Emlék

Apró, kemény kontyú ángyomréz-homloka fénybe cikkan,réz-hajlással földet érint,búzát kötöz csörögve a nyomainkban. Ki kél pergő, könnyű hintón?Arany haja sétál, mászkál.Mi mint búza s ő piroslónapernyővel, mint a pipacs, fölöttünk száll. Ángyikám mint rézből öntött,áll a zizegő mezőben.Por lombjai hajladoznak.Bogár szemén piros villog eltünőben. Majd áttetsző krumpli gőzlött,hűtötte a csendes este.Ángyom sóhajtott s elvillanta sűrűlő szürkületben még egy fecske. S jóéjszakát szólt a szalma.Jószágaink cirpelgetteks jószágunk volt a föld, az ég,a tücsköknek a csillagok felelgettek. 1932<< előző    következő >>