Kennedy meggyilkolása vette el végleg az Egyesült Államok ártatlanságát

Az ötvenes évek Amerikáját szokták egyfajta aranykorként is aposztrofálni, amit John Fitzgerald Kennedy elnöksége nyújtott meg egészen 1963-as meggyilkolásáig, ő maga megtestesítette az amerikai álmot, mégpedig azt, hogy bárki, akinek megvan a kellő kitartása, tehetsége és akaratereje, az lehet, aki akar - minderről Fekete Rajmund, történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa, Az amerikai álom (vége) - John F. Kennedy című könyv szerzője beszélt az Origónak adott interjújában. Megmutatta: az amerikai álom bárki számára elérhető, tulajdonképpen maga John F. Kennedy és a családja is az amerikai álmot szimbolizálta - tette hozzá. 

Óhatatlanul adódik a kérdés, hogy Magyarországon, Közép-Európában miért tartottad fontosnak azt, hogy John Fitzgerald Kennedyről könyv szülessen? Mennyiben volt motiváló, hogy idén lesz 60 éve, hogy meggyilkolták az egykori demokratapárti elnököt?

Én azt a kérdést fogalmaztam meg, hogy miért van az, hogy egy amerikai elnököt, akit hatvan évvel ezelőtt meggyilkolnak, mind a mai napig az egyik legjobb amerikai elnökként tartanak számon a közvélemény-kutatások olyan történelmi jelentőségű amerikai elnökök között, mint mondjuk Abraham Lincoln vagy az Alapító Atyák közül George Washington. A kezdetektől fogva az foglalkoztatott, hogy mi ennek az oka? Mennyiben befolyásolta az a merénylet, amit elkövettek ellene 1963. november 22-én? Mennyiben volt ennek része a kül- és belpolitikája? Mennyiben volt hatással a róla kialakult képre az, ahogy a sajtót kezelte? És végül: milyen befolyása volt ebben a családjának, feleségének, és mennyire volt ezt tudatosan felépítve, vagy pedig esetleg véletlenek sorozatáról volt szó csupán?

Kik is voltak a Kennedyk? Sokan úgy beszélnek Kennedyről, hogy ő volt az első katolikus elnöke az Egyesült Államoknak. Egyáltalán ez a származás fontos volt, vagy nem volt fontos az ő esetében?

Az 1960-as évek Amerikájában rendkívül formabontó volt, nem csak az, hogy katolikus, de az is, hogy ír felmenőkkel bírt. Egy kicsit lehet túlzok, de valahogy úgy képzeljük el ezt, mint amikor Barack Obamát megválasztották elnöknek. Az, hogy valaki katolikus volt és ráadásul magas politikai babérokra tört, az a közvéleményben egyet jelentett azzal, hogy az illető nem az országához, hanem az egyházához – tehát a római pápához – lesz hű. Az elnökválasztási kampány során ezzel támadták is Kennedyt, aki egy bostoni közmondással verte vissza ezeket a támadásokat: a vallásuk Rómához, a politika pedig a hazájukhoz köti őket.

Fekete Rajmund: John Fitzgerlad Kennedy az 1960-as évek Amerikájában rendkívül formabontó volt, nem csak az, hogy katolikus, de az is, hogy ír felmenőkkel bírt Forrás: Donat Kekesi - Photograpy 2023. All rights reserved/Donat Kekesi

Maga Kennedy milyen személyiséget hozott a családjából? Valóban ő volt predesztinálva az elnöki posztra, vagy inkább szerencsés egybeesések révén sikerült a posztot elnyernie?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés. Kennedy mindmáig a legfiatalabb amerikai elnök, aki elfoglalhatta a Fehér Ház ovális irodáját. Mindössze 43 évesen iktatták be.

Ráadásul ő volt az első elnök, aki a huszadik században született, hiszen az elődje, Eisenhower elnök is még a tizenkilencedik század szülöttje, tehát nem véletlenül fogalmaz úgy beiktatási beszédében is, hogy a fáklya új kézbe kerül. Megválasztásával lendületet, fiatalságot is tudott adni a hazájának.

Amire pedig utalt, igen: a Kennedy-család készült arra, hogy elnököt adjon az Egyesült Államoknak. Eredetileg a bátyját szerették volna a Fehér Házban látni, de miután a második világháborúban életét vesztette egy bevetés közben, JFK következett a sorban. Szerencsére benne is megvolt az, ami a Kennedy-családot jellemezte: akaraterő, tudás és tudásszomj, valamint győzni akarás.

