Nem zavarják a disznók a nemzedékek hánytatóját

A nyugdíjasok kedvenc sramliénekese, Heino elképesztő népszerűségén az sem fog, hogy interjúkban Hitlertől idéz, és a náci idők népszerű dalait is szereti énekelni. Hét év szünet utáni visszatérő lemezén a Rammstein, az Ärzte és más mai zenekarok slágereit dolgozta fel. Vajon bejött-e neki a trükk?

Heinz Georg Kramm az egyik legismertebb élő német ember a világon: egy sokszor idézett közvélemény-kutatás szerint a németek 99 százaléka ismeri, miközben Angela Merkel kancellár is csak 98 százalékos ismertséget tud felmutatni. Az, hogy külföldön már lényegesen kevesebben ismerik a Heino művésznéven éneklő Krammot, leginkább nyelvi okoknak köszönhető: Heino németül énekel, és egy sajátosan német műfaj, a schlager legnagyobb sztárja. Aki tud fogni osztrák vagy német tévéadókat, egész biztosan belefutott már olyan műsorba, amelyben sok-sok középkorú férfi és nő egymásba karolva nótázik vidáman a stúdióban, miközben népies ihletésű, könnyen együtt énekelhető, tapsolásra ingerlő, a leginkább sramlisnak nevezhető zene szól. Így lehet körülírni a schlagert, amelyen hiába gúnyolódnak sokan, a mai napig rendkívül népszerű német nyelvterületen, valahogy úgy, mint a country Amerikában, vagy épp a magyar nóta és különböző mutációi nálunk.

Ennek a műfajnak a legnagyobb sztárja Heino, aki a hatvanas évek óta égeti bele magát a németek retinájába a védjegyszerű garbójával, hirtelenszőke hajával és napszemüvegével. Utóbbinak egyébként egészségi oka van: a hetvenes évek óta küzd a Graves-Basedow-kórral, amely többek között a szemgolyók kidülledésével is jár. Heino (egyes újságírók szerint ő Németország válasza Johnny Cashre és Tom Jonesra) tényleg rendkívül sikeres: a jellegzetesen ropogtatott R betűivel énekelt slágerei gyakran népdalok modern feldolgozásai, lemezeiből csaknem ötvenmilliót adtak el, főként a hatvanas-hetvenes években. A most 74 éves Heino egyszer már visszavonult: 2005-ben, szívinfarktusa után a felesége és PR-osa, az egykor Miss Austriának is választott Hannelore asszony utasítására befejezte karrierjét, és csak alkalmanként lépett fel. Maradt utána sok millió szomorú rajongó, a másik oldal véleményét pedig leginkább Rainer Moritz irodalomkritikus sommás megállapítása foglalja össze, aki "nemzedékek hánytatójának" nevezte Heinót. A Dead Kennedys-énekes Jello Biafra egy harmadik utat képvisel: egyenesen Heinót tartja az eredeti punknak.

Heino most hét év szünet után visszatért, méghozzá nem is akárhogyan: február elején megjelent a Mit freundlichen Grüßen című lemeze, amelyen tizenkét német rock- és hiphopsláger feldolgozását adja elő, köztük a Rammstein, az Ärzte, Nena és a Fantastischen Vier népszerű dalait. Az ügyes PR-kampánnyal és a Bild bulvárlap hathatós hozzájárulásával megtámogatott lemez elképesztően sikeres, három nap alatt megdöntötte a legális letöltések németországi rekordját, és egyből az eladási listák élére ugrott. A szögekkel kivert bőrdzsekibe és divatos szűk nadrágba öltöztetett Heino új, szőke parókás, napszemüveges halálfej logóval és halálfejes gyűrűvel pózol a fotókon, az országot pedig a Heinomobilnak nevezett Mercedes limuzinjával járja. A rosszfiús image mindazonáltal csak a hírveréshez kellett: a koncertjein azért még mindig a hegyekről és parasztlányokról szóló örökzöldjeit énekli, noha meghívták a metálosoknak szóló Wacken Open Air fesztiválra is.

