Layne Staley augusztus 22-én lenne 50 éves, és annak ellenére, hogy az ő munkásságát egy tavalyi anyagban részletesebben bemutattuk, az évforduló újra okot ad arra, hogy foglalkozzunk a témával. És az a szomorú tény is, hogy Chris Cornell halálával a Pearl Jam frontembere,
Eddie Vedder maradt az utolsó grunge-frontember.
A veszteségsor Kurt Cobain (Nirvana) 1994-es halálával kezdődött, aztán jött Layne Staley (Alice in Chains), aki 2002-ben túladagolta magát egy speedballal, majd 2015-ben egy másfajta keverék végzett Scott Weilanddel (Stone Temple Pilots), és idén májusban Chris Cornell (Sondgarden) végzett magával egy koncertjük után. Maradt nekünk a Pearl Jam frontembere, Eddie Vedder. Éppen ezért felelevenítjük, hogyan alakult Vedder kapcsolata a többi, alapvetően seattle-i banda frontembereivel.
Az összeállításban szerepel a Stone Temple Pilots énekese is, holott sokan San Diegó-i bandának tartják őket, akik csak meglovagolták a seattle-i hullámot, miközben semmi közük a városhoz. Amikor a Pearl Jam elindult, ők is kaptak hideget-meleget. Többen fújtak rájuk, mert szerintük Eddie Vedder csak egy szörfös (szintén) San Diegóból. Aztán ott voltak a kiadókkal, indíttatással kapcsolatos okoskodások, hogy
van, aki csak sztár akar lenni, és nem szívból csinálja,
nagy kiadóhoz szerződik, és nem mondjuk, a seattle-i Sub Popnál van. Szóval ez a nagyot robbant, de kis közösségből indult grunge-mozgalom sem volt mentes az áskálódásoktól. Az érzelmek enyhítésén nyilván a szerhasználat sem segített, mert a sajátos hangzás mellett az is jellemző volt az irányzatra. Kész szerencse, hogy a 90-es évek Magyarországán erről valószínűleg csak a legelvetemültebb grunge-isták tudtak, a többiek pedig egy laza mozdulattal tették egymás mellé a seattle-i bandák kazettáit. Azért az is biztos, hogy az évek alatt, főleg pedig egy-egy énekes halálakor ezek az indulatok teljesen eltűntek.
Egyből a legérdekesebbel kezdjük, a grunge stílus egyértelműen legismertebb zenekarával, a Nirvanával. Eddie Vedder és Kurt Cobain kapcsolata nem volt teljesen felhőtlen, bár erre a sajtó is rendesen rápakolt néhány lapáttal. De azt is tudni kell, hogy Cobain ritkán foglalkozott azzal, hogy a véleményét egy kicsit barátságosabb formában tálalja, hátha úgy nem horzsol akkorát. Az biztos, hogy Cobain a szintén grunge-ba sorolt híres bandák közül leginkább csak a Soundgardent ismerte el.
Egy 1992-es interjúban pedig azt mondta, hogy a Soundgarden 1985 körül volt a legmenőbb. „Olyanok voltak, mint a Butthole Surfers, elképesztően jól nyomták [...] Nem mondhatok sokat a Soundgardenről, mert személyesen ismerem és nagyon szeretem is őket. De
más a helyzet a Pearl Jammel és az Alice in Chainszel. Ők nyilvánvalóan üzleti bábok,
és csak próbálnak jegyet szerezni az alternatív zenét jelentő buszra. [...] Ezek a bandák sokáig a hajspray és a cockrock között vergődtek, aztán egyszer csak kitalálták, hogy nem mosnak hajat, és flanelinget hordanak. Szerintem ez teljesen értelmetlen. Aztán vannak bandák, akik Los Angelesből költöztek Seattle-be, úgy tesznek, mintha világéletükben itt éltek volna, és lemezszerződésük lesz. Ez engem nagyon bosszant.”