Kennedy a megválasztása előtt már magával a személyiségével, lényével képes volt az amerikaiakat ilyen mértékben befolyásolni? Visszanézve rendelkezett-e konkrét programmal, hogy mi az, amivel az Egyesült Államok a Szovjetunióval versenyképesebb lehet. Ugye egy olyan korszakról beszélünk, amikor a Szovjetunió, mondhatjuk, a hatalma csúcsán volt, elsőként küldött embert az űrbe, katonailag is ideológiailag is egy előrenyomuló rendszer volt.

Igen, amiket itt felsorolt, ezek mind-mind reális veszélyek voltak, és ezeket Kennedy azért elég erősen meglovagolta. Nem véletlenül volt az, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének első évfordulóján méltatta a pesti srácokat és lányokat, akik életük árán is szembe mertek szállni a kommunizmussal. Ezt követően pedig belerúgott az Eisenhower-adminisztrációba, hogy a forradalmárok segítség helyett csak kiábrándító választ kaptak. Ennek az volt a célja, hogy a közvéleményben rámutasson arra: az amerikai adminisztráció tulajdonképpen alkalmatlan aktív és sikeres külpolitika folytatására.

Írt és nyilvánosan is felszólalt többször is azzal kapcsolatosan, hogy az amerikaiak lemaradnak a fegyverkezési versenyben, valamint az űrversenyben. Ezekkel tulajdonképpen olyan problémákat kreált, amikre aztán elnökként kiemelt figyelmet fordíthatott, hogy aztán sikerkommunikációt hajthasson végre.

Hogy is nézett ki akkor a Demokrata Párt? Ma van a közvélemény egy jelentős részének egy elég markáns véleménye, mégiscsak a mai Demokrata Pártot meglehetősen idős emberek reprezentálják a közvéleményben. Hogy nézett ki a hatvanas évek elején ez a demokrata párt? Mit képviselt, ami a mai korhoz képest mondjuk más volt?

A hidegháborúban mind a demokrata, mind a republikánus párt – mondhatni – hithű antikommunista volt. Ma pedig azt látjuk, hogy a demokrata párt egyes szárnyai nemhogy szimpatizálnak, de éltetik is a kommunizmust. Gondoljunk csak az identitáspolitika olyan jeles képviselőire, mint Alexandria Ocasio-Cortez New York-i vagy Ilhan Omar minnesotai képviselő. Omar például előszeretettel szónokol fehér felsőbbrendűségről, miközben rendre antiszemita megjegyzéseket tesz a kongresszusban. Az akkori demokrata politikusok lehet, hogy rá sem ismernének a saját pártjuk képviselőire. Hadd említsek egy példát, mely tökéletesen illusztrálja a hatvanas évek politikai légkörét: a republikánusok – köztük egyébként Nixon is – kötelező kvótákat szerettek volna a feketéknek állami pozíciókban, míg Kennedy pont azt mondta, hogy nem a bőrszín alapján kell valakit felvenni bizonyos pozíciókba, hanem az érdemei és a tettei alapján.

Mi volt az a pont, amikor az amerikai választók szimpátiája Kennedy felé fordult?

Szokás megemlíteni azt a híres televíziós vitát, ami Nixon és Kennedy között zajlott le 1960 szeptemberében. A történet szerint a sokkal jobban felkészült, mind külsőleg, mind szellemileg is sokkal frissebb Kennedy legyűrte Nixont, aki rendkívül rossz állapotban volt: a stúdióba menet beverte a lábát az autóba, ezért sántított, több kilót fogyott, ezért lógott rajta az öltöny, falfehér volt és folyamatosan izzadt a felvétel közben.

Nem tudott mit kezdeni a kamerával, míg Kennedy nagyon is kihasználta azt, hogy közel hatvanmillió amerikai látja őt a tévében. John Kennedy ráadásul retorikailag is óriási előnyre tett szert, hiszen nyitó- és záróbeszédét is az amerikaiakhoz intézte, míg Nixon arra használta ezeket, hogy rámutasson a közte és a Kennedy közötti különbségekre.

Bár a közvélemény-kutatások és a lelkes tömegek arra engedtek következtetni, hogy Kennedy – ha szorosan is –, de megnyerte a vitát, ő maga őrültségnek gondolta, hogy ezzel meglenne a győzelme. Viszont ez lehetett az a fordulópont, ami a mérleg nyelvét végül a javára billenthette.

Kennedy könnyen verte Nixont a televíziós vitában? Forrás: [e-mail] 2023always ask permission/Bence Fejes

Maradva még ennél a pontnál, azért mégiscsak egy meglehetősen megosztott Amerika volt 1960-ban. Ugye Kennedy összesen 100 ezer szavazattal győzött. Mennyire volt képes meghaladni később aztán a megosztottságot?

