Mintha beraktak volna a Szoborparkba

Pár megható pillanat, néhány tréfa, egy kis felmagasztalás és a kínos Varga Livius Orfűn, az első Kispál és a Borz-emléknapon. Összesen tizenhét zenekar három és fél óra alatt játszott el átlag két Kispál és a Borz-számot. Az a különös, de utólag semmiképp sem kellemetlen helyzet állt elő, hogy már akkor tisztelegnek egy megszűnt zenekar előtt, amikor még az összes tagja életben van.

Vajon ciki-e ha az ember még életében szervez magának egy emléknapot, ráadásul a saját fesztiválján, vagy inkább egy izgalmas kísérlet? – ezen töprengtem az első Kispál-nosztalgianap felé igyekezve a Fishing on Orfű fesztivál nulladik napján. Három és fél óra után úgy tűnt, hogy a válasz az, hogy nem ciki. Persze az egészben volt valami furcsa, mintha az ember elolvasna egy róla szóló dicsérő nekrológot, amit Kispál András fogalmazott meg igen plasztikusan a koncert alatt: „Tetszik a buli, csak úgy érzem magam, mintha a Szoborparkban lennék, és egy idő után engem is beraknának oda".

Szerda napközben melegrekordok dőltek, az esti levegő viszont már kifejezetten frissítő és kakukkfű-illat terjeng. A nyári napforduló előtt 48 órával világosban kezdődik a monstrekoncert, ahol 17 zenekar lép színpadra, a két műsorvezető pedig Lévai Balázs és Varga Livius.

Forrás: MTI/Sóki Tamás

Rögtön az elején megadja az alaphangot egy Kispál András-hasonmásverseny, amin három önként jelentkező léphetett a színpadra, és kellett kispálosan, égő cigivel a szájában – szigorúan a cigi megérintése nélkül – gitároznia. A közönség szavazott, a győztes jutalma egy közös backstage-fotó a rocklegendával.

Volt, ami jobb lett mint az eredeti

Jelen volt egy sor zenész a Punnany Massiftól az Alvin és a Mókusokon át az Intim Torna Illegálig, a legizgalmasabb kérdés pedig nyilván az volt, ki hogyan dolgozza fel a számokat. A feldolgozások problematikájáról egyszer már volt itt egy értekezés, és ez az aktuális helyzetre is tökéletesen illik: „Eleve jó feldolgozásból kevés van: olyanból, ami tényleg tud valami újat mondani arról a számról, amihez hozzányúl; a legtöbb beleesik vagy abba a csapdába, hogy túlságosan közel marad az eredetihez, és akkor minek van, vagy egyszerűen átrakja a dallamot és szöveget a saját stílusába, és akkor legfeljebb érdekes lehet. (...) A tisztelgés gesztusa mintha kifejezetten ellene dolgozna annak, hogy zeneileg érdekes eredmény szülessen".

Lássuk előbb a tisztelet kérdését: ez az érzés hullámokban tört elő a fellépőkből, néhányan gyermeki örömmel tudatták a közönséggel, hogy a kedvenc számukat dolgozhatták át. Ahogy mentünk bele az éjszakába, úgy sokasodtak az őszinte vallomások („Bármit csinálunk, abban a Kispál és a Borz ott van" vagy „az egész alternatív zenei szcéna a Kispál köpönyegéből bújt ki"). Újabb bizonyíték arra, hogy a fél magyar zenei szcéna valamikor kispálos volt.

Fishing On Orfű fesztivál első napja 2013. június 19-én, Odett Forrás: MTI/Sóki Tamás

Eltért, ki mennyire értelmezte újra az eredetit. Volt, ami csak egy gyengébb másolat lett, volt, ami túlburjánzott, és volt, aki himnikus magasságokba vitte a dalt; de előfordult egy-két olyan szám is, ami sokkal jobb lett, mint az eredeti. És bejött a fentiekben megfogalmazott papírforma is: legmerészebben a műfajilag legtávolabb állók nyúltak a Kispál-számokhoz, legbátrabb a rap és hiphop szcéna volt. A Kispállal inkább rokon alterrock, rock vagy indie-együttesek lassítottak-gyorsítottak a tempón, karcosították a hangzást vagy stadionrockos magasságokba emelték. (Ebből a műfajból a minimalista produkciók voltak a legjobbak, a plutós Nemes András egy szál gitárral adta elő a Kényszer, érdek, ösztönélet című dalt, hasonlóan visszafogottan remek volt HS7 Krisztián és Jappán Bársonyfüggönye egy gitárral és egy szintivel. Jó volt az Óriás is, Fluorral és nélküle egyaránt.

„Felnyúlok a seggetek lukába!"

Három további innovatív átírást jegyeztem fel magamnak, ebből az egyiket Ganxsta Zolee, Big Daddy Laca és tetovált barátaik vittek színpadra. A Jelvény nélkült Zolee teljesen átrakta gengszter rapbe, és nemcsak zeneileg, szövegileg is bátor kézzel nyúl az élőlegendák művéhez. Erre példa: „Nem írok semmit magamra / és felnyúlok a seggetek lukába." Más helyeken is saját világképére alakította a szöveget: „Csak itt ne fújjon az a kibaszott szél" – ezt „Bandinak, a Jászai-díjasnak" küldte.

