Louis Zamperini mindent túlélt, a beteges gyerekkort, a légicsatákat, a cápák támadásait, a hadifogságot, a poszt-traumatikus depressziót és az alkoholizmust is. A Vágta című művel hírnevet szerző Laura Hillenbrand írta meg Zamperini történetét.
Ezen a téren nagyon alapos munkát végzett a szerző. A cselekmény hátterét alkotó történelmi helyzetet és az aktuális társadalmi viszonyokat fogyasztható formában tárja elénk.
Hillenbrand kellő időt szán a főhős gyerekkorára is, és hitelesen bemutatja a kis Louie azon jellemvonásait, amelyek később nagy túlélővé teszik őt. A könyv gerincét a japán fogolytáborokban átélt szenvedések alkotják, de emellett Hillenbrand a főhős minden fontosabb életfázisát érinti.
A szerző jó arányérzékkel mutatja be Zamperinit, erényeivel és gyarlóságaival együtt. Van néhány jelenet, ahol felmerül a hatásvadász csúsztatás gyanúja, de egy kis idealizmust talán megengedhetünk egy olyan ember emlékének, aki ennyi megpróbáltatáson esett át.
Minden jelenetnek megvan a maga hangulata, ami beszippantja az olvasót. Együtt örülünk Louie családjával, amikor futóversenyt nyer, együtt nézhetünk körül aggodalmasan az amerikai sportolókkal a náci Németországban a berlini olimpián, együtt retteghetünk a hajótöröttekkel a pici csónakban, amit a cápák időről időre megrohamoznak.
A cápás rész különösen kemény és hatásos. Ezzel a könyvvel bárkit lebeszélhetünk egy jó kis tengeri hajókázásról.
A könyv egyik legnagyobb erénye, hogy képes a fogva tartókat is emberként ábrázolni. Persze Hillenbrand nem finomkodik a kegyetlenkedések részletezésekor, de eleget ír az őrök magánéletéről és motivációiról ahhoz, hogy a szörnyeteg mögött meglássuk bennük az embert.
Egy könyvet számos kritérium alapján meg lehet ítélni, de a nagy igazság az, hogy ezeken felül is kell valami megfoghatatlan esszencia. Ha egy könyv igazán jó, azt érezzük, és nem értjük. A Rendíthetetlenben ott van a titkos formula.
A lenyűgöző, megható, kegyetlen történet az első oldaltól az utolsóig magához láncolja az embert, aki egyszer csak azon kapja magát, hogy hajnali fél kettő van, és még mindig olvas.
Louis Zamperini