Budapest, make some noise! Crystal Castles és Wu-Tang Clan a Balaton Soundon

Balaton Sound, Crystal Castles
Vágólapra másolva!
A Balaton Sound első napján a MasterCard Nagyszínpadon két nagy koncert volt: a budapesti klubbuli után Zamárdiba érkező Crystal Castles után a hiphoplegenda Wu-Tang Clan lépett fel. Ennek tagjai közül egy-kettő viszonylag gyakran jön Magyarországra, ám a teljes klán fellépését így is nagy várakozás előzte meg.
Vágólapra másolva!

Én a Crystal Castles tavalyi lemezét tényleg nagyon csíptem. A korábbiak nem nagyon tudtak meggyőzni, nem tetszettek. Ez a nyomasztó, elcseszett popzene sokkal jobban bejött, és Alice Glassnek is sokkal jobban állt. Elsőre úgy tűnt, nemcsak a lemezen, hanem élőben is: mikor megjelent a színpadon, napszemüvegben, mintha épp most kelt volna fel az előző napi A38-as buli után másnaposan, és meghúzta a whiskys üveget, olyan volt, mint egy negatív popdíva. Koncert közben vonaglott, dobálta magát, néha végigvonult a közönség mellett, mintha ő tényleg egy SZTÁR lenne. Ez a szerep egy darabig szórakoztató is volt, kár, hogy én konkrétan alig hallottam valamit az énekéből.

Balaton Sound, Crystal Castles Fotó: Hajdú D. András - Origo

A képre kattintva galéria nyílik

Nagyjából egy órát játszottak, ami épp elég volt. A végére Alice vonaglása már fárasztó volt, ráadásul mikor egy-két szám erejéig beállt Ethan mellé a kütyüket nyomkodni, az még rossz is volt. Egy ilyen koncerten tűnik fel igazán, hogy annyi slágerük nincs is, hogy végig élvezetes bulit nyomjanak. A közönség általában pont a harmadik album számait fogadta idegenül, nekem meg leginkább azok tetszettek... volna. Csak hát élőben annyira nem működtek, az első két album ismertebb dalainak meg jól állt a néha kivehetetlen döngölés, főleg a Baptism alatt volt nagy MEGŐRÜLÉS.

Balaton Sound, Crystal Castles Fotó: Hajdú D. András - Origo

A képre kattintva galéria nyílik

Aztán az utolsó húsz perc már csak a veretésről szólt, a zajról. Épp mikor először ásítottam egy hatalmasat, és vettem rá magam, hogy elmenjek sört venni, befejezték. Elég rossz így, hogy a kezdeti őrület a végére teljesen befásult, bár lehet, hogy előtte egy nappal a hajón még élettel telibb bulit adtak, és aztán nem maradt energiájuk, de ez így C+.

Míg a Crystal Castles alatt simán ki-be sétálgathattam volna az első sorból és vissza, addig a Wu-Tang Clan előtt bő húsz perccel már tömve volt a nagyszínpad előtti rész. Mindenfelé Wu-Tang tetkók, pólók, sast formálva magasban a kezek és egy kisebb, de annál lelkesebb csoport WU-TANG-WU-TANG skandálása. Teljesen ki volt éhezve a közönség a hiphoplegendák fellépésére, már akkor ujjongani kezdtek, mikor DJ Mathematics a színpadra lépett a technikát ellenőrizni, aztán játszott pár klasszikust, ami meg is teremtette a kiváló alapot, mire Method Manék megjelentek és elkezdték a bulit. Leginkább ő és Raekwon csinálta a hangulatot, showman módjára szórakoztatták a közönséget, látszott is rajtuk, hogy élvezik.

Balaton Sound, Wu-Tang Clan Fotó: Hajdú D. András - Origo

A képre kattintva galéria nyílik

A koncert első fele főként A Világ Legjobb Hiphop-albumáról, a 36 Chambersről szólt. Egyszerre zengett az egész tömeg a jól ismert soroktól: Bring da motherfuckin ruckus; Shame on a nigga who try to run game on a nigga, Wu buck wild with the trigger; Wu-Tang Clan Ain't Nuttin Ta Fuck Wit. A buli vége felé az egyik tag (már elfelejtettem melyikük volt, hülyeséget meg nem akarok írni) jött azzal a szokásos közhellyel, hogy a hiphop összehozza az embereket, egynek érezzük magunkat tőle, meg ilyenek. És tényleg volt benne valami ilyesmi. A C.R.E.A.M. alatt a szöveget mondva a mellettem álló tinilányokkal együtt szerintem nagyjából úgy éreztük magunkat, mintha mi lennénk az élet császárai. A végére már annyira önfeledt volt a hangulat, hogy igazából csak itthon esett le, hogy Method Man Budapestet emlegeti: "Budapest, make some noise!", miközben mi tökre Zamárdiban voltunk.

Balaton Sound, Wu-Tang Clan Fotó: Hajdú D. András - Origo

A képre kattintva galéria nyílik

Minden jól szólt, a számok menők voltak, meg minden más is az volt, a hangulat is tényleg csillagos ötös volt. De mikor az ember végre élőben is lát olyan előadókat, akikre legendaként tekint, akkor a koncert után van egy olyan fura érzése: hogy minden szuper volt, de egy kis ez meg az, és akkor lett volna tényleg tökéletes, olyan, ahogy azt elképzeltem. Mindenesetre, aki szereti a Wu-Tanget és ott volt, annak volt egy tök jó élménye. B+