A hajlakkos résznél Cobain valószínűleg Layne Staley kezdeti formációira gondolt, ahol voltak – a későbbi Alice in Chainshez képest – valóban fura megoldások. A származásos beszólás pedig elsősorban Eddie Veddernek szólt, ő ugyanis Chicagóban és San Diegóban töltötte a fiatalkorát. Szörfözött, zenélgetett, kimaradt az iskolából, és csak véletlenül került kapcsolatba a seattle-iekkel.
Eddie Vedder útja Seattle-ig
Vedder Chicagóban, majd San Diegóban élt. A gyerekkora nem volt a legjobb: az apját nem ismerte, és amikor 19 évesen megtudta, hogy aki addig nevelte, nem az igazi apja, már késő volt a találkozáshoz. Ugyanis igazi apja addigra meghalt. Vedder gyerekkorát Chicagóban töltötte, majd élt San Diegóban, aztán visszaköltözött Chicagóba, majd megint jött San Diego, végül pedig Seattle.A 80-as évek végén San Diegóban ismerkedett meg a Red Hot Chilli Peppers korábbi dobosával, Jack Ironszal, aki adott neki egy kazettát, amin egy seattle-i banda játszott énekhang nélkül. Veddernek megtetszett, ráénekelt, és elküldte a demóját Seattle-be. A címzettek pedig a Mother Love Bone-os Stone Gossard és Jeff Ament voltak, akik Andrew Wood halála miatt éppen énekest kerestek. Nagyon tetszett nekik Vedder demója, és nyomban meg is hívták magukhoz Seattle-be. Így jött létre a Pearl Jam, mellette pedig a Temple of The Dog supergroup is Wood tiszteletére. Ugyanis Amenték ugyanebben az időben dolgoztak azon, hogy méltó módon emlékezzenek meg Andrew Woodról, és ebben segített nekik Chris Cornell is. Ez lett a Temple of The Dog, amibe már Eddie Vedder is bekerült.
Chris Cornell-lel ellentétben Kurt Cobainnek nem nagyon tetszett a Pearl Jam munkássága. Miközben állítólag kedvelte Eddie Veddert, az együttes zenéjét egyenesen rühellte.
Nagy kapcsolat nem volt köztük, de amiről lehetett tudni, vagy amiről a sajtó hírt adott, az biztos nem a barátságról szólt. Különösen egy ilyen rühellős nyilatkozat után. Van azonban egy 1992-es felvétel, amit 2011-ig nem ismert a nagyközönség. A videón Kurt Cobain és Eddie Vedder összeölelkezve lépdelnek az MTV Music Award színpada mögött, miközben Eric Clapton a Tears In Heaven-t játssza. A jelenet valóban aranyos, ahogy az is, miként emlékezett erre Eddie Vedder jóval később.
Azt mondta, hogy szinte hallja Cobain hangját, de arra már nem emlékszik, miről beszélgettek közben.
A Pearl Jam és a Soundgarden két frontemberének, tehát Eddie Veddernek és Chris Cornellnek a kapcsolata már jóval egyszerűbb. Nagyon jó barátok voltak. Chris Cornell még 2007-ben beszélt Howard Stern műsorában a seattle-i bandák indulásáról, többek között a Pearl Jamről és Eddie Vedderről is. Stern a Vedderrel való kapcsolata felől így érdeklődött: „Eddie Vedder egy sz.rfej, vagy jó haverod?”
Cornell pedig azt válaszolta:
az egyik legjobb barátom. A Bibliára esküszöm, hogy egy igazi ember.
Cornell halála után nem volt könnyű fellépnie Eddie Veddernek sem. Sokan vártak tőle valami komoly visszaemlékezést, tisztelgést, de ebben a tekintetben néma maradt az énekes. Néhány héttel Cornell halála után szólóprojektjével adott koncertet Eddie Vedder, de egy szót sem szólt barátja haláláról, a közönségben mégis szinte mindenki úgy érezte, hogy az egész Cornellről és Cornellnek szól. Egy rajongó le is fényképezte Veddert, ahogy kijött a színpadra. Arca valóban mindent elmondott, nem kellett erről beszélnie.
„Az az arc” - írt a rajongó a fotója alá. Nem lehet vitatkozni, nagyon jól elkapta a pillanatot és az érzést.
Kattintson a folytatáshoz!