Elegem van az újságírókból - a Junior Boys a Quartnak

A kanadai Junior Boys alapító tagja Kínában kicsit Kodály Zoltán volt, a magyar zenéről Csihar Attila hörgése jut eszébe, és elege van a pofátlan újságírókból. Jeremy Greenspannel a fellépésük után beszélgettünk pár percet az Electronic Beats fesztiválon.

Orson Welles kontextusában mit jelent az, hogy igaz az egész? (A Junior Boys legutóbbi lemezének címe It's All True, Jeremy Greenspan pedig állítása szerint megrögzött Orson Welles-rajongó - a szerk.)

Az album címe Welles egyik filmcímével azonos, amit sosem fejezett be. Engem az kezdett érdekelni Wellesben, ahogy megigézi az élet totalitását, és közben arra fókuszál, hogy mik az igaz dolgok az életben, vagy miknek kellene azoknak lenniük. Persze, ha az ember művészetet csinál, nehezen tud dűlőre jutni az igazsággal, főleg mert az egész művészet imitáció.

Te trú srácnak, zenésznek tartod magad?

Nem tudom, de remélem, hogy nem vagyok egy pozőr. Pedig a zenéhez elég sok pózra van szükséged, de próbálok csak olyan dolgokkal foglalkozni, amik érdekelnek, és nem változni úgy, ahogy nem szeretnék.

Most vagy először Magyarországon, ennek örömére posztoltad Twitterre Csihar Attila embertelen nevetését.

Ó igen, Attila a Mayhemből. Nem igazán ismerem a magyar zenéket, de azért Attilát igen [nevet]. A magyar filmeket jobban ismerem, Szabó Istvántól láttam a Mephistót, na az egy fantasztikus film.

Két hónapot éltél Kínában, mit csináltál ott?

Sanghajban voltam szinte végig, meg két hetet utazgattam délen. A nővérem ott él, elsősorban ezért mentem oda. A kint töltött idő alatt azon gondolkodtam, milyen zene hasonlítható Sanghajhoz. Néhány hét alatt rájöttem, hogy nincs igazán ilyen. Egyébként hallottam kint néhány jó kínai zenekart, de az ottani vizuális művészet jobban tetszett. Aztán találkoztam egy fickóval, aki bemutatott egy lánynak, aki az összes kínai hangszeren tudott játszani. Több dolgot felvettem tőle, amikből néhány elem meg is jelent a legutóbbi albumon.

Egy független, bár már elég hatalmassá nőtt kiadónál vagy [Domino Records - a szerk.]. Érzel bármiféle nyomást a kiadó részéről, vagy teljesen a magad ura vagy?

Többé kevésbé az vagyok. Nem szólnak bele, hogy mit csinálj, de azért ha elkészül egy album, nem mindenki gondolja úgy, hogy de király, adjuk ki rögtön. A lehetőségekhez képest még talán ez a legjobb hely, de nem olyan mint amit egyébként csinálnék, mert én szívem szerint csak úgy elküldeném az embereknek a zenémet, hogy hallgassák.

Mit gondolsz az illegális letöltésekről?

Érdekes, mert ha fiatalabb banda lennénk, akkor azt mondanánk, hogy ez tök jó, töltsék le minél többen a zenénket. De összességében ez most sem zavar túlságosan. Ami viszont nagyon zavar, az az, amikor emberek kiszivárogtatják a lemezt, amit még be sem fejeztünk. Mindig az újságírók csinálják ezt, elegem van már belőlük.

Hogyan férnek a félkész zenéitekhez?

Úgy, hogy odaadjuk azokat. Mondjuk két hónappal a megjelenés előtt elküldjük néhány helyre, hogy írjanak róla beharangozót, amit megtesznek, és mellesleg fel is teszik mindenhová. Nincs idegesítőbb annál, mint amikor pár héttel a befejezés előtt valaki odajön hozzád és elkezd magyarázni a hangzásról, pedig te még nem készültél el.

Ha tudod, hogy ezt csinálják, többet nem kellene odaadnod az anyagaidat az újságíróknak.

Tudom, de ezeket a köröket a kiadó miatt le kell futni. Na ezért akarok csinálni egy saját kiadót.