Forrás: MTI/Sóki Tamás

Izgatottan vártam, hogy a fesztiválszezon nagy mókamesterei, a Soerii és Poolek vajon mivel rukkol majd elő. Hát ők most is nagy csibészek voltak: legalább egy percig hergelték a közönséget azzal, hogy „kezdődik a legnagyobb dal a világon", „a legnagyobb Kispál-kedvencünk", majd eljátszották a Most múlik pontosant a Quimbytől. A Bëlga a Cypress Hill Insane In The Brain című számát írta át Kispál-szövegekre, amiből sajnos nem lehetett mindent érteni a hangosítás hibáiból adódóan, de amit igen, az remek volt. A fővárosi parkokban szabadidejükben Kispál-számokat énekelgető Forradalmár csoport hippi-dalárdája alatt ballagott be az első zenekartag, Kispál András, aki gitárjával együtt belecsatlakozott egy Kispál-számba.

Livius, a party pooper

Az egyetlen igazi szomorúságot a langymeleg nyári estén nem az okozta, hogy a zenekar, amit mindenki ünnepel, már nem létezik, hanem Varga Livius személye, aki bármit is fogyasztott fellépése előtt, megfeledkezett a mértéktartásról (és sajnos más sem figyelmeztette erre). Egyetlen irányba mutató jegyzeteket találtam csak róla, ilyeneket, hogy „tiltsák el a műsorvezetéstől", „sürgősen keresse fel egykori évfolyamtársait a pszichológia szakról", „döntse el, hogy iszik vagy (műsort)vezet" – utóbbiért elnézést. Ami a Kutya vacsorája hajnali hármas koncertjén AKÁR vicces is lehet, az itt rettenetesen kínos: Livius folyamatosan szerepelni akart, nem hagyta szóhoz jutni műsorvezető társát, hülyeségeket beszélt, gyakorlatilag basáskodott a közönség fölött.

Egy ilyen eseményen a közönségnek nincs választási lehetősége, nem tud odébbállni egy másik színpadhoz. Nem tud mást tenni, minthogy lenyeli a békát, és kényszeredett mosollyal reménykedik, hogy a következő átszerelésnél nem hozza még kínosabb helyzetbe magát Livius. Egy igazi party pooper volt, és így még inkább kimagasodott mellőle Lévai Balázs, az est voltaképpeni kitalálója, és üresjáratok nélkül, jó dramaturgiával építette fel az eseményt. Jól választotta ki az archív felvételeket is, pl. a klasszikus és megunhatatlan, '93-as Jeszenszky-interjút Kispál Andrással vagy egy 1988-as koncertfelvételt, amikor a Kispál-zenekar fellépett az orfűi EFOTT-on.

Jürgen Klopp a színpadon

Aztán egyszer csak megjelent Lovasi András is, mire mögöttem „Jürgen Klopp, Jürgen Klopp" skandálás kezdődött. Hálás voltam ezért, mivel régi elméletemet erősítették meg az ismeretlen fiatalok, miszerint nagy a hasonlóság a két német/sváb származású sztár között. Ő pont annál a résznél kapcsolódott bele a Jönni fog egy lovas című számba, hogy "Lovasi a neve", majd a Subscribe-bal közösen elejétől a végéig eldalolta a Ha ez a vég-et, mint mondta, „cseppet sem hatásvadász módon". Ezek voltak azok a pillanatok, amikor egy egykori Kispál-tag a leghosszabb ideig vett részt az emlékestben.

Finshing on Orfű, Lovasi és a Csík zenekar Forrás: MTI/Sóki Tamás

A harmadik óra elejére a közönség kicsit már fárad, persze továbbra is örül mindennek, de kezd eluralni az érzés, hogy olyan ez, mint amikor a balatoni büfében a Nutella helyett Nutokával megkent palacsintát kap az ember. Örül neki persze, de tudja azt is, hogy mégsem ez az igazi. Aztán éjjel fél egy körül egy nagy fináléval befejeződik a legalább 34 Kispál-számot tartalmazó emlékkoncert, és akinek ez nem volt elég, az egyik kisszínpadon éjféltől a hálószobazenészek játszottak főleg Kispál-feldolgozásokat, egy másik színpadon Ágoston Béla zenekara Kispál-számokat, az egykori zenekar-tagok pedig a diszkóban dj-éznek (nem Kispál-számokat – itt voltak a legtöbben).

Ebben a Kispál-túladagolásban már csak részben vettünk részt, az este így is remek volt, bár kicsit hiányoltam több egykori Kispál-tag bevonását. Lovasi és Kispál Andráson kívül egyedül Dióssy D. Ákos és Bräutigam Gábor bukkant föl a színpadon, pedig a három és fél órába simán belefértek volna még mások is.