Mennyire tudnak élni a gazdálkodó szervezetek a csődeljárás lehetőségével? (1. rész)

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértőjének segítségével átfogó, öt részből álló írást közlünk a magyarországi csődeljárások jelenlegi helyzetéről. A terület hazai szakértője, dr. Juhász László számos kérdést körbejár, így a most olvasható első részben többek közt azt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a gazdálkodó szervezetek mennyire tudnak élni a csődeljárás lehetőségével, alapvetően milyen feltételek szükségesek a sikeres csődeljáráshoz, vagy például mire kell figyelni a csődegyezség előkészítése során.

A csődtörvényt 2009-ben és 2011-ben is úgy módosították, hogy a gazdálkodó szervezetek könnyebben tudjanak élni a reorganizációs célú csődeljárás lehetőségével. Ezt a célt szolgálta többek között az automatikus moratórium lehetősége, a moratórium idejének meghosszabbítása, valamint az egyezséget jóváhagyó hitelezői egyetértés arányának leszállítása.

Mindezen könnyítések ellenére a statisztikai adatok azt mutatják, hogy kevés, évente mindössze körülbelül 150 cég él a csődeljárás lehetőségével – fejtette ki elöljáróban a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

Kétfajta cég indít csődeljárást

A gyakorlati tapasztalatok alapján kétfajta cég indít csődeljárást. Az egyik a kisebb, közepes cégek esete, akik közül többen szinte „beugranak” a csődeljárásba, anélkül, hogy komoly reorganizációs tervvel rendelkeznének, és ezeknél a cégeknél általában a csődegyezség előkészítése is esetleges. A lépést esetükben leginkább a felszámolási eljárás megindításától való félelem motiválja.

A másik körbe a nagyobb cégek tartoznak, akik profi módon előkészítik a csődeljárást, felmérik a lehetőségeiket, a jogi szabályozást jól ismerik. Az is tapasztalható továbbá, hogy egyes cégek a siker érdekében olyan megoldásokat is alkalmaznak, amelyek felvetik a csalárdság kérdését is – mutatott rá dr. Juhász László.

Milyen feltételek szükségesek a sikeres csődeljáráshoz?

A törvény előírása szerint minden hitelezőnek be kell jelentkeznie a csődeljárásban. Az egyezségkötésben a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők vesznek részt, oly módon, hogy minden ötvenezer forint követelés után egy szavazattal rendelkeznek. A hitelezőket két kategóriába sorolják: van egy biztosított hitelezői kör (zálogjoggal, bejegyzett végrehajtási joggal stb. rendelkezők) és egy nem biztosított hitelezői kör.

Mindkét kategóriában 50 százalék plusz 1 szavazat elérése szükséges ahhoz, hogy az egyezség létrejöjjön, amely ilyen esetben kényszeregyezség, azaz kiterjed azokra is, akik ellenezték az egyezség megkötését. Ezt az egyezséget a bíróságnak jóvá kell hagynia, s csak azt követően beszélhetünk sikeres csődeljárásról, ha a bíróság jóváhagyó határozata jogerőssé vált.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője szerint fontos tudni, hogy a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők nem szavazhatnak a csődegyezség kérdésében, bármilyen nagy követeléssel is rendelkeznek.

Ezért adott esetben az előkészítés része lehet az ilyen hitelezői követelés vitatása már a csődeljárást megelőzően, perek indítása a szerződés érvényessége kérdésében. A bírói gyakorlat most kezdi ezeket a visszásságokat felismerni, s megpróbálja árnyaltan kezelni az ilyen kérdéseket. (Tipikus példa, hogy az adós érvénytelenségi pert indít az egyik nagy hitelezőjével szemben, aki emiatt nem vehet részt szavazatával a csődeljárásban.)

A törvény előírása értelmében azonban a közokiratba foglalt követelést nem lehet vitatni. Természetesen ezzel az előírással is megpróbálnak visszaélni egyesek, amikor nem létező vagy nagyságrendileg kisebb követelést feltupírozva ismernek el közokiratban, azért, hogy a csődegyezség megkötéséhez szükséges arányú hozzájárulás meglegyen (erről a későbbiekben még lesz szó – a szerk).

