Csápoltak a csajok, csókjuk csak úgy csücsörített Zamárdiban

Punnany Massif koncert a Soundon 2016 július 6-án

Tulajdonképpen úgy vonult vissza idén a Punnany, hogy nem is. Hiszen azért megtartanak nyolc koncertet. Persze-persze, nincs ok bánatra és panaszra, elvégre csupán alkotói szabadság az, amire szükségük van a fiúknak. Egészen pontosan Felcser Máténak, aki azért mégis csak Pécs city harcosainak fő motorja. Nélküle nemhogy nem megy a szekér, hanem konkrétan nincs. Na, de az egyáltalán nem érződött a Balaton Soundon megtartott bulin, hogy alkotói válságban lenne/lennének.

A Punnany pont az a zenekar, amitől semmit nem várok, mert ha hoznak valami tök béna tróger lazulást, ők akkor is baromi jók lesznek. Ennek igazából nincsen semmi trükkje: ezek a gyerekek tényleg annyira lazák, mint amennyire annak tűnnek.

Furcsa lehet, hogy az alapvetően szeletelés-Mekkának gondolt zamárdi elektronikus tömegrendezvényen néhányan hátrafordított satyiban hiphopperkednek a színpadon,

de ezt csak azok gondolják így, akik rutintalan sounderek. A fesztivál ugyanis évről évre megfűszerezi valamilyen egzotikummal azt a nagy adag húst, amely végül segít túllendülni azon, hogy Hajógyári-hangulatba kerüljünk.

Nyolcból egy koncert a Balaton Soundon Fotó: Szabó Gábor - Origo

Évek óta az egyik ilyen fűszer a Punnany. Rögtön egy magyarázattal kezdték a naplementébe oltott kora esti szeánszt. A Változások című miért-nem-koncertezünk-annyit-idén-és-miért-tűnik-úgy-mintha-eltűntünk-volna-picit daluk baromi jól szól egy Sound méretű hangtechnikán. Aztán a srácok át is álltak a fesztiválüzemmódra: nagyjából negyedórán keresztül csak tolták az arcunkba a slágereiket, majd köszöntöttek minket. Utána jött tovább a slágerdömping. Mintha egy megamixet hallottam volna: Hétköznapi Csalódások Hősök, Utolsó Tánc és a többi. Egymásba fűzve. Tök jó.

Laktató és egészséges fesztiválprogram.

Nekem személy szerint az a fura ebben a társaságban, hogy minden mellényzsebük ki van tömve egy-egy, magyar méretekben tízezreket megmozgató megadurranással, és mégsem éreztem úgy, mintha valami tipikus csúcson lévő, de már alkotni annyira nem tudó alakulatot látnék izzadni. Ezek a baranyai betyárok még a mulatóst is behozzák a bulikon néhány perc erejéig, mégsem megyünk át speciálba meg mulatásiba, és nem lesz valami wannabe hangulatú panel-folk-pop bénázás az egész.

Körülbelül háromnegyed óra után hallottam egy olyan dalt, amit talán nem ismerek. Aztán volt persze a néhány évvel ezelőtti Sziget-himnusz is, a Szabadon (szokásos jobbra-balra kalimpálással), meg jöttek a Barna Bőrű Bébik, akik Buján Bulikban Bojkottálnak, és velük a csücsörítő csajok is, akiket a címben emlegetünk. A végén kaptunk jó sok ütőst a színpadra.

Egy dolgot jeleznék ezúton a szinte mindenért felelős Máténak: nem szólt jól a mikrofonja. Legalábbis az elején. De ezt is csak azért szerettem volna jelezni, hogy ne legyen egy mérhetetlen tömjénezés az egész.

Imádják őket Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Punnany ugyanis jó. Most lehet mindenféléket mondogatni, hogy már nem akkora gengszterek, meg a Felcser patikamérlegen méri azt, hogy mi kell egy slágerhez, meg kibérlik az egész Budapest Parkot, és maguk rendezik a tízezres bulikat, hogy ők szakítsanak nagyot, és egyéb ilyen hülyeségek. De ez mind teljesen fölösleges, mert - ahogy az imént mondtam - a Punnany jó.

Stabilan hozzák a jó minőséget, és őszintén remélem azt, hogy jót fog tenni Máténak az, hogy elmegy valamilyen elektronikus muzsikus tanfolyamra, és még több prüntyögést meg zajt tol majd a számokba.

Szóval frissüljetek csak, mert még bőven van helyetek a nagyszínpadokon.