Ki is Máté Gáborék legújabb kedvence, aki összevissza hazudozik?

A Máté Gábor-Ascher Tamás-világ legújabb felfedezettje Tarnóczi Jakab. Sorra rendezhet a Katona József Színházban - nagyobbnál nagyobb bukásokat. Persze, megszolgálja mentorai szívességét. Szinte minden előadásba belehány valamilyen Fidesz- vagy éppen magyargyalázást. Néhány éve az Operától is kapott lehetőséget. Ott is politizálni próbált, azonban az Operában van normalitás, és nem hagyták, hogy Moliere Az úrhatnám polgárába mai baromságokat beleírjon. Akkor nyüszítve engedelmeskedett, most meg már hazudozik Ókovács Szilveszter főigazgatóról. De nézzük, ki is Gyurcsány Ferenc kedvenc színházának, a Katonának a legújabb reménysége. Annyit elárulunk előre: egy notórius hazudozóról és megrögzött baloldali politikai aktivistáról van szó.

Klasszikustól a kortársig

„Valójában most sokkal bátrabb vagyok, mint amilyen az egyetemen vagy az egyetem végén voltam. Még mindig rácsodálkozom magamra, hogy így dolgozom, mert egyáltalán nem ez állt hozzám közel, hanem a klasszikus anyagok, kötött szövegek, nehéz költői szövegek elemzése, azokhoz kitalálni egy világot, nagyon felkészülni, nagyon tudni mindent. Régebben az egész próbafolyamatot tudtam előre, hogy mikor mit fogok próbálni, és honnan hova kell eljutnunk, és ki mit hogyan fog mondani, az egész a fejemben volt, és ezzel szemben meg most több olyan próbafolyamatom volt, ahol még csak szöveg sem volt az olvasópróbára. (...) Az Isten, haza, családnak, ami most egy száz oldal körüli drámai szöveg, úgy ugrottunk neki, hogy egy mondat nem volt leírva, amikor elkezdtem próbálni"

- mesélte Varga Zoltán vörösbáró propagandalapjának, a 24.hu-nak Tarnóczi, aki korábban még a szakdolgozatát is a barokk művek rendezési lehetőségeivel kapcsolatos kérdéseknek szentelte. De 2019-ben már hányta a buta közhelyeket:
 

 

De Brünnhildének egész egyszerűen muszáj éppen azon a ponton és éppen úgy állni a színpadon, hogy áténekeljen egy Wagner-zenekart. Ezeket figyelembe kell venni, ez minden szituációs ötletet felülír.

 

Tarnóczi jelenleg a DK-tagoknak pártkedvezményt biztosított Katona József Színház rendezője és a művészeti tanács tagja, és ahogy az ott dolgozó munkatársaktól elvárt, ő is hozta a kötelező balos megfelelést, miszerint a fővárosi vezetés mindent megtesz, de a kormány kivérezteti az intézményt. Sőt, úgy érzi, maga a társulati rendszer sem fenntartható.

 

Nem azért, mert bárki bezáratná, hanem mert ellehetetlenítik a munkáját. A főváros tartja fenn, és igyekszik jó gazdája lenni, de végesek a támogatási lehetőségei. Elképzelhető, hogy teljesen új rendszerben, nem társulati és repertoárszínházként kell majd tovább működniük a magyar játszóhelyeknek. Ez a jelenlegi társulati rendszer sem anyagilag, sem művészileg-emberileg nem tűnik fenntarthatónak.

 

Tarnóczi Jakab - pózolásban már jó Forrás: Dömölky Dániel/Katona József Színház

Arról is elmélkedett, nehezen viseli a rendszer szerinti működést.

 

Én gyűlöltem iskolába járni, főleg gimnáziumba, az tényleg nagyon traumatikus volt, és minden, ami kötelező, nagyon nehezen ment.

 

Utolsó rendezéséről, az Origo újságírója szerint rémes Extázisról nemrégen írtunk.

Egyik legutóbbi munkája Csehov Cseresznyéskertje - amelynek előadásai sorra maradtak el a tavalyi éveben - még a baloldalon sem tetszett. Az Origo egyik újságírója által látott januári előadáson egyébként jó, ha félház volt, igaz, nem engedték le a felezőt...

 

A fiatal rendezőt viszont a közönség visszajelzése nem igazán érdekli.

 

„Nem tudom. És amióta sokat dolgozom, azóta egyáltalán nem is foglalkozom ezzel. Fontos a közönség, de ezzel a szegmenssel nem tudok mit kezdeni. Nem is igazán tudom, hogy mit ért az alatt, hogy modern" - vallotta be az interjúban.

A szintén baloldali Magyar Hang meglepően lesújtó kritikát írt az 1994-es születésű rendező munkájáról.

 

Szerintük ugyanis nem biztos, hogy a kötelezően letolt nadrág és az erőltetett technoparti hozza vissza az életbe a haldokló művészszínházat.

 

A technoparti egyébként nem meglepő, a Marie Claire-nek ugyanis elárulta, ha nem rendezne, legszívesebben DJ lenne.

„A karakterek kiforratlanok maradnak, a szereplők közül sokan hamissá válnak: Ónodi Eszter Ljuba szerepében nem egy racionalitás teljes hiányával küzdő úrinő, inkább egy mosónőből lett újgazdag asszony, akinek kevés köze van Csehov világához. Tasnádi Bence épp annyira nem találja Petya figuráját, mint a harmincas évei közepén járó egyetemista önmagát a világban; Várja pedig a túlzott indulatosság és érzékenység között hullámzik Pálmai Anna megformálásában" - írta az előadásról szóló kritikájában a portál.

 

Még a Soros-hetilap, a Magyar Narancs is feltette a kérdést, hogy van-e egyáltalán értelme Csehov drámáját a fast fashion stílusában előadni?

 

Tarnóczi Jakab elégedett Forrás: Youtube

„Ahogy nem leljük az elvágyódás és az egy helyben toporgás kettősének megszokott dinamikáját sem, bármennyire is ritmusra megy a játék. A lassú teázgatásból gyors kávézás lesz.(...) A színpadi fények (Bányai Tamás) bántják a szemet, egy vakítóan világító, a színpadot keretező reflektorsor épp a publikum felé néz. A narancsos világítás a napfelkeltét és a naplementét imitálja (nem hangulatos és nem kelt nosztalgikus hatást), mi, nézők egy pecsenyesütő vakító grillezőjében érezzük magunkat tőle. A komfortérzetünkön az sem javít, hogy a forgószínpad hol lassabban, hol gyorsabban, de folyamatosan pörög, ami ugyan néhány jelenetet „csehovosít", a migrénünkön viszont ront. Hiába sétálnak a szereplők, a fizika törvénye ismét közbeszól: az ellenkező irányú forgás miatt járásuk egy helyben topogásnak tűnik. (Egy helyben állunk, értjük.) Díszlet (Kálmán Eszter) szinte nincs, csak egy nagy méretű csillárt és egy mozgatható hosszú asztalt székekkel helyeztek a térbe. A lámpa egyszerre juttatja eszünkbe egy pályaudvari váró díszes csillárját és egy szórakozóhely diszkógömbjét. A cseresznyéskertet is csak képzeljük, amikor a színpadon állók időnként a távolba néznek."

A CIKK A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!