Kubatov Gábor: Kétbalkezes Karácsony Gergely, mint Ügyifogyi a Hupikék törpikékből

Kimondani azt, hogy a Ferencváros három párharcra van az Európa Liga budapesti döntőjétől, az semmi máshoz nem hasonlítható érzés - többek között erről beszélt Kubatov Gábor az Origónak adott interjújában. A Ferencvárosi Torna Club elnöke közölte, három-négy játékost szeretnének hozni a focicsapathoz, azonnal bevethetőeket, és olyanokat, akik hosszabb távon komoly segítséget jelentenek majd. A budapesti városvezetés egész egyszerűen balfék, Karácsony Gergely maga is kétbalkezes, olyan, mint Ügyifogyi a Hupikék törpikékben - mondta a Fidesz alelnöke, aki szerint egyébként pedig van érzékelhető változás a fővárosban is, hiszen a 13 időközi önkormányzati választásból kilenc körzetben a Fidesz-KDNP jelöltje győzött. A Fidesznek Kubatov szerint a külső kerületekből kell alkalmas jelöltet választani a főváros élére, de ez a kérdés egyelőre nincs napirenden.

1995-ben jutott be utoljára a nemzetközi kupába a legjobb 16 együttes közé a Ferencváros. Vagyis 27 éve ért el a mostanihoz hasonló sikert a Fradi. Akkor azonban nyolc pont volt a hátrány ugyanebben az időszakban a bajnokságban, most plusz nyolc, úgy, hogy a többi csapat két meccsel többet játszott.

A dolgok most jó irányba haladnak, de a sport mindenre megtanít, többek között arra is, hogy nem lehetsz nagyképű. Határozott lehetsz, magabiztos is, de nagyképű semmiképp. Tisztában vagyok vele, hogy vékony a választóvonal, de ezt jól kell érezni. Mindenesetre az idén fantasztikus eredményeket értünk el.

Kimondani azt, hogy a Ferencváros három párharcra van az Európa Liga budapesti döntőjétől, az semmi máshoz nem hasonlítható érzés.

A Fradi ott van, ahová a Barcelona, a Juventus vagy a Manchester United tart, ugyanis nekik még egy kört kell játszani ahhoz, hogy bejussanak a legjobb 16 közé. A Fradinak nem, miután megnyerte a csoportját a szerb és a török bajnok, illetve a francia sztárcsapat Monaco előtt.

Egy mondás úgy tartja, hogy sikeres ember nincs könnyű múlttal a háta mögött. Nálunk is ez a helyzet. Sok munka és sok-sok szenvedés van mögöttünk. A Fradiban mindenki nyerni akar, a szertáros, a mosónő, a pályamunkás ugyanúgy, ahogy az edző, a játékos vagy az elnök. És mi minden nap minden meccset meg akarunk nyerni. Mindig a soron következő mérkőzést. Sem többet, sem kevesebbet. Azt szoktam mondani, ha kishitűséget tapasztalok magam körül, hogyha egy bokszoló úgy megy be a ringbe, hogy „ki fognak ütni", akkor egészen biztosan ki is fogják. Úgy kell kifutni a pályára, hogy a győzelem a cél.

Ezért most a téli igazolásokat – három új játékost lehet nevezni tavasszal a nemzetközi kupában – úgy tervezzük, hogy a következő párharcra olyan legyen a keret, amiben benne lehet a továbbjutás esélye.

Kubatov Gábor: A Fradiban mindenki nyerni akar, a szertáros, a mosónő, a pályamunkás ugyanúgy, ahogy az edző, a játékos vagy az elnök Forrás: All right reserved/Nándor Vörös

A '90-es években minden meccsen a 80. perctől azért szorítottam, hogy el ne fáradjunk, és nehogy a végén gólt kapjunk. Ez az érzés mára a múlté. Jó ideje nem fordult elő, hogy bármelyik csapat nagyságrendekkel többet futott volna, mint a Ferencváros. Az igazolásokról mi nem szoktunk az újságoknak beszélni, csak akkor, amikor már az adott játékos aláírta a szerződését. Most sem fogok pletykálni, de annyit azért elárulok, hogy három-négy játékost szeretnénk hozni. Azonnal bevethetőeket, és olyanokat, akik hosszabb távon komoly segítséget jelentenek majd.

