Kálmán Erika

A delhi vasoszloptól a molekuláris építészetig - a kémia új perspektívája

I. Bevezetés

Az emberiség fejlődésének történetét az ember két alapvető törekvése kíséri végig. Az egyik, hogy alkalmazkodjon környezetéhez, a másik, hogy terjeszkedjen a térben. Az ember céljainak elérésére eszközöket készít és építkezik, tartós és a környezettel szemben ellenálló eszközöket és épületeket próbál létrehozni. Az embert a térbeli terjeszkedésekor először a saját dimenzióihoz képest a nagy méretek és a távolságok izgatták. Épített óriási piramisokat, több mint 3000 km hosszú nagy falat. Az elmúlt évszázadokban épített oszlopokat, tornyokat, templomokat, óriás épületeket és hidakat. Ezek az építmények ma is időtállóak, megcsodálhatjuk és gondolkodhatunk építésük technológiáján.

1. ábra

Az ember a nagy távolságok bűvöletében behajózta a tengereket, új földrészeket fedezett fel, és az elmúlt évszázadban kilépett a világűrbe. A távoli objektumok megfigyelésére óriási optikai és rádiótávcsöveket épített. Meglátogatta a Holdat, automatákat küldött a Nap-rendszer több bolygója köré. Két Voyager űrszonda az elmúlt 27 év alatt több mint kilencven Nap-Föld távolságra került a Földtől, és nem régen még vehetők voltak jeleik. Negyvenezer év múlva másfél fényévre lesznek a Földtől, elhaladnak az első csillag mellett, és mintegy 300 000 év múlva 4,3 fényév távolságban fognak elhaladni az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz mellett.

A kis méretek felé az elmúlt évszázadban fordult a figyelmünk. A törpeméretek, a "nanotartomány" az elmúlt öt évben került az érdeklődés középpontjába.

2. ábra