Ki a felelős a napszemüvegben pipázó állatokért?

A Victoria & Albert Museum az iparművészeti- és designmúzeumok ősatyja, az első, mondhatjuk akár azt is, hogy az iparművészeti múzeumok Carnegia Hallja. Gyűjteménye jelenleg is a legnagyobb a világon: ha nem lenne, talán a mi Iparművészeti Múzeumunk is egészen másképp festene - ha létezne egyáltalán. Most Művészet mindenkinek - A Victoria & Albert Museum, a világ első iparművészeti múzeuma címmel látható kiállítás az Iparművészeti Múzeum türkiz és piros színben pompázó termeiben. 

Fotó: Mudra László [origo]

A kiállításon készített további képért kattintson a fotóra!

Az 1851-es londoni világkiállítással kezdődött minden, amikor Albert herceg kezdeményezésére felhúztak egy hatalmas üvegcsarnokot, amit aztán meg is töltöttek. A korabeli képek tanúsága szerint voltak hölgyek, akik a világ különféle pontjairól érkezett százezer kiállítási tárgyat kiskocsin, napernyővel a kezükben tekintették meg. Aztán a sikeres kiállítást egy évvel később valódi múzeum követte a Buckingham-palota mellett, majd ebből lett 1857-ben a South Kensington Museum, ami voltaképp a mai Victoria & Albert Museum elődje. A budapesti Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállításon a teljes folyamat dokumentálva van, főleg képek és tárgyak segítségével.

Borzalmak kamrája, nevelő célzattal

Albert herceg és a többi támogató legfőbb célja az volt, hogy a tárgyak a korabeli manufakturális gyakorlatot ötvözzék a hagyományos kézművességgel, később pedig az, hogy tudatos fogyasztói magatartásra neveljék az angolokat. Ebbéli igyekezetükben az általuk helytelennek tartott tárgyakat is bemutattak, például "A díszítés téves elveinek példái" című kiállításon, ahol egyebek mellett rosszul díszített tányérokkal borzolták a látogatók - például Charles Dickens - kedélyét. Ő a kiállítást a "borzalmak kamrájának" nevezte, az emberek viszont ezután talán még nagyobb lelkesedéssel vásárolták az ott kiállított, "tévesen díszített" tárgyakat.

Fotó: Mudra László [origo]

Kattintson a teknősre!

De a kiállításon kiderül az is, hogy ki tehető felelőssé a világot manapság is behálózó napszemüveges és/vagy pipázó állatos képeslapokért: a viktoriánus kor legjobb állatfestői, akiknek az erőssége az "emberi módon viselkedő állatok komikus ábrázolása volt". Felsejlik továbbá egy gipsz fügefalevél története 1857-ből, amit azért tartottak az akkor még South Kensington Museum névre hallgató intézményben, hogy amikor hölgyek látogatták Michelangelo Dávid-szobrának másolatát, a múzeum dolgozói gyorsan a szobor elé tartsák a levelet. A magyarázat szerint azért, "nehogy az alak meztelensége láttán szégyenkezniük vagy szörnyülködniük kelljen" a hölgyeknek.

Fotó: Mudra László [origo]

"Nehogy szégyenkezniök kelljen" - kattintson!

Ilyen és más érdekes információk sorjáznak végig a kiállításon, amelynek elmélyült megtekintéséhez legalább másfél óra, illetve egy meleg pulóver szükséges, a klímát ugyanis úgy hangolták, hogy a kiállításon őszies az idő.

Mint két tojás: pirítóstartó 1880-ból és 2005-ből

Arra is van példa a kiállításon, amikor a jelenkor formatervezése egy az egyben, átalakítás nélkül veszi át régi korok bevált tárgyait. Az egyik vitrinben ott van 1880-ból Christopher Dresser pirítóstartója, mellette pedig az Alessi cégé 2005-ből. Ha nem lenne mellettük felirat, lehetetlen lenne megkülönböztetni őket, ugyanis tökéletesen egyformák. Dresser egyébként elsők között jelentette ki, hogy az élő szervezetek alapját képező geometria és a belőle származó minták sikeresen alkalmazhatók az iparművészeti tervezésben és ornamentikában.

Fotó: Mudra László [origo]

Kattintásra galéria nyílik

Az itt felsoroltak mellett két évszázaddal ezelőtti kincsek is láthatók Japánból, Indiából, Kínából. A sok iparművészeti műkincs között pedig helyet kapott egy igazi képzőművészeti nagyágyú is, Rodin egyik mellszobra.

A kiállítás múzeum a múzeumban; és ez a legnagyobb tárlat, ami valaha elhagyta a Victoria & Albert Museumot. A budapesti állomás előtt fél évet Bonnban töltött - ahol Albert herceg is időzött annak idején kicsit -, tőlünk pedig egyenesen megy vissza Londonba.

Fotó: Mudra László [origo]

Kattintson!

"Kézzelfogható fogalom"

Koren Zsolt, az Iparművészeti Múzeum sajtósa elmondta az [origo]-nak: "Az Iparművészeti Múzeum ezzel a kiállítással azt akarja megmutatni, hogy mit is tekintünk iparművészetnek, és hogy valódi igény volt arra a mozgalomra, ami Albert herceg fejéből kipattant. És - hogy hiába ilyen borzalmas is ez a szó - az iparművészet egy nagyon kézzelfogható fogalom".

Takács Imre főigazgató a megnyitón azt is kiemelte, hogy a jelenkori design ugyanolyan fontos, mint a történeti emlékanyag, a gyűjtemény 2000-es évekből származó tárgyainak ugyanakkor mindössze három vitrint szenteltek. Aki tehát Philippe Starck vagy az Alessi ikonikus tárgyaiért jönne, annak csalódnia kell, bár utóbbitól találtunk egyet. Az említett kenyérpirítót.