Európában kevesen csinálják ezt így: mi télen erősítjük meg a keretet, hogy a nemzetközi kupaindulásra már beilleszkedjenek az új játékosok.

Ugyanis félévnyi idő mindenképpen kell az ismerkedéshez. Elég csak azt figyelni, amikor Tokmac ma már nem néz oda, ahová passzol, mégis pontos az átadás. Ennek az oka az, hogy érzik egymást a társakkal. Ezt csak a legjobbak tudják. Persze időről időre felmerül a kérdés, hogy jön-e olyan ajánlat valamelyik játékosunkért, amelyiket az ember szívesen elfogad.

Tudatosan építi azt a képet a Ferencváros, hogy azok, akik idejönnek, később akár topbajnokságba is igazolhatnak?

Nézzük meg a játékos szemszögéből, hogy miért jön ide futballozni. Egy: a Ferencváros Európában már jegyzett klub. Kettő: kiváló edzője, szakmai háttere, közönsége, edzőközpontja, stadionja van. Három: egy biztonságos és fantasztikus városban, országban élünk. Játszani a Qarabagban és Bakuban élni, vagy Budapesten, ez jelentős különbség. De ide sorolhatom Zágrábot vagy Pozsonyt, nem beszélve a bulgáriai Razgradról, ahol a Ludogorec játékosai töltik a mindennapjaikat. Négy: versenyképes fizetést kínál. Öt: a játékosok adózási feltételei is kedvezőek. Már az előbb felsoroltak is nagyon-nagyon sokat jelentenek, minden összeállt, de az még külön is egy komoly indok, hogy innen tovább lehet menni. Nagy presztízsű klubokba lehet tőlünk igazolni, olyan csapatokhoz, ahol komoly fizetés van. Ez így volt, amikor Mirto Uzuni a spanyol első osztályba, vagy korábban Besic az angol első osztályba igazolt, de említhetném Nagy Ádám olaszországi, meg Somalia franciaországi szerződését is.

Kint voltam az összes nemzetközi meccsen. Ami engem nagyon jó érzéssel töltött el, az az volt, hogy a szurkolás is nagyon rendben volt.

Amikor átvettük a Ferencváros vezetését, valamivel ötezer felett volt az átlag nézőszámunk a bajnoki mérkőzéseken. Most meghaladja a tízezret, a nemzetközi porondon pedig majdnem telt ház előtt játszunk. Ez nem csak a jó teljesítménynek köszönhető. Már akkor emelkedett a nézőszám, amikor még nem voltunk ennyire sikeresek. Ugyanis olyan stadionunk van, ami minden igényt kielégít, biztonságos, ki lehet hozni a gyereket, barátnőt, feleséget, családot. Korábban az Újpest elleni meccseken a készenléti rendőrség mindig nagy erőkkel vonult ki, akkora volt a feszültség. Mára ez jelentősen megváltozott és jó irányba tart.

Egy dolog megy lassabban, mint ahogy azt én szeretném: az obszcenitást jó lenne mellőzni a szurkolásból. Azzal nincsen gond, hogy szidják az ellenfelet, az elfogadható, az azonban nehezen tolerálható, hogy szexuális tartalmú rigmusokat lehet hallani. Ez a családokat tartja távol.

Az egyik barátom, akinek színházi és komolyzenei bérlete is van a Fradi-bérlet mellett, minden nagyobb káromkodás után azt mondja, „jó, jó, de most meccsen vagyunk". Azt mondja, hogy a csúnya beszédnek a stadionban sincs helye?

Ami szexuális tartalmú, az nem szabad, hogy beleférjen. Sajnos ma már a közbeszédben is vannak olyan jelzők, amik – szerintem ugyanott sem elfogadhatóak – már beletörődtünk, hovatovább, sajnos, megszoktuk. De a gyerekek miatt ennek gátat kell szabni, mert sok esetben látom, amikor a gyerekek fülét befogják a szüleik. És kétségtelen tény, hogy a mi szurkolásunk régen úgy nézett ki, hogy 70 százalékban az ellenfelet szidtuk, 30 százalékban a saját csapatunkat buzdítottuk. Ma azonban a szurkolóink 80 százalékban buzdítják a csapatot, és 20 százalékban foglalkoznak az ellenféllel.

