Példátlan bátorság, hősiesen harcoló magyarok, kegyetlen megtorlás - ez volt a forradalom és szabadságharc

A világosi fegyverletétel

1848. március 15-én valójában még senki nem tudhatta, hogy kitör a forradalom – mondta az Origónak adott interjúban Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. Mint fogalmazott, a ma márciusi ifjakként emlegetett csoport valóban bátor tettre szánta el magát, hiszen nem lehetett tudni, hogy „hová fut ki" az a néhány márciusi nap: az egzisztenciájuk forog kockán vagy akár az életük? A forradalom magyar résztvevői a történész szerint valódi hősök voltak: elég, ha csak a Jellasics-féle invázió kezdetére gondolunk, amikor 45 ezer horváttal szemben sorakozott fel 5 ezer magyar katona.

Az európai forradalmi hullámoknak köszönhető, hogy Magyarországon viszonylag gyorsan végbement a nép által óhajtott átalakulás, ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a március 15-éhez társított 12 pont alapja jóval korábbi keletű: az nem más, mint a Kossuth Lajos által március 3-án benyújtott felirati javaslat „fogyaszthatóbb” változata – mondta el Hermann Róbert. 

A történész szerint Kossuth már ebben a bizonyos felirati javaslatban a párizsi francia forradalom hírére reflektálva követelte Magyarországon a független, felelős kormányzatot, a jobbágyfelszabadítást, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést – általában az előjogok eltörlését. Végül 

a március 13-ai bécsi forradalom hírére döntöttek úgy, hogy Budapesten kinyomtatják a 12 pontot,

ebből három – a sajtószabadság kivívása, a nemzetőrség felállítása illetve a politikai foglyok szabadon bocsátása – szerepelt Kossuth „eredeti” felterjesztésében. 

Tömeg Landerer és Heckenast nyomdája előtt
Fotó: wikipedia.org

 

Mint a vízbe dobott kő

A március 15-ei eseménysorozat idején eleve elég nagy nyüzsgés volt Pesten, ráadásul március 19-ére, a József-napi vásárra is sokan felutaztak vidékről. Ennek köszönhetően nagy gyorsasággal terjedt a budapesti események híre szerte az országban, egy nap múlva már tudtak róla Komáromban, Győrben, Székesfehérváron, úgy két nap múlva már Veszprémben, Pápán – sorolta a történész. 

Mint amikor a pocsolyába követ dobnak, és a vízgyűrűk egymás után futnak a víz felszínén... Néhány nap leforgása alatt a Kárpát-medence széléig terjedt a forradalom híre. 

Fontos tudni, hogy március 15-én nem csak az úgynevezett „pesti forradalom” kezdődött el, hanem az Országgyűlés küldöttsége ugyanaznap vitte fel a Kossuth-féle felirati javaslatot is Bécsbe. „Itt a két tényező erősíti egymást: Pesten zajlik egy forradalom, a pozsonyi országgyűlés pedig közben megpróbálja elfogadtatni az uralkodóval a követeléseket és törvényesíteni a változásokat. Deák István kiváló amerikai magyar történész fogalmazott úgy: ez törvényes forradalom volt. Urbán Aladár, nem kevésbé neves történész hasonlóan gondolta, ő azt mondta: egy törvényesített forradalom volt, ugyanis mind a forradalmi, mind a törvényes elem jelen volt a mozgalomban” – emelte ki Hermann Róbert.

 

Történelemcsináló fake news

A forradalom kitörésének hátterében „mozgó” elégedetlen parasztság kérdéskörével kapcsolatban a történész kijelentette: kétségtelen, hogy azidőtájt a parasztság valóban nem volt elégedett a sorsával, 1831-ben volt is egy nagyobb parasztfelkelés Felső-Magyarországon – az úgynevezett koleralázadás –, de figyelmeztető jel volt az 1846-os galíciai lengyel függetlenségi mozgalom is. Felidézte: 

akkor a bécsi udvar a saját parasztjaikkal verette agyon a lengyel nemes urakat...

Kossuth és Wesselényi ekkor fogalmazták meg: ha nem vigyáznak, akkor kaszára-kapára kerül a nemesség és vele együtt a magyar nemzeti fejlődés ügye. 

