Téged siratlak, büszke sirató.Az Isten sem néz többé immár hátraÉs hull a rokkant, tömzsi kis tanyákra,Ó Ady, a magyar Ugarra hull a hó. Az Isten sem néz többé immár hátraS én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!Pedig kiáltnék s jaj, csak elfulóKeserves hörgés - az torkomra hágna. Én nem tudok kiáltni: hejh! hahó!Pedig nagy vétket én sosem vétettem:Fekszem hanyatt a Pusztán megdermedtenS fagyott, fehér szivemre hull a hó. 1922. december<< előző következő >>
Vágólapra másolva!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!