Európa vizes élőhelyeinek kétharmada eltűnt

klímaváltozás, illusztráció
Dead fish is seen in the soil of a dried-up reservoir during a severe drought in Luliang county, Qujing city, southwest Chinas Yunnan province, 29 March 2010. Meteorologists have attributed the once-in-a-century drought parching southwest China to climate change. The drought has left more than 18 million residents and 11.7 million head of livestock suffering drinking-water shortages over a region encompassing the southwestern provinces of Yunnan, Guizhou, Sichuan, the Guangxi Zhuang Autonomous Region and the municipality of Chongqing, data from the Ministry of Civil Affairs showed. The direct reason for the drought is light rain and high temperatures, said Ren Fuming, a leading expert at Chinas National Climate Center. His opinion was echoed by Zhang Peiqun, also a meteorologist with the center. Zhang said the rainfall in worst-hit Yunnan since September last year is the lowest in about 50 years while the average temperature since the beginning of winter is the highest. He said the reasons underlying it were the complicated ocean currents and anomalous atmospheric circulation.
Vágólapra másolva!
Az emberi tevékenység miatt Európában a vizes élőhelyek mintegy kétharmada, globálisan pedig 87 százaléka elpusztult a WWF adatai szerint. Magyarország is elvesztette vizes élőhelyeinek döntő többségét.
Vágólapra másolva!

Vizes élőhelyeink hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben – olvasható a WWF Magyarország közleményében.

"A vizes élőhelyek természetes testőreink: elsimítják az árhullámokat, védve az embert a katasztrofális áradásoktól; magukba szívják és tárolják a tavasszal érkező vizeket, majd a nyári csapadékhiányos időszakban biztosítják a vizet a növényeknek" – fejtette ki Siposs Viktória, a WWF Magyarország Vizesélőhely-védelmi programjának szakértője. Hozzátette: a talaj vízháztartását is javítják, így a környezetükben lévő élővilág és a mezőgazdasági növények jobb vízellátást kapnak azokhoz a területekhez képest, amelyek nem vizes élőhelyek mellett terülnek el.

Magyarország is elvesztette vizes élőhelyeinek döntő többségét,

emiatt gyakran előfordul, hogy a tavaszi árvízveszély után hamar jelentkezik a nyári aszály. E kettős problémára megfelelő megoldást jelentene, ha a folyókat kísérő természetes, mély fekvésű területeken megfelelő mérnöki módszerekkel kiengednék az áradás vizét, és elraktároznák a nyári időszakra. Ezeken a területeken előtérbe kerülhetnének az egykor hagyományos, mára azonban eltűnő tájhasználati formák, mint például a legeltetés. Az így kialakított táj a klímaváltozás hatásaival szemben ellenállóbb, hiszen segít megőrizni a víztartalékokat és megelőzni a terület kiszáradását.

A folyók élővilágát is megújítják

Az árvizek tárolása a táj adta természetes mélyületekben olcsóbb, és méltán lehetne a folyómeder árvízvédelmi célú szabályozásának alternatívája. Az árvízi kockázatok elkerülése mellett a vizes élőhelyek halbölcsőként, illetve strandolási, sportolási lehetőségeket kínáló pihenőhelyként is értékesek" – véli Siposs Viktória.

A vizes élőhelyek másik fontos szerepe a vízmegtartás mellett, hogy élőviláguk képes a folyók élővilágának a megújítására, visszapótlására egy esetleges szennyezés után. A 2000-ben bekövetkezett tiszai cianidszennyezés idején a folyót ért vegyi szennyezés nem jutott be a folyó menti holtágakba, tocsogókba, tavakba, mellékfolyókba. Az erősen mérgező vegyület a folyóban óriási pusztítást végzett, de a vízzel együtt elvonult.

A Tisza megmaradt élővilágát később a mellékfolyók vizei teremtették újjá.

A távolabbi területek vizes élőhelyeinek élővilága akkor kapcsolódott be a regenerálódás folyamatába, amikor a következő tiszai áradás közvetlen kapcsolatot teremtett a folyó és ártere között.