Nekem ez egy gyerekkori álom"
– mondja Gigor Attila filmrendező az Origónak, amikor a jó hangulatú stúdiófelvétel szünetében beszélgethetünk az alkotókkal. „Erősen visszatér annak az emléke, ahogyan a Neoton Famíliát hallgattam gyerekkoromban, a kis kőbányai lakásunkban - most, hogy itt állunk, és
azt hallgatom, ahogyan ugyanezt a számot, amit annyit hallgattam annak idején, eléneklik a filmemhez,
úgy, ahogy az nekünk kell. Ez nekem nagyon nagy élmény".
Hamar kiderül, hogy ugyanilyen örömmel érkeztek a betétdal felvételére a Neoton tagjai: Csepregi Éva és Végvári Ádám is, akiknek ráadásul a helyszínhez is kötődnek emlékei a Holnap hajnaliggal kapcsolatban:
"Ez egy nagyon jó hangulatú munka" – kezdi Csepregi Éva. "Egyrészt mindig örülünk, ha a Neoton-dalok valamelyike összehoz minket olyanokkal, akik szintén hisznek benne, akik szeretik. Itt mindenki olyan örömmel fogadott bennünket, hogy tényleg nagyon jó érzés most újra itt lenni,Törökbálinton".
"Ez ugyanis a másik nyitja a dolognak" – teszi hozzá Végvári Ádám. "Én 20 éve nem jártam itt, de az összes lemezünket, tán egyet kivéve, itt vettük fel annak idején. Olyan jó volt bejönni, látni a stúdió borítását, visszaidézni az akkori hangulatot! Ahogy elkezdtünk énekelni, mintha visszamentünk volna abba az időbe. Ráadásul
az első nóta, ami ebben a stúdióban készült, éppen a Holnap hajnalig volt!
Akkor még csak angolul, Time goes by címmel. Akkor mentünk a Yamaha Fesztiválra, és itt vettük föl a dalt".
Csepregi Éva és Végvári Ádám, azaz Ádám és Éva a Neoton Famíliából, 1983 októberében a nagydíjat hozták el a Yamaha Music fesztiválról a Holnap hajnalig angol nyelvű verziójával.
A dal népszerűsége azóta is töretlen:
néhány éve egy televíziós dalversenyen az elmúlt 50 év legnagyobb slágerének választották. Az előadók azt mondják: már azon a bizonyos 33 évvel ezelőtti nyári napon, a törökbálinti stúdióban érezték, hogy nagy siker lesz majd a Holnap hajnalig.
"Engem nagyon megérintett a dallamvezetése" – mondja Csepregi Éva a dalról. "Maga az angol címe is sokat ígérő volt, Humphrey Bogart filmje után szabadon, és nagyon szép volt az angol szövege.
Én akkor rögtön beleszerettem.
A koncerteken azóta is mindig érezzük, hogy ennek a dalnak kell lennie a slusszpoénnak. A Neoton-musicalben, a Szép, nyári napban is ez zárta le a történetet, mert a szövege és a dallama is sok mindenre tud választ adni".
"Ez egy duettdal: Éva énekli a fődallamot, én beszállok a szólammal, jön rá a vokál. Nagyon ritka, hogy egy dallam olyan tökéletesen kifejezze zeneileg az érzéseket, amelyek a szövegben vannak, mint ennek a dalnak az esetében. Itt sikerült, hogy ez a kettő találkozzon, és erre nagyon büszkék vagyunk" – fűzi hozzá Végvári Ádám.
Azt, hogy mi a kapcsolódási pont az érzelmes duettdal és Gigor Attila készülő filmje között, amely egy elhagyott benzinkúton rekedt társaság – köztük néhány Svájcba tartó prostituált és futtatóik – történetét meséli el, szintén a rendező-forgatókönyvírő árulta el az Origónak:
Ez nem klasszikus értelemben vett filmzene lesz.
Magában a filmben beteszik majd a számot egy lejátszóba, és erre kezdődik el egy meglehetősen vad bulijelenet, ami finoman indul, de aztán egészen elvadulnak a dolgok. Anélkül, hogy spoilereznék, elárulhatom, hogy nem véletlen a refrén. Fontos fordulópontot jelent a filmben:
holnap hajnalban, azaz másnap reggel valóban nagy fordulat történik!"
