Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A lopást szombatra virradóra fedezték fel, a könyvfesztivál szervezői vasárnap erősítették meg a hírt. A szóban forgó példány Álvaro Castillo könyvkereskedőé volt, aki kölcsönadta a hétfőn záruló vásár idejére.
A Száz év magány első kiadása 1967-ben jelent meg a Buenos Aires-i Editorial Sudamericana kiadónál nyolcezer példányban. A tavaly elhunyt Nobel-díjas kolumbiai író mesterművének tartják, amelyet az elmúlt évtizedekben 35 nyelvre fordítottak le, és több mint 30 millió példányban adtak el.
Tavaly áprilisban Bartók Béla zenéjével és a Kolumbiából származó, több stíluselemet vegyítő népszerű latin zenei műfaj, a vallenato dallamaival búcsúztatták a Nobel-díjas írót.
Kiderült ugyanis, hogy Márquez nemcsak rajongott Bartók zenéjéért, de a magyar zeneszerző hatása a regényeiben is kimutatható.
Gene H. Bell-Villada amerikai irodalomkritikus Márquezről írott monográfiájában, Garcia Marquez: The Man and His Work (1990), oldalakon keresztül elemzi a Bartók zenéje és Márquez írásai között fellelhető szellemi rokonságot. Márquez maga mesélt erről a párhuzamról Villadának 1982-ben egy személyes beszélgetés során:
„Bartók kedvenc zeneszerzőim egyike. Rengeteget tanultam tőle. A regényeimben sokszor használom a bartóki vonósnégyesek szerkesztésmódját, strukturális arányait.”
Erre jó példa A pátriárka alkonya, amelyben Márquez Bartók VI. vonósnégyesének szerkezeti elemeit vette alapul. Ahogy Bartók vonósnégyesének első tételében meglebegtet bizonyos ritmikus és melodikus motívumokat, melyeket aztán a darab hangsúlyos részeinek főszereplőivé tesz.
Márquez ugyanígy jár el a Pátriárka első fejezetében: futólag felvillant karaktereket és témákat, melyek a narráció különböző pontjain főszereplővé válnak.
