Az özvegyi nyugdíj szabályai

Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat, a jogosultságok szintje között azonban akadnak különbségek. Ami a házastársakat illeti: özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

Az élettárs - a házastársra előírt feltételek fennállása esetén - csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt, feltéve, hogy az együttélésük (vagy annak akár csak egy része) alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban nem részesült.

Ha az élettársak korábban házasságban éltek, amit jogerős bírói ítélet felbontott, a jogosultsághoz kizárólag a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe. Az együttélés időtartama alatti lakcímet hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia.

Ami pedig az elvált, továbbá a házastársától külön élő személyt illeti, az özvegyi nyugdíjra való jogosultsága akkor állapítható meg, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

Felmerül a kérdés, hogy ki tekinthető különélő házastársnak? A törvény meghatározása szerint az, aki a házastársától egy évnél hosszabb ideje külön él.

Ideiglenes és végleges

A magukra maradt özvegyi nyugdíjra jogosult emberek egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapnak, utána véglegeset. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj legtöbbször annak a nyugdíjnak a 60 százaléka, amely az elhunytat a halál időpontjában öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette, vagy megillette volna. (Az ideiglenes özvegyi nyugdíj az általános szabály szerint egy évig folyósítható.)

Ettől eltérően, ha az özvegy az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult másfél évesnél fiatalabb gyermeket tart el, az özvegyi nyugdíj az árva 18 hónapos életkorának betöltéséig, illetőleg fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén a gyermek harmadik életéve betöltésének napjáig jár.

Az özvegyi nyugdíj (végleges) összege attól függ, hogy az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági stb.) nyugdíjban részesül-e.

Forrás: Thinkstock

Ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte vagy rokkant, de saját jogú nyugellátásban nem részesül, az özvegyi nyugdíj 60 százaléka annak a nyugdíjnak, amely az elhaltat halála időpontjában öregségi vagy rokkantsági nyugdíj címén megillette volna.

Ha az özvegy egyidejűleg saját jogú nyugellátásban is részesül, vagy a házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartása címén került megállapításra az özvegyi nyugdíj, akkor az özvegyi nyugdíj mértéke annak a nyugdíjnak a 30 százaléka, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.

Az özvegyi nyugdíj megszűnése

Az özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése előtt házasságot köt.

A rokkantság címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság értelemszerűen akkor, ha az özvegy már nem rokkant, az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság pedig akkor szűnik meg, ha már egyik gyermeket sem illeti meg az árvaellátás.