Miért nem indul több csődeljárás, ha ilyen könnyen megszervezhető a feltételek biztosítása?

Dr. Juhász László hangsúlyozta: rögzíteni szükséges, hogy a cégek nagyon kis százaléka él nem megengedhető eszközökkel, alapvetően a törvény előírásait követve készítik elő a csődegyezséget. Az előkészítés során még nem tudhatják, hogy a hitelezők hogyan fogadják az egyezségi javaslatukat, kellően meggyőző-e a reorganizációs tervük, s ha sikerül is az egyezséget megkötni, a bíróság jóváhagyja-e azt. Ezek mind olyan bizonytalansági tényezők, amelyek sok céget elriaszthatnak a csődeljárás megindításától. (2010-ben 190, 2011-ben 150, 2012-ben 124 csődügy érkezett a bíróságokra.)

Abban az esetben ugyanis, ha sikertelen a csődeljárás, azaz, a hitelezők nem kötnek egyezséget az adóssal, vagy a bíróság nem hagyja jóvá az egyezséget, az eljárás kötelezően átfordul felszámolási eljárássá, ahonnan nem nagyon van visszaút a gazdasági életbe. (2012-ben mindössze 41 sikeres csődegyezséget regisztráltak, 40 esetben átfordult felszámolási eljárássá a csődeljárás.) Ez szintén a csődeljárás megindítása ellen hat.

Azt is el kell mondani, hogy sokszor egyszerűbb a gazdasági tevékenységet átszervezni egy másik cégbe, és veszni hagyni az adósságot felhalmozó céget. Ezzel a módszerrel természetesen a komoly hírnévvel rendelkező cégek nem tudnak élni.

Mire kell figyelni a csődegyezség előkészítése során?

A jelenleg hatályos szabályozás szerint a bíróságnak jóvá kell hagynia az egyezséget, a jóváhagyó végzés úgynevezett „ítélethatályú határozatnak” minősül, amelynek egyik jellemzője, hogy végrehajthatónak kell lennie. Az egyezség nem teljesítése esetén ugyanis a hitelező választhat, hogy egyedi végrehajtási eljárást indít az adóssal szemben vagy felszámolási eljárást (azaz totális végrehajtást) kezdeményez ellene.

Az egyedi végrehajtási eljárás megindításánál feltétel, hogy tudja a hitelező mikor (lejárat) milyen összeget kellett volna megkapnia, e nélkül az eljáráshoz szükséges végrehajtási lap nem is állítható ki. A fentiek miatt a bíróságok fokozottan vizsgálják, hogy ez a feltétel teljesült-e, így az adós gazdálkodó szervezetnek is úgy kell előkészítenie az egyezséget, hogy megfeleljen ezeknek a kritériumoknak.

Az egyezség végrehajthatóságának a kérdése

A csődegyezség jóváhagyhatóságával kapcsolatban – többek között – a BDT2012. 2643. szám alatt közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kifejtette azt az álláspontját, mely szerint a jogszabály előírásainak olyan egyezség felel meg, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak mikor, milyen nagyságú fizetési kötelezettsége keletkezik egyes hitelezők felé. Nem felel meg az egyezség ezeknek a feltételeknek, ha utólagos értelmezésre szorul, esetleges végrehajtás vagy felszámolás kezdeményezése esetén a marasztalás összege nem állapítható meg.

A Kúria a Gfv.VII.30.171/2013/13 határozatában ugyanezt az elvet erősítette meg, amikor kimondta, hogy a bíróság feladata a csődegyezség törvényességének biztosítása, és amennyiben a felek megállapodása alapján az egyezség létrejön, a bíróságnak kell ügyelnie arra is, hogy az egyezség végrehajtható legyen, mert csak olyan egyezség hagyható jóvá, amely végrehajtható.

Annyival egészítette ki a Kúria a fenti okfejtést, hogy ebbe a körbe nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését – mutatott rá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

(A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértőjével, dr. Juhász Lászlóval készült írás következő részeit hamarosan közöljük – a szerk.)