Megdöbbentő részletek a tengerbe zuhant Malév-gép tragédiájáról

Malév gép zuhant 1971. augusztus 28-án a Balti-tengerbe
Vágólapra másolva!
Viharba került és a Balti-tengerbe zuhant a koppenhágai repülőtér közelében a Malév MA-731-es számú járatának gépe 1971. augusztus 28-án. A parancsnok Szentgyörgyi Dezső volt - az egyik legeredményesebb vadászpilóta. A fedélzeten tartózkodó huszonöt utas és 9 fős legénység közül csupán két utas élte túl a szerencsétlenséget. A gép parancsnoka, a személyzet és az utasok vagy a becsapódáskor haltak meg, vagy beszorultak a roncsba, és megfulladtak. A három évig elhúzódó vizsgálat megállapította, hogy a személyzettel és a géppel minden rendben volt, és bár az idő zivataros volt, annyira nem esett, hogy korlátozást kellett volna elrendelni. Évek múlva derült ki, hogy a tragédiát egy különleges időjárási jelenség, az úgynevezett "légzuhatag" okozta.
Vágólapra másolva!

Másodpercek alatt tűnt el a gép

A járat személyzete rangos pilótákból állt. A kapitány Szentgyörgyi Dezső, a magyar történelem egyik legeredményesebb vadászpilótája volt: a második világháborúban 220 bevetésen vett részt, és a háborút 29 igazolt légi győzelemmel zárta. Több mint 13 ezer órát repült. Az első tiszt Menyhárt József, a navigátor Jancsovics Pál, a hajózó távírász Lantos Károly, a hajózó szerelő pedig Aladi László - mind neves repülős szakemberek voltak.
1971. augusztus 28-án a gép Norvégiából, Oslóból indult Budapestre, de érintette Koppenhágát és Kelet-Berlint is. A 10 éves repülőgép jó állapotban volt, a repülés is jó ideig eseménytelenül zajlott. A dán partoknál azonban erős vihar tombolt, és a zivatar miatt a látási viszonyok sem voltak túl jók.
A repülőgép folyamatosan kapcsolatban volt az irányítótoronnyal. Este háromnegyed 8 előtt pár perccel a földi irányítás engedélyezte, hogy 3300 méterről megkezdjék a süllyedést a leszálláshoz. A négy hajtómű teljesítményét csökkentették, a gép süllyedni kezdett. Néhány perc múlva már ötszáz méteres magasságban volt. Ekkor kiengedték a futóműveket is.

Másodpercek múlva azonban megszakadt az összeköttetés, a gép a tengerbe csapódott és három darabra tört.

Ekkor a repülőtértől tíz kilométerre voltak.
Miután a repülőgép eltűnt a radarról, és még az irányító hívására sem válaszolt, azonnal riadót rendeltek el, és mentőhajókat irányítottak a feltételezett helyszínre.

A roncsokat húsz perccel később fedezték fel a tengerben, rajtuk 3 túlélővel. Egyikük azonban három nappal később meghalt a kórházban, így csak két túlélője volt a szerencsétlenségnek.

Az áldozatok többségét a mentőhajókkal érkezett könnyűbúvárok hozták a felszínre, az egyik utas holttestét viszont csak jóval később sikerült megtalálni Svédország partjainál.

Megböktem a társamat: na, élsz még? Nem kaptam választ

"Kint esett az eső. A benti lámpák szokás szerint elhalványultak, aztán egyszerre csak nagy rázkódást éreztem, majd teljesen sötét lett. Ez kényszerleszállás volt, állapítottam meg magamban. Lábamba éles fájás hasított, de azért akasztófahumorral megböktem társamat: Na, élsz még? Nem kaptam választ, erre a karjánál fogva rázni kezdtem, de ő nem szólt. Ekkor döbbentem rá, hogy valami nagy baj történhetett. S ahogy előrepillantottam a gép orra felé, valami ezüstösen csillogó, mozgó tükröt vettem észre. A tenger betört a kabinba... " – nyilatkozta Jürgen Hermann a Népszavának pár hónappal a katasztrófa után.

A 31 éves műszerészt hosszú hónapokig kezelték kórházban – idegileg teljesen összeroppant. Arra, hogy miként jutott ki, és hogy tudott segíteni társainak, így emlékezett:

Azt gondolta, hogy ő az egyetlen túlélő, de nem sokkal később különös zajokat hallott.

