Engedményezett követelések: amikor nem az eredeti jogosult követel

Egyre gyakoribb, hogy a pénzintézetek vagy egyéb szolgáltatásokat nyújtó cégek nem maguk tesznek lépéseket a lejárt tartozások érvényesítése iránt, hanem ahhoz harmadik személyek közreműködését veszik igénybe. Ennek a lehetőségnek a jogi hátterét a polgári jog által szabályozott engedményezés jogintézménye adja, amelynek legfontosabb szabályait az alábbiakban ismerteti a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

Az engedményezés nem más, mint egy követelés átruházása. Hasonlóan ahhoz, ahogyan ingóságaink felett rendelkezhetünk, ezt megtehetjük követeléseinkkel is – mondta el dr. Heinrich Renáta.

Az engedményezett követelésnek nem szükséges lejártnak lennie, sőt, még esedékesnek sem. A törvény pusztán annyit kíván meg, hogy a jogviszony, melyből a követelés fakad, már fennálljon az engedményezés időpontjában.

A gyakorlatban jellemzően ugyanakkor a követelés lejártát, teljesítésének elmaradását követően kerül sor az engedményezésre.

Egy tipikus példa az engedményezésre

Hétköznapi példával szemléltetve: amennyiben egy telekommunikációs szolgáltató szerződés alapján egy természetes személy fogyasztónak meghatározott díj ellenében internet-hozzáférést biztosít, és valamilyen oknál fogva a szolgáltatás ellenértékét részére nem fizetik meg, akadály nélkül dönthet úgy, hogy a továbbiakban mást – tipikusan követeléskezelőt – bíz meg a követelés érvényesítésével.

Az engedményezés lényegében kétoldalú jogügylet, melynek két alanya az engedményező, mint a követelés eredeti jogosultja, és az engedményes, aki gyakorlatilag a helyébe lép – mutatott rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.

A megállapodásban konkrétan, egyértelműen beazonosítható módon meg kell jelölni az engedményezett követelést.

Forrás: Shutterstock

Ezt követően a követeléshez kapcsolódó valamennyi jogosultság az engedményest illeti meg, melyről a követelés kötelezettjét is tájékoztatni szükséges.

Mindaddig, amíg a kötelezett nem kap olyan tartalmú teljesítési utasítást, mely az engedményes kilétének megállapítására alkalmas, az engedményezőnek köteles teljesíteni.

A korábbi Polgári Törvénykönyv értelmében az engedményezésről történő értesítés megszakította az elévülést – jegyezte meg dr. Heinrich Renáta.

Ezzel szemben az új jogszabály értelmében ez már nincs így, tehát az elévülés szempontjából kizárólag azon követelések tekintetében bírhat relevanciával az engedményezéssel kapcsolatos tájékoztatás, melyek még a régi törvény hatálya alatt keletkeztek.