A vonatkozó jogszabály abból az irányból közelíti meg a kérdést, hogy a sérülések elkerülhetőek legyenek, ezért a hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeit határozza meg – hangsúlyozta dr. Gombolai Éva.
A hát-, derék- és deréktáji sérülések kockázata eredhet a teher, a megmozgatásához szükséges erőkifejtés, a munkakörnyezet, a tevékenység és a munkát végző személy tulajdonságaiból.
Így a teher kézi mozgatása elsősorban akkor jelentheti hátsérülés kockázatát, ha a teher túl nehéz vagy túl nagy, nem kézreálló vagy nehéz fogni, instabil vagy tartalma elmozdulhat.
Tovább esetleg olyan módon helyezkedik el, hogy annak mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésére, vagy a törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni, végül akkor is, ha körvonalai (felszíne) vagy halmazállapota (állaga) miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén.
A munkáltatóknak figyelemmel kell lennie arra, amennyiben a fizikai erőkifejtés hátsérülés kockázatával járhat, így különösen, ha a tehermozgatás túl megerőltető, csak a törzs elcsavarodásával kivitelezhető, a teher hirtelen elmozdulhat, a test labilis helyzetében következik be, illetve ha nem kerülhető el, hogy előrehajolt helyzetben történjék az emelés.
A munkakörnyezet esetében elsődlegesen annak van jelentősége, amennyiben nincs elég hely, különösen a függőleges irányban a teher mozgatásához, a padozat vagy munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböző szinteken kell mozgatni, a padozat vagy a láb megtámasztása labilis, a hőmérséklet, a páratartalom vagy a szellőzés nem megfelelő.
Fokozottan fennáll a hátsérülés kockázata, ha a végzett tevékenységre az alábbiak közül egy vagy több igaz: – főként a gerincet érintő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés, – a testi pihenési vagy a regenerációs periódus elégtelen, – az emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok túlzottak, – a munkaritmust olyan folyamat szabja meg, amelyet a munkavállaló nem változtathat meg.
A munkáltatónak műszaki, illetve szervezési intézkedések megvalósításával ki kell küszöbölnie a kézi tehermozgatást. Amennyiben ez nem oldható meg, a tevékenységgel járó a lehető legkisebbre kell csökkentenie.
Amennyiben a munkavállalók részéről súlyos terhek kézi mozgatása nem kerülhető el, a munkáltató a munkavégzés helyeit – amennyiben ez lehetséges – oly módon alakítja ki, hogy az ilyen kézi anyagmozgatás feltételei a legbiztonságosabbak és az egészségre ártalmatlanok legyenek, ennek keretében:
a) a munkavégzés megkezdése előtt felméri az adott munka jellegének megfelelő egészségügyi és biztonsági követelményeket, és különösen a teher jellemzőit,
b) megfelelő intézkedések megtételével a lehető legkisebbre csökkenti a munkavállalókat fenyegető hátsérülés kockázatát.
Amennyiben a munkavállalónak kézi terheket kell mozgatnia, úgy a munkaköri alkalmasság orvosi véleményezése során a foglalkozás-egészségügyi szolgálat, illetve a munka elrendelésekor a munkáltató az egyéni kockázati tényezőket is figyelembe veszi.
A munkavállaló megnövekedett hátsérülése kockázatával kell ugyanis számolni, ha
a) fizikailag (a testi adottságai miatt) alkalmatlan az adott tevékenység végzésére,
b) olyan gerincelváltozása ismert, amely a gerincsérülésre fokozott hajlamot jelent
c) a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más személyes tárgyat visel,
d) nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, illetve gyakorlattal.
Főként az első két tényezőnek a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése során különös jelentősége van.
Amennyiben a munkáltató nem tartja be a fenti szabályokat és előírásokat, úgy annak komoly kártérítési következményei lehetnek.