Hermannt sokan különösen szerencsésnek tartották, ugyanis egy évvel korábban egy brutális autóbalesetet is túlélt.
Az orvosszakértői vizsgálatok szerint csak négy utas és a személyzet két tagja vesztette életét az ütközéskor szerzett sérülésekben, a többiek halálát vízbe fulladás okozta.

A szerencsétlenség oka

A repülőgép törzsének nagy részét és a hajtóműveket kiemelték a tengerből és megvizsgálták.
A nemzetközi egyezményeknek megfelelően a katasztrófát mindig annak az országnak a légügyi hatósága vizsgálja, amelynek a területén történt az esemény. Ez esetben a Danish Directorate of Civil Aviation volt az illetékes, amely természetesen magyar és szovjet szakértőket is bevont a vizsgálatba.
A gép személyzetének megvoltak a szükséges jogosításai és szakszolgálati engedélyei.

Semmi jelét nem találták annak, hogy a repülés során bármilyen pszichikai vagy más egészségügyi problémájuk lett volna, a rádióforgalmazás mindvégig szabályos volt. A személyzet vérében nem találtak alkoholt vagy szén-monoxidot, ami esetleg befolyásolta volna a cselekvőképességet.

A repülőgép sem volt túlterhelve.
A repülőtér irányítóberendezései kifogástalanul működtek, a rádió-összeköttetés normális volt.

Az Il-18-asnak még több mint egyórányi repülésre elég üzemanyaga volt, így ennek hiánya sem okozhatta a katasztrófát. A bizottság nem talált meghibásodásra utaló jelet sem a hajtóművekben, sem a vezérlőrendszerben.

Az azonban kiderült, hogy a gépnek nem volt fekete doboza - ez pedig szabálysértésnek számított, hiszen kötelező lett volna. Hiányzott a fedélzeti beszédrögzítő rendszer is a pilótafülkéből.

Az is kiderült, hogy a szél iránya és erőssége nagyon megváltozott a repülés során, és létrejött az úgynevezett "szélnyírás", ami hátszéllel lefelé nyomja a repülőgépet. A szakemberek nem értették, hogy a rutinos pilóta miért nem ismerte fel a jelenséget, és miért nem intézkedett.

A vizsgálat nagyon alapos volt, a végleges, több mint száz oldalas jegyzőkönyvet csak 1974. május 27-én zárták le. De a baleset pontos okát nem tudták megállapítani. Csak feltételezni tudta a vizsgálóbizottság, hogy valamilyen váratlan időjárási körülmény miatt zuhant le a gép.

Több mint egy évtizeddel később derült ki végül, hogy mi volt a katasztrófa valódi oka. A szélnyírás egyik különösen veszélyes formája, az úgynevezett microburst - vagyis légzuhatag.

Ezt a jelenséget 1971-ben még nem ismerték. A microburst egy kis területre ható, rendkívül heves leáramlás, amelynek hatalmas energiája van. A leáramlásába esetlegesen bekerülő repülőgép másodpercenként akár 20-30 métert is süllyedhet, ami fel- vagy leszálláskor súlyos következményekkel járhat. A légzuhatag időtartama rövid, mindössze 5-10 perc, így alig marad idő arra, hogy egyáltalán idejében észrevegyék a pilóták.
Annyira veszélyes ez a jelenség, hogy 1976 és 1986 között az USA-ban repülőszerencsétlenségben elhunytak 40%-át a microburst számlájára lehet írni.
1971-ben tehát ezt a jelenséget még nem ismerték. Ennek ellenére egy olyan kvalitású pilóta, mint Szentgyörgyi Dezső, biztosan tudta, hogyan lehet kimenekülni az ilyen időjárási jelenségből. A roncsok kiemelése után ugyanis kétségtelenül megállapítható volt, hogy a személyzet az igen erős leáramlás miatt megnövelte a hajtóművek teljesítményét, a hidraulika-rendszer pedig megkezdte a futóművek behúzását. Ennek ellenére már nem kerülhették el a katasztrófát, mert a vizet elérve a még kinti helyzetben lévő futóművek lökésszerű fékezésének hatására a törzs három részre szakadt, és néhány másodpercen belül elmerült.
Ma már előre tudják jelezni ezt a különlegesen veszélyes légzuhatag kialakulását.