Sötétbarna a mogyoró

Heino persze semmi újat nem talált ki, hogy mást ne mondjunk, ellőtte ezt a feldolgozós poént már Paul Anka is, ám a sikerek azt is felelevenítették, mennyire megosztó személyiség Heino. Vannak, akiknek már eleve nem tetszik, hogy olyan népdalokat is elénekel, amelyek kifejezetten népszerűek voltak a Harmadik Birodalom idején, így korábban nagy sikert aratott a Schwarzbraun ist die Haselnuss című dallal, amely annak idején a Hitlerjugend és a Wehrmacht köreiben is közkedvelt volt. Igaz, a dal már a 19. században is nagy népszerűségnek örvendett, ezért a mai napig vita övezi, tényleg kisajátították-e maguknak a dalt a nácik, vagy sem.

Ám Heinónak nem ez volt az egyedüli ellentmondásos húzása. Amikor nemrég az egészségéről kérdezték egy interjúban, Hitler egy hírhedt szónoklatát idézve válaszolta, hogy "még mindig kemény, mint az acél, szívós, mint a bőr, és gyors, mint az agár". Menedzsere később azzal védekezett, hogy az énekes nem volt tudatában a kifejezés történelmi kontextusának. Még korábban, a hetvenes években Heino ragaszkodott hozzá, hogy egy iskolásoknak készülő lemezfelvételre felénekelje a német himnusz azon versszakát is, amelyet a náci időszakban énekeltek csak, és ezért ma is tabunak számít, és ugyanő kisebb nemzetközi botrányt okozva fellépett az apartheid miatt széles körben bojkottált Dél-Afrikában is.

"Okádnunk kell"

Maguk a feldolgozott előadók sem repesnek az örömtől, hogy Heino bohóckodik egy-egy dalukkal, de túl sok mindent nem tehetnek a bosszankodáson kívül. A Bild szerint a Rammstein tagjainak "okádniuk kell" a feldolgozástól, míg az Ärzte menedzsere annyit mondott, hogy "amíg ez az idióta nem változtatja meg nyilvánvalóan a dalt, addig nem tudunk mit tenni". Nem örült Dero Goi, az indusztriál-metált játszó Oomph! énekese sem: "Majd rendesen megvizsgáljuk Heino verzióját, hogy megbizonyosodjunk felőle, hogy betartotta-e a szerzői jog szabályait. Van pár dala a repertoárjában, amelyek mintha a rasszizmust dicsőítenék" - mondta Dero Goi az Open Your Eyes című számuk feldolgozásáról.

Heinót viszont nem érdekli a fiatalok háborgása: "Elég szép jogdíjat kapnak az én albumom eladásaiból, úgyhogy jobb lenne, ha befognák a szájukat" - mondta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. "Ha pedig úgy érzik, hogy beszennyezik magukat ezzel a pénzzel, számos kórháznak vagy gyermekotthonnak is odaajándékozhatják." Az énekest nemigen érdeklik a kritikák sem ("Miért zavarná a büszke tölgyet, ha hozzádörgölőzik egy disznó?"), és büszkén hivatkozik az 1980-as lemezére, melyből pontosan hatszor annyit adtak el, mint John Lennon az ugyanabban az évben megjelent, utolsó albumából.

"Évekig rajtam viccelődött mindenki, de csak eladtam ötvenmillió lemezt. Ha bárki is kinevet a mai zenészek közül, csak annyit tehetek, hogy én is kinevetem őt" - folytatta a keménykedést Heino, aki korábban már megjövendölte, hogy a dalait még akkor is énekelni fogják, amikor a heavy metálra, a punkra vagy a hiphopra már senki sem fog emlékezni. A Süddeutsche Zeitungnak pedig azt is elmondta, hogy nincs nagy véleménnyel az általa feldolgozott dalokról sem: "Ezek a számok, amelyeket feldolgoztam, nagyjából féloktávos hangterjedelmet fednek le. Zeneileg röhejesek."