Pusztai Ferenc producertől azt is megtudtuk, ki és mikor teszi be a számot a lejátszóba. A lányokat kísérő egyik idézőjeles testőrnek illetve sofőrnek a gyűjteményében szerepel a Holnap hajnalig, és akkor választja ki, amikor a főnöke azt kéri tőle, hogy valamiféle nosztalgikus-romantikus zenét játsszon. Azt Pusztai Ferenc is megerősítette, hogy dramaturgiai szempontból jelentős fordulópontot tartogat a bulijelenet, amelyben a film összes szereplője részt vesz, de azt, hogy mi is pontosan a sokat emlegetett fordulat, ő sem árulhatta el.
Fordulat azonban az is, hogy
a Holnap hajnalig nem az eredeti verzióban, bár rendhagyó módon mégis az eredeti előadóktól hangzik el.
"Elsősorban nagyon szerettem volna egy olyan számot, amelyet mindenki ismer" - mondja Gigor Attila. "Rátaláltunk erre a slágerre, ami nekem is nagyon fontos volt gyerekkoromban, és nem találkoztam még olyan emberrel, legalábbis, az én generációmból, akinek ne hívna vissza valamit. Talán a nálam fiatalabbak, a 30 év alattiak már nem feltétlenül vannak így ezzel, éppen ezért gondoltuk, hogy tökéletes volna újraértelmezni ezt a számot, arra a fajta egyszerűségre, amelyet a film szereplői szeretnek a zenében, és így hozni létre belőle valami slágerszerűt".
"A Neoton tagjaival én is ma, a felvétel napján találkoztam életemben először. Nagyon lelkesnek tűnnek, és bízom abban, hogy adott esetben majd a film is tetszeni fog nekik. Számomra is váratlan volt, hogy Éva látta A nyomozót, és az első beszélgetésünk azonnal úgy kezdődött, hogy szívből gratulált hozzá. Mindig meglepő és különösen jó érzés, amikor számomra ismert emberekről kiderül, hogy már tudnak rólam".
"Egy film zenei része is egy folyamatosan alakuló, változó dolog" – teszi hozzá a film producere, Pusztai Ferenc. "Többféle verzió volt a fejünkben a rendezővel illetve Kunert Péter zeneszerzővel, aki a teljes film zenei stílusáért felel. Külföldi sztárok is felmerültek. Én többször szót emeltem a kreatív döntési folyamat során, hogy
nagyon örülnék, ha lennének a filmben magyar előadók, mert szerintem nagyszerű zenei kultúrával rendelkezünk, és ezt mint filmgyártók, kevésbé használjuk.
Kifejezetten ritkán kerülnek be a filmekbe magyar zeneszámok. Amikor megállapodtunk abban, hogy a Neoton Família Holnap hajnalig című nótáját választjuk, egyértelmű volt, hogy a karakter, aki beteszi ezt a számot, sőt, a jelenet, ami lezajlik, ennek egy modernebb változatát igényelné. Miután megnéztük, van-e lehetőségünk ezt a számot megkapni és újra feldolgozni, felkértük Jappánt, azaz Takács Zoltánt a Soerii & Poolekból, hogy aktualizálja. Amint az első verzió elkészült, mindenki, aki azt hallotta, érezte, hogy ez egy nagyon jó döntés volt".
"Alapvetően a filmben a dalnak olyan szerepe van, hogy egy partijelenetből átfolyunk egy egészen más értelemben vett partijelenetbe. Ezért az volt a rendező kérése felénk, hogy az egész egyszerre legyen vices, de mégiscsak nagyon romantikus és érzelmes is" – meséli a munkafolyamatról Takács Zoltán Jappán zenei producer. "Ezt úgy oldottuk meg, hogy
a két legdurvább végletet vettük alapul:
kezdődjön el a zene gyakorlatilag egy zongorával és valami kis hegedűkísérettel, majdhogynem csöpögősen, és abból forduljunk át a legdurvább veretésbe, ahogy mostanában mondják. Ha nem egy ennyire végletes jelenet alá készült volna a zene, akkor valószínűleg nem lenne ennyire végletes. Meg lehetett volna csinálni, hogy abszolút a mai trendeknek megfelelő, kicsit gitározós, kicsit tapsikolós, de azért közben diszkós szám legyen, vagy lehetett volna belőle egy komplett rockdalt csinálni. Akármit meg tudunk ma már oldani: egyrészt mi is vagyunk annyira profik, másrészt a technika is ad erre lehetőséget.
