A kanász

Az én falkám olyan falka,ondolálva van a farka.      Orrukban csak magyar mód      csillog egy kis aranydrót. Van egy pösze kis malacom,fővárosi grófkisasszony.      Sóhajtott is egy ízbe,      nézi magát a vízbe. Van nekem egy oly kis kanom,szelid szóra kezes nagyon.      Az ha fogja s egyet túr,      a kőkastély felfordul. Van egy semmi kis furulyám,nem nőtt az, csak datolyafán.      Azt ha fúvom, hull a makk,      a fák táncra állanak. S ahány felhő, összeszalad,ha csördítem ustoromat.      Réz a nyele, szikrázik.      De sok szoknya megázik! 1932<< előző    következő >>