Ha ebben sikerült eredményt elérni, ha a stadionon belüli és azon kívüli erőszakot teljesen meg tudtuk fékezni, akkor az obszcenitás területén miért ne érhetnénk el sikereket?

Meg lehet ezt oldani? Máshol sem sikerült.

Kit érdekel, hogy másoknak nem sikerült? Nekünk nem másokkal kell foglalkozni. Én azt szeretném, hogy itt legyen rendben minden. Meggyőződésem, hogy újabb 10 százalékkal nőhetne a nézőszám, ha fel tudnánk számolni az obszcenitást. Ráadásul a jövő miatt sem mindegy. Ha most egy gyerek kijön egy meccsre, és elkötelezetté válik, és a tollára, a hátizsákjára meg a pólójára az van írva, hogy Ferencváros, akkor egy életre elkötelezi magát, és ha felnő, hozza majd magával a kisfiát vagy kislányát is. Nekünk pedig erre van szükségünk: a következő generációra.

"Nekünk pedig erre van szükségünk: a következő generációra" Forrás: All right reserved/Nándor Vörös

Amikor megépült az új stadion, a Groupama Aréna, ahol több mint 22 ezer ember fér el, felteszem, nem gondolták, hogy kicsi lesz. Most bárkit is kap a Ferencváros az Európa Ligában ellenfélnek, biztosan többen akarnak kimenni. Nagyobb stadion kellett volna?

Miniszterelnök úr egyszer megkérdezte tőlem, hogy elég nagy-e ez a stadion, illetve hogy bővíthető-e. Mondtam neki, hogy nem, ez ekkora, de elég lesz. Az őszinte igazság az, hogy a kérdésre a kormányzat adta meg a helyes választ, mert megépítette a Puskás Arénát. Ha olyan meccsünk van, amely még több szurkolót vonz, akkor mi is tudunk a Puskásba menni, ami legalább olyan, vagy még jobb, mint a miénk.

Megkérdeztem most a csoportelsőség után a szakmai vezetőket, hogy zavarná-e őket, ha a Puskásban játszanánk? Azt mondták, hogy nekik csak az a fontos, hogy Budapesten legyünk, magyar szurkolók előtt játsszunk. És a Puskás Stadionban 68 ezer ember fér el. Én legszívesebben oda vinném a meccset.

Január 10-ig el kell dönteni, mert már a sorsolás előtt meg kell jelölni a helyszínt.

Más sport, és sokkal fájóbb: a Liu testvérek szinte biztosan más színekben versenyeznek ezután. Biztosan van valami, amit nem látunk. Mi áll az egész mögött?

Azt gondolom, hogy ha az edzőjük maradt volna, akkor a Liu fiúknak eszébe sem jutott volna a váltás. Ők nagyon ragaszkodtak az edzőjükhöz, és nem találtak hozzá hasonló szakembert közel s távol.

A várakozásnál sokkal jobban szerepelt a Fidesz a szekszárdi időközi választáson. Ez azért is komoly eredmény, mert szinte mindenhol a világon egy országos választás után a kormányzó párt gyengébb eredményeket szokott produkálni. Úgy tűnik, a Fidesznél 12 évnyi kormányzás után sem merül fel ilyen. Mi a sikerük titka?

Először is szeretném azt a választást látni, amivel én elégedett vagyok: Szekszárdon nyertünk, de Budapesten több helyen nem. Azt is meg kellett volna nyerni. Szekszárdon alapvetően egy jobboldali, konzervatív vezetés van, tehát ez a körzet nyerhető volt. Az ottani baloldali ellenzéket egy Bomba Gábor nevű férfi vezeti, és az elmúlt két évben megmutatták, hogy amire képesek, az nem a város építése, hanem az egyéni érdekek érvényesítése. És a józan gondolkodású embereket hosszú távon nem lehet hülyének nézni.

Ne felejtsük el, hogy Magyarországon minden család havonta 181 ezer forint rezsitámogatást kap. Erre kevés kormány képes a világon. Ezt végig csinálni, egy ilyen nehéz helyzetben, energia-veszélyhelyzet idején, az szerintem nem kis teljesítmény. Engedni a 48-ból, nem harcolni a magyarok érdekeiért Brüsszelben, támogatni az elhibázott szankciókat politikailag lényegesen könnyebb volna, csak az itt élőknek lenne sokkal, de sokkal rosszabb.