Kennedy népszerűsége az ezer nap során szinte végig rendkívül magas számot mutatott, átlagosan közel 71 százalék volt elégedett a munkájával. Ezzel szemben, ha megnézzük a jelenlegi amerikai elnök Joe Biden számait, átlagosan az amerikaiak 44 százaléka elégedett a munkájával. Kennedy ezt persze nem úgy fordította le, hogy hátradőlhet és már kampányolnia sem kell, sőt! Dallasba is pont amiatt ment el, mert látta, hogy a polgárjogi törvény benyújtását követően meg kell győznie a texasi demokratákat arról, hogy az elnökválasztási kampányban támogassák.

Vajon mennyire a média torzításának az eredménye az, hogy Kennedy mai napig a legnépszerűbb elnök? Mennyire vágyakozás ez valami régmúlt, ideálisnak tűnő időben?

Kennedy a belpolitikát egy olyan mocsaras terepnek érezte, ahol nem tud nemzeti egységet teremteni, és ha csak ezekre az ügyekre fókuszál, akkor maga is el fog merülni a kongresszusi harcokban. Számára mindig is a külpolitika volt az a terep, amiben otthonosan mozgott és úgy gondolta, hogy jó külpolitikával nemzeti egységet tud teremteni.

Nem véletlen, hogy beiktatási beszéde is külpolitikai fókuszú volt, ahogy az sem, hogy öt nappal a beiktatását követően már nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, amelyben – mily meglepő – szintén a külpolitika volt a központi téma.

Ez a külpolitikára való fókuszálás mostani korszakból visszanézve egy sikeres tevékenység volt, vagy inkább ezt nem lehet egyértelmű sikerként értékelni?

Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy nem volt túl sikeres a külpolitikája: az első megmérettetése során a Disznó-öbölben kudarcot vallott – noha mentségére legyen mondva, ez egy „örökölt akció" volt.

Elnöksége alatt épült fel a berlini fal, valamint a nevéhez fűződik a hidegháború negyvenöt évének legveszélyesebb pillanata, a kubai rakétaválság is, ami több mint hatvan év távlatából egészen másként fest mind a történetét, mind a tanulságait illetően. Hruscsov ugyanis a berlini és a kubai válságban is győzelmet aratott.

Erőszakos külpolitikájával demonstrálta, hogy a Szovjetunió a vezetésváltás kezdeti bizonytalanságain túllendülve, újra az Amerikai Egyesült Államok egyenrangú tényezője a világpolitikában. Kennedynek mindkét esetben morális, kommunikációs győzelemmel kellett beérnie és persze lubickolhatott a dicsőségben, melyet a közvélemény-kutatások is alátámasztottak. JFK a berlini és a kubai válságot követően Európában azzal vigasztalódhatott, hogy ellenfele kénytelen volt falat emelni annak érdekében, hogy polgárait megtarthassa, míg Kuba esetében azzal, hogy Hruscsov volt az agresszor, ő pedig a béke megőrzője. Azt a tényt azonban, hogy cserébe Törökországból vissza kellett vonnia az amerikai rakétákat, jó ideig titokban tarthatta. Hruscsov pedig könnyű szívvel engedhette át a politikai kommunikációs előnyöket ellenfelének, hiszen a szovjet táboron belüli irányított sajtó minden szempontból biztosította számára a központi üzenetek tűpontos továbbítását. Kennedy győzelme családilag is jól jött, hiszen a novemberi félidős választások során öccsét, Teddy Kennedyt kongresszusi képviselőnek választották.

Fekete Rajmund: Az elnök erőszakos halála úgy tűnt, megfosztotta Amerikát és a világot egy jobb jövőtől Forrás: Donat Kekesi - Photograpy 2023. All rights reserved/Donat Kekesi

Ugorjunk egy picit előrébb! A Kennedy-gyilkosság kapcsán rengeteget írtak. Jelenleg mi a tudomány, szakemberek álláspontja az egészről?

Az elnök ellen elkövetett merénylet mind a mai napig foglalkoztatja a sajtót és a közvéleményt is. Halála akkor jobban megrázta az országot, mint bármi más azóta, hogy 1941 decemberében Pearl Harbort megtámadták a japánok.

A Kennedy elleni merénylet olyan mély fájdalmat ébresztett, amely sokkal erősebb volt, mint amit az amerikaik éreztek Lincoln, Garfield vagy McKinley meggyilkolásakor, vagy akár Roosevelt váratlan halálakor. Az elnök erőszakos halála úgy tűnt, megfosztotta Amerikát és a világot egy jobb jövőtől.