MALÉV IL-18-as repülőgép. Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr

Magyarországon napokkal később jelent meg a hivatalos közlemény

A hazai sajtó másnap igen szűkszavúan számolt be a tragédiáról, az MTI adott ki egy rövid hírt, de a halálos áldozatokról csak egy nappal később számoltak be, mivel előbb itthon értesíteni kellett a hozzátartozókat. Pár nappal később azonban már részletesebben írtak az országos lapok a tragédiáról.
A Malév hivatalos közleménye szeptember 4-én jelent meg, s ebben már viszonylag részletes tájékoztatást adtak, miután a magyar szakemberekből álló delegáció néhány tagja és a légitársaság vezérigazgatója időközben visszaérkezett Koppenhágából.
A Pest Megyei Hírlap 1971. szeptember 5-én - amikor még nem tudták, hogy pontosan mi okozta a balesetet - így írt a szerencsétlenségről:
"Az eddigi adatokból úgy tűnik, hogy a repülőgép enyhe szögben érte el a vizet, s több száz métert haladt a felszínen, mialatt több darabra tört. A szárnyak leszakadtak a törzsről, amely három részre vált szét.

A roncsok kiemelése szeptember elseje óta tart, részeinek eddigi előzetes vizsgálata nem nyújt magyarázatot a balesetre.


"A repülőtéri földi navigációs és egyéb berendezések vizsgálata normális működést állapított meg. A repülőgép és az irányítás közötti hírváltások visszajátszása sem mutat rendellenességet. Több szemtanú, akik Amager Saltholm és Öresund szigeteken tartózkodtak, kijelentették, hogy a repülőgép alacsonyan szállt, és enyhe szögben ért vizet.
Kastrup repülőtéren a baleset időpontjában óránként 18 csomó (33 kilométer) erősségű szél fújt, az idő borús volt, esett az eső. Más repülőgépek — amelyek 20 óra körül szálltak le — jelentették, hogy a 22. számú leszállópálya megközelítésekor időnként sűrű záporban haladtak. A radarirányító látta, hogy a magyar repülőgép ilyen záporesős körzetbe repült be, és ilyen körzetben volt akkor is, amikor megszakadt vele a kapcsolat.
Az életben maradt utasok elmondották, hogy Oslóból repülve nem észleltek rendellenességet. A fedélzeten kigyúltak a jelzések a biztonsági övék bekapcsolására és a dohányzás megszüntetésére, s megtörténtek az előkészületek a leszálláshoz. Az egyik utas elmondta, hogy az első pillanatban a megszokottnál keményebb leszállást érzett.
A személyzet tagjainak holttestét tüzetes vizsgálat alá veszik, hogy megállapítsák, lehetett-e betegség a baleset bekövetkezésének tényezője.
A repülőgép részeinek kiemelését minden fontos rész megtalálásáig folytatják. A vizsgálatot a dán légügyi hatóság a magyar szakértőkkel együttműködve folytatja, és megfelelő időben jelentést ad ki."
A Népszavában azt is leírták, hogy a vízbecsapódás helyén a tenger mindössze 3 méter mély volt, így hajóval nehezen lehetett megközelíteni a roncsot, és azt is megállapították, hogy ha nem szakad darabokra a törzs, akkor valószínűleg fent is maradt volna a felszínen.

Ez lett volna az utolsó előtti repülése nyugdíj előtt Vitéz Szentgyörgyinek

Az elhunyt személyzet temetése szeptember 13-án volt a Farkasréti temetőben. Egy áldozatot a családja kérésére az óbudai temetőben helyeztek örök nyugalomra.
Az elvesztett kollégák közül Szentgyörgyi Dezső halála különösen fájdalmasan érintette a Malév dolgozóit, mivel tervezett nyugdíjazása előtt ez lett volna az utolsó előtti repülőútja.

Bár pályafutásáról akkoriban hivatalosan nem illett beszélni, és a Vitéz előnevet sem használhatta, sokan tudták róla, hogy a második világháború alatt elért 33 igazolt légigyőzelmével a legeredményesebb, nemzetközileg is számon tartott magyar vadászpilóta volt.

1946-tól 1950-ig a Maszovletnél repült, majd koholt vádakkal bebörtönözték. Csak 1956-ban szabadult, s rehabilitálása után, 1957-ben vették fel a Malévhez.

Forrás:
https://iho.hu/hirek/legikatasztrofa-koppenhagaban
Pest Megyei Hírlap, 1971. szeptember 5. https://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1971_09/?query=Mal%C3%A9v%20731%20szerencs%C3%A9tlens%C3%A9g&pg=53&layout=s
https://ntf.hu/index.php/2017/09/16/szentgyorgyi_dezso_utolso_repulese_az_ma-731-es_jarat_katasztrofaja/