Gondoljunk bele, ha most a baloldal kormányozna, vajon lenne-e elég gáz, áram, üzemanyag, amihez a családok elérhető áron férnek hozzá? Én úgy vélem, hogy az emberek érzik és értékelik, hogy nekünk a hazánk az első.

Budapestet említi, ahol bármilyen rossz döntést hoz a főpolgármester, bármilyen rossz döntéseket hoznak a fővárosi polgármesterek, az következmények nélkül marad. Mintha nekik mindent lehetne. Bármiben hibáznak, azt azonnal így vagy úgy megindokolják, és rövidre zárják azzal, hogy „ez így rendben van..."

A budapesti városvezetés egész egyszerűen balfék. Elnézést kérek, nem tudok jobb szót rá. Karácsony Gergely maga is kétbalkezes, olyan, mint Ügyifogyi a Hupikék törpikékben. Nem gondolom gonosznak, nem gondolom feltétlenül korruptnak, csupán alkalmatlan. Amikor a Városháza eladásáról volt szó, még az is lehet, hogy semmiről sem tudott, lehet, hogy valójában a háta mögött történt minden.

Egyébként pedig van érzékelhető változás a fővárosban is, hiszen a 13 időközi önkormányzati választásból kilenc körzetben a Fidesz-KDNP jelöltje győzött.

Úgy gondolom, ez biztató a jövőre nézve.

Kubatov: A budapesti városvezetés egész egyszerűen balfék Forrás: All right reserved/Nándor Vörös

Kimondhatjuk, hogy Karácsony egy bábu, akit egyértelműen Gyurcsány Ferenc mozgat?

Hát ez nem is kérdés, régóta teljesen egyértelmű. Ami számomra a legnagyobb problémát jelenti, az az, hogy a mi gyönyörű Budapestünkön - amiért a szívem szakad meg - nincs fejlődés, koncepció, előremozdulás. Ha megnézzük az elmúlt három év teljesítményét, akkor semmit sem tudunk felsorolni. Csak egy példa: a Blaha Lujza tér felújítása csigalassúsággal halad, immáron másfél éve. Budapesten óriási a káosz, rengeteg dolog bosszantja az embert, de valószínűleg a főváros vezetése mindössze ennyire képes.

Kit tud elképzelni főpolgármesternek, ki az, aki alkalmas lenne erre a pozícióra?

Egy nagyon érdekes változás zajlik, az országgyűlési választások eredményeit nézve azt lehet mondani, hogy a külvárosban erősödtünk a legjobban.

A Fidesznek ezért szerintem a külső kerületekből kell alkalmas jelöltet választani. De ez a kérdés egyelőre nincs napirenden.

Van egy olyan réteg, amely jól láthatóan ennek a garnitúrának mindent elhisz. Erre talán a legjobb példa, hogy Karácsony Gergely szerint a Fidesz bizonyos médiumoknak nem ad interjút, miközben ő a Fővárosi Közgyűlést követően behívja azokat a stábokat, akik neki szimpatikusak, és csak nekik nyilatkozik.

Az az igazság, hogy torkig vagyok a belvárosi balliberális értelmiség ténykedésével. Foltszerűen, néha csinálnak néhány jó dolgot, de az összkép siralmas. A kettős mérce rájuk mindig is jellemző volt, de egyre inkább azt gondolom, nekünk nem ezzel kell foglalkozni.

A külvárosban annyi ember lakik, hogy szerintem az ő véleményüket érdemesebb lenne meghallgatni. Én magam Soroksáron élek, évtizedek óta, és azt látom, hogy amióta Karácsonyék vannak hatalmon, a peremkerületek adóforintjait a belvárosra költik.

Márpedig, ha ők fellázadnak a jelenlegi városvezetés ellen, és megértik, hogy ez így nem mehet tovább, akkor jó esélyünk van a győzelemre Budapesten is. Mindemellett jó néhány esetben látom azt a törekvést, hogy budapesti politikusaink gesztusokkal próbálnak kedveskedni a baloldalnak, de az elmúlt néhány évtized tanulsága mégiscsak az, hogy az a főpolgármester-jelöltünk, aki erre sosem törekedett, kétszer egymás után megnyerte a választásokat. Ő Tarlós István volt.

Van egy párhuzam a Fidesz és a