Forradalmi gyűlés a Nemzeti Múzeumnál
Fotó: wikipedia.org

„Az, hogy a parasztságot fel kell szabadítani, polgári értelemben vett tulajdont és jogokat kell adni neki, már benne volt a reformkori köztudatban. Azt nem tudták, hogy ezt mikor és hogyan lehet végrehajtani, végül is a ’48 tavaszi események hozták el az alkalmat. Tegyük hozzá: a jobbágyfelszabadítás elfogadását a pozsonyi országgyűlésben

 gyorsította az az álhír, hogy Petőfi Sándor 40 ezer paraszt élén a Rákos mezején várakozik és bármikor elindulhat. Egy kis fake news ’48-ból…

– mondta Hermann Róbert. 

Petőfi Sándor Barabás Miklós litográfiáján 1848-ban
Fotó: wikipedia.org - közkincs - Barabás Miklós  

 

Merészek, bátrak

„Március 15-ére úgy emlékezünk, hogy összejött a maroknyi fiatal, kedélyesen elindultak a Pilvaxból és ’csináltak’ egy forradalmat. Csakhogy fennállt a lehetősége, hogy kiküldenek rájuk egy zászlóaljat a két utcára lévő Károly-laktanyából, és erőszakkal megpróbálják feloszlatni az egész tüntetést. 

Ne felejtsük el azt sem, hogy ’48 szeptemberében, a Jellasics-féle invázió kezdetekor ötezer magyar katona állt 45 ezer horváttal szemben!” – hívta fel a figyelmet Hermann Róbert. 

Kijelentette: ezek az emberek valóban vállalták a veszélyeket. „A tiszti kar tagjainak választaniuk kellett az uralkodó, illetve a magyar alkotmányra való eskü között: azt lehetett tudni, hogy ha valaki az utóbbit választja, akkor simán kinéz neki egy felségsértési vagy felségárulási per, halálos ítélettel a végén. És mégis… 

A magyar társadalom ilyen fokú lelkesedést, szervezettséget és bátorságot szerintem sem előtte, sem utána nem nagyon nyújtott, talán ’56 lehet ez alól kivétel.

 

Példátlanul kegyetlen politikai megtorlás

A szabadságharc bukását követő császári megtorlásban egyetlen eset – Batthyány Lajos kivégzése – kivételével nem volt szó koncepciós perekről, senkit nem vádoltak meg olyasmivel, amit nem követett el. 

Az ítéletek magyar közjogi szempontból persze törvénytelenek voltak,

de az osztrák ítélkezési gyakorlat, illetve az osztrák katonai büntető törvénykönyv szerint szabályos ítéletek születtek. Még csak azt sem mondhatjuk – szögezte le a történész –, hogy túlzottan rosszindulatúak lettek volna a vizsgálóbírók, akik egyszerre töltötték be a vádlók és védők szerepét.

Gróf Batthyány Lajos kivégzése 1849. október 6-án
Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Ugyanakkor hozzá kell tenni – figyelmeztetett –, hogy a magyar társadalom ilyen súlyosságú politikai megtorlással addig sosem szembesült. 

A történész szerint az uralkodónak legalább akkora felelőssége volt a kivégzésekben, mint magának Haynaunak.

„Sőt, azt gondolom, hogy bizonyos tekintetben még nagyobb is, mert ő volt az egyetlen, aki ténylegesen korlátozhatta volna a császári fővezért – de nem tette meg! 1849 augusztusában az osztrák kormány kegyelmet javasolt az uralkodónak, még az oroszok maguk is ezt tették, mondván: a megbékélésen keresztül vezet az út Magyarország konszolidálásához. 

Maga Ferenc József volt az, aki ehelyett azt mondta: a bíróság elé kell állítani a legbűnösebbeket és nem kell útjába állni akár a legsúlyosabb ítéletek végrehajtásának sem.

Ferenc József személyesen intézkedett úgy, hogy elegendő, hogyha az ítéletek végrehajtása után tájékoztatják őt a részletekről. Hermann Róbert kiemelte: az uralkodó úgy ítélte meg, hogy egy gyilkosnak akár meg is lehet bocsátani, ám akik az "isteni rend" – az uralkodói hatalom ellen – lázadnak, azok nem érdemelnek kíméletet.