De szerencsére itt elsőre működött, amit kitaláltunk: az asszisztensem, Horváth Barnabás alapötletéből indultunk ki.
Nagyon könnyen és gördülékenyen, körülbelül két óra alatt elkészítettük az első vázát a dalnak, Attiláék pedig azonnal azt mondták, hogy pont erre gondoltak, és ez így tökéletes.
Ritka együttállás volt ez mindenféle szempontból. Nevetségesen rövid idő alatt összeállt minden ahhoz képest, hogy mennyit szoktunk hasonló filmzenékkel foglalkozni".
Ekkor azonban még hátra volt a munka egyik legizgalmasabb része: az, hogy Csepregi Éva és Végvári Ádám, akik 33 éve egy bizonyos módon éneklik a dalt, Takács Zoltán Jappánékkal együtt stúdióba vonuljanak, és teljesen más stílusban és hangszereléssel, egészen más instrukciók alapján adják újra elő a korábbi nagy sikerüket.
"A Neoton-kosárban nagyon sokféle siker van. Sokan szeretnek belenyúlni, nagyon szeretnek megmártózni a Neoton-sikerben. Ez a mai napig tart: a daloknak elég nagy részéből készültek különböző feldolgozások. Sok előadó szereti énekelni a Neoton-dalokat, és ez számunkra is csodálatos érzés" – mondta Csepregi Éva. A mostani eset azonban egészen különleges.
Általában nem mi szoktuk énekelni a feldolgozásokat, hanem valaki hozzányúl, és ő maga elénekli. Az, hogy ezt a feldolgozást most mi énekeljük, az külön izgalmas.
Próbálunk megfelelni. Nagyon nehéz 33 év után átváltani, és egyszer csak másként énekelni valamit".
"Nagyon nehéz és egyben érdekes is volt" – fűzi tovább a szót Végvári Ádám. "Egészen más a dal tempója, egészen máshogy kezdődik: nekünk is nagyon furcsa volt. Bejöttünk, és először is kétszer-háromszor elénekeltük a dalt az új alapra.Valóban nagyon érdekes, hogy mi énekeljünk egy feldolgozást. Én most abban bízom, hogy annak, aki mindezt kitalálta, ugyanannyira tetszik az eredmény, mint nekünk. Mert ugyan ritka helyzet és fura érzés számunkra, akik csináljuk a saját zenénket, a saját stílusunkban, hogy belekerüljünk egy másik zenei stílusba, egy másik zenei érzésbe, de nagyon jó is, nekem tetszik".
"Különben azt vettem észre" – teszi még hozzá Végvári Ádám nevetve – "hogy itt volt a zeneszerző, az átdolgozó, sok zenész szakember, és amikor megjöttünk mi, az eredeti énekesek,
talán illendőségből, nem is nagyon mertek szólni, és megvárták kíváncsian, hogy: Na, most mit tudunk mi csinálni ezzel?"
Ugyanezt a másik szemszögből Takács Zoltán Jappán is megerősíti:
"A dal elkészítése elég szórakoztató és jó kihívás volt, mert egy, a mai könnyűzenei trendekhez képest viszonylag lassabb, nem annyira táncolható, nem annyira pumpálós dalból kellett a stáb kérése alapján egy olyan diszkóslágert készítenünk, amit az ember akkor rak be, amikor reggel 6-kor kijön a szórakozóhelyről, és a kocsiban még valamire akar egyet őrjöngeni. Mi nagyon szívesen csináltuk ezt, de másrészt ez nekem is elég félelmetes élmény volt: meglehetősen tartottunk Éváék reakciójától, hogy amikor először meghallják, mit fognak mondani. Szerencsére nagyon jól fogadták, és úgy tűnt, működik a dolog. Amikor pedig elkezdődött a felvétel, az asszisztensemmel együtt csak ültünk, és nem akartuk elhinni, amit hallunk. Olyan profizmus, olyan kedvesség, olyan énekhangok... azonnal átállva az új tempóra, mindenféle nehézség nélkül, a legprofibbakhoz méltóan!
Én még fel sem ocsúdtam ebből a meglepetésből, meg ebből a megtiszteltetésből,
amiben itt részünk van.
Nagyon boldogok vagyunk, de a legviccesebb az egészben az, hogy igazából instruálni nem nagyon kellett őket. Én általában ahhoz vagyok szokva, ha én egy énekessel dolgozom - és ez nem kritika az énekesekkel szemben, hanem egy bevett munkamódszer -, hogy majdhogynem soronként elemezzük ki, mit hogyan kellene csinálni. Itt pedig elintézték ezt egymás közt, tehát egymást végiginstruálták úgy, hogy abba nem lehetett belekötni. A kezdeti próbafelvételek már olyan minőségűek voltak, hogy nem is tudtam, mit mondhatnék. Én is zenélek tizenvalahány éve, de hogy jönnék én ahhoz, hogy elkezdjem magyarázni: "Figyelj! Szerintem ott egy kicsit jobban megnyomtad", vagy "Itt nem hallom azt a mássalhangzót..."
Hogy mondhatnék ilyet egy olyan embernek, akinek bármilyen szempontból jelenthetek, mind mint előadó, mind mint zeneszerző, mind mint zenész?"
Ahhoz, hogy a Neoton tagjai elsőre így rá tudjanak hangolódni a dal új verzójára, arra is szükség volt, hogy ők is pontosan ismerjék a dal filmben betöltött szerepét. Mindez olyan jól sikerült, hogy az újrahangszerelt Holnap hajnalig nem csak filmbetétdalként lesz hallható.
"Annyira megtetszett a stábnak maga a dal, amit csináltunk, hogy
lett belőle egy rádió edit, sőt, fog menni a videóklipje is.
Tehát egy normál popslágerként fog funkcionálni, ha minden jól megy"- mondja Jappán. "Ha már ennyire bulis lett a zene, akkor miért ne csináljuk úgy meg, hogy ténylegesen lehessen rá bulizni is, és ne csak a filmben lehessen hallani?"
Maga a Kút a tervek szerint szeptember 22-én kerül a magyar mozikba. Pusztai Ferenc producer – aki egyébként maga is játszik a Kútban, hiszen részt vett a film castingján, hogy megkapjon egy aprónak induló, de a forgatókönyv írása közben jelentősre duzzadt szerepet – azt mondta, hogy úgy számítják, néhány héten belül már befejeződnek a film utómunkálatai:
" Már nagyon a végén járunk. A vágási folyamat lezárult, és az utómunkának azok a részei zajlanak, ahol a trükkök készülnek, a fényelés, a hangkeverés, az utószinkronok, a zeneszámok elkészítése, feljátszása és beillesztése a filmbe. Úgy számolunk, hogy június 20. és 30. között készen leszünk".
A film hangulatáról már több információ megjelent korábban. A Gigor Attilára jellemző humor várhatóan itt is megjelenik majd:
"Ezt mindig nagyon nehéz megítélni" - mondja a rendező, - "mert számunkra, akik csináljuk, és belülről tudjuk, hogy honnan jutottunk el hová, valószínűleg az is viccesnek tűnik, ami a szűz nézőnek nem. De természetesen van a filmnek egyfajta fanyarsága. Én más hangnemben valószínűleg nem tudok megszólalni. Ezt időnként még a Terápiába is sikerül becsempészni, de ott azért kontroll alatt van az ember. Itt nincs ilyenfajta kontroll, ezért
az a kicsit melankolikus irónia, ahogy én az életet nézem, természetesen benne lesz.
Én nagyon bízom abban ugyanakkor, hogy az emberek bizonyos részeit viccesnek találják majd. Néha feltámad bennem a pesszimizmus, hogy talán a finomabb humort kevésbé fogadják jól, de A nyomozónál szerencsére ez jól alakult, és remélem, hogy itt is így lesz".