Fiatalságával, energikusságával reményt, hitet és elhivatottságot adott az országnak. Ezek a tényezők egyébként nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Kennedy elleni merénylet ugyanúgy az amerikai nép kollektív tudatának gyászeseményévé válhasson, ahogy harmincnyolc évvel később az ikertornyok ledöntése. Meggyilkolása számos összeesküvés-elméletet eredményezett az elmúlt évtizedek során, azonban az éppen tavaly decemberben nyilvánosságra hozott dokumentumok sem viszik közelebb a történészeket a megoldáshoz. Az, hogy még mindig nem tisztázott, mi is történt azon a november 22-i napon, hozzájárul ahhoz a titokhoz, amellyel Kennedy továbbra is rendelkezik. Épp ezért érdekes még mindig az emberek számára.

Mennyiben állja meg az a helyét, hogy Kennedy modellértékű elnök lett? Mennyiben próbálták ők követni a következő elnökök?

Kennedy a beiktatását követően tovább tudta növelni a népszerűségét, amivel óriási lendületet tudott adni az elnökségének. Ez – ahogy Kennedy előtt – úgy utána is minden amerikai elnök számára rendkívül fontos. Ha a retorikáját nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy JFK-t követően számtalan amerikai elnök használta ugyanazokat a retorikai fordulatokat, amiket ő használt.

Ugye a könyvének az a címe, hogy Az amerikai álom (vége). Ki lehet-e jelenteni, hogy a Kennedy-elnökség volt úgymond az Egyesült Államoknak a csúcspontja?

Az ötvenes évek Amerikáját szokták egyfajta aranykorként is aposztrofálni, amit Kennedy elnöksége nyújtott meg egészen 1963-as meggyilkolásáig.

Ő maga megtestesítette az amerikai álmot, mégpedig azt, hogy bárki, akinek megvan a kellő kitartása, tehetsége és akaratereje, az lehet, aki akar. Megmutatta: az amerikai álom bárki számára elérhető. Tulajdonképpen maga John F. Kennedy és a családja is az amerikai álmot szimbolizálta.

Halálával viszont – vélik sokan a politikától a popkultúráig – az Amerikai Egyesült Államok elvesztette ártatlanságát.

John F. Kennedy a mai napig meghatározza az elnökök lépéseit (A kép a könyvbemutatón készült) Forrás: Origo

Mi történt ezzel a családdal az elnök meggyilkolása után? Vajon képesek lesznek-e még adott esetben arra, hogy újra elnököt adjanak az országnak?

A családot tragédiák sorozata érte, nem véletlenül kezdte el a sajtó használni a „Kennedy-átok" kifejezést. 1968-ban öccsét, Bobby Kennedyt az elnökválasztási kampány során lelőtték – jó eséllyel lehetett volna amerikai elnök belőle. Alig telt el egy év, amikor a sajtó ismét a Kennedy névtől volt hangos, ezúttal Teddy miatt, aki halálos autóbalesetet okozott. Később ő is indult az amerikai elnökválasztáson, de elbukott Jimmy Carterrel szemben. 1984-ben, Bobby egyik fia drogtúladagolásba halt bele. 13 évvel később Michael – szintén Bobby egyik gyermeke – Aspenben szenvedett halálos síbalesetet. Alig két évvel később pedig JFK fia segédpilóta nélkül vezetett egy repülőgépet, ami az Atlanti-óceánba zuhant. A tragédiák után azonban ismét egy Kennedytől hangos nemcsak a hazai, de a világsajtó is, hiszen az előválasztási küzdelemben demokrata színekben megjelent Robert F. Kennedy Jr., Bobby Kennedy fia.

Nyilatkozatainak köszönhetően nagyon rövid idő alatt zárkózott fel Donald Trump, illetve Joe Biden mögé. Olyan témákat vet fel a közbeszédben, ami teljesen szembemegy a mainstream sajtó és a Demokrata Párt témáival: háborúellenes nyilatkozat, az amerikai demokráciaexport kritikája, valamint az illegális bevándorlás elleni fellépés vagy a manapság rendkívül divatos LMBTQ-vitában is hallatja a hangját.

Európára vagy akár Magyarországra mekkora hatást gyakorolt a Kennedy elnökség?

Mi, magyarok nagyon sokat köszönhetünk neki: ahogy az interjú során is említettem, méltatta és kiállt a pesti srácok és lányok mellett. Kevésbé köztudott, de beiktatását követően válaszolt Mindszenty József bíboros, hercegprímás levelére is – elnökként egyedül –, aki ekkor már több mint négy éve élvezte a Szabadság téri Amerikai Nagykövetség „vendégszeretetét". Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy Kennedynek az egyik legfontosabb vezérfonala az antikommunizmus volt és, hogy az 1963-as magyarországi általános amnesztiában óriási szerepe volt, amiért hálával tartozunk neki.