A Munka törvénykönyve jelenleg szabályoz olyan élethelyzeteket, amikor a munkavállaló kérelmére a munkáltató köteles lehetővé tenni a fizetés nélküli szabadság igénybevételét – fejtette ki dr. Heinrich Renáta.
Ilyen például a gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság a gyermek harmadik életévének betöltéséig.
De indokolt esetben hozzátartozó otthoni gondozására vagy éppen önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítésre is igénybe vehető ez a lehetőség.
Ezektől eltérő indokból – például tartós utazás vagy éppen építkezés céljára – a munkáltató nem köteles a munkavállaló kérésére fizetés nélküli szabadságot biztosítani.
Közös akarat?
A munkáltató és a munkavállaló egyező akarattal is megállapodhatnak úgy, hogy egy bizonyos ideig a dolgozó fizetés nélküli szabadságon tartózkodik.
Ezt jellemzően akkor választják a felek, ha valamilyen elháríthatatlan külső okból ellehetetlenül a munkavégzés.
Így, amikor az élet visszatér a rendes kerékvágásba, a munkáltatónak nem kell új munkaerőt keresnie, a dolgozók pedig megszokott feladataikat veszik fel újra, tehát bizonyos szempontból mindkét oldalnak tartogat előnyöket ez a státusz.
Mik a hátrányok?
A fizetés nélküli szabadság nem számít munkában töltött időnek, így a szabadságra nem jogosít.
Amennyiben harminc napnál tovább tart a fizetés nélküli szabadság, úgy a végkielégítésre jogosító időtartamba sem számít bele.
A munkavállaló biztosítása ráadásul ilyenkor főszabály szerint szünetel, egészségbiztosítási ellátásokra nem jogosult.
Utóbbi alól azok a munkavállalók képeztek kivételt, akik a veszélyhelyzetben, az abból eredő problémák miatt kerültek ilyen állományba, ők ugyanis kaphattak egészségügyi ellátásokat – mutatott rá végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértője.