyilatkozott, hogy a bizonytalanság mindig is hozzátartozott a Rage működéséhez, tehát lehet, hogy másnap, vagy akár 10 év múlva valóban összeállnak megint.
Aztán jött 2016, és májusban fellőtték a Prophetsofrage.com nevű oldalt egy június 1-ig tartó visszaszámlálással. Nem véletlen az időzítés sem, hiszen a banda sosem rejtette véka alá politikai elkötelezettségét, és abban az évben volt a legutóbbi elnökválasztás Észak-Amerikában. Ezért is érezhették úgy a Rage alapítói, hogy érdemes hallatni a hangjukat. A visszaszámlálás egyébként a Rage Against the Machine Twitter-oldalán is ment, sokan tehát joggal hihették, hogy esetleg az eredeti felállás indul újra, de június 1-én már kiderült, hogy itt egy teljesen új formáció született. A Rage Against the Machine három zenésze, a dobos, a gitáros és a basszeros
új barátokkal csinálja az új zenét.
A Cypress Hill fő MC-je, B-Real és a szintén hiphopban utazó Public Enemy két embere csatlakozott hozzájuk. Utóbbiból sem akárki, hanem szintén a vezető MC, azaz Chuck D, és a bandába 1999-ben beállt DJ Lord jött erősítésnek. A formáció nevét pedig a Public Enemy egy 1988-as albumán szereplő dal, a Prophets of Rage adta.
Az összeállás nem lehet meglepő, hiszen ezek a bandák már jó régen ismerik egymást. Morello erről azt mondta a Rolling Stone-nak, hogy „nem arról volt szó, hogy felmentünk a YouTube-ra, és megnéztük, ki tudná a legmeggyőzőbben előadni a Bullet In The Head-et”. Elmondta, hogy a Cypress Hillhez és a Public Enemyhez már régóta zenei barátság fűzi, és kölcsönösen tisztelik egymás zenei teljesítményét. Így nem volt kérdés, kit hív először, mikor az új formáción gondolkodott.
Azt érdemes tudni, hogy a Public Enemy és a Cypress Hill is néhány évvel korábban alakult, mint a Rage Against the Machine, és Morellóék igyekeznek is jelezni a legtöbb helyen, hogy a Rage indulásakor a hiphop világból ez a két banda volt rájuk a legnagyobb hatással. Brad Wilk dobosnak például Zack de la Rocha mutatta meg a Cypress Hillt. A kocsija magnójába tette be egyik albumukat, és Wilknek leesett az álla. Commerford pedig úgy emlékszik, hogy nagyjából az ötödik fellépésük egy San Luis-i egyetemen volt, ahol a Public Enemy is fellépett. B-Real első nagyobb emléke a Rage-ről az volt, mikor egy barátnője elvitte a koncertjükre, és állítólag levitte a fejét a show. Ráadásul többen felismerték a tömegben, így
hamar fel is tolták a színpadra,
ahol a srácokkal helyben összekalapáltak egy számot. Ez lett a Hand on the Glock, ami a Cypress Black Sunday című lemezén jött ki később. Chuck D-nek állítólag az üzenet tetszett nagyon a Rage Against the Machine-ben annak idején. A Rolling Stone-nak azt mondta, „a politika valahogy hiányzott a rockból. Olyanokat énekeltek, hogy «Huhúúú, nem kaptam meg a zsebpénzemet», meg «Apu ma nem vett nekem autót, és most k*rvára haragszom a világra».”
A Rage Against the Machine koncertjeinek elsöprő erejét Chuck D is észrevette. Azt mondta, a '90-es években egyszerűen végigsöpörtek a koncertjeik közönségén. A tombolás tönkrevágta a helyszíneket. „Még soha nem láttam ennyire lerobbanni egy helyet: izzadság és vér a falakon. Az asztalok összeborogatva, a színpad fémrácsai összedőlve. Őrület. Ők a mi korszakunk Led Zeppelinje.” A koncertjeiken érezhető
elemi erőről Chris Cornell is beszélt.
Az Audioslave alakulásáról mesélve azt mondta: „úgy emlékszem, ők voltak az egyik legjobb koncertbanda, akiket valaha láttam. Amikor felhívott Tom és Rick Rubin (producer - a szerk.), hogy lehetne velük lemezt csinálni, nagyon kíváncsi lettem. Amit ők élőben csináltak, az merőben különbözött attól, amit mindenki más csinált.”
A Rage Against the Machine brutális és egyedi hangzását szépen mentették át az Audioslave-be, ott puhítottak rajta egy kicsit, a politikai töltetet félrerakták, és most, 2016 óta pedig újra ugyanúgy hódít a hangzás a Prophets of Rage jóvoltából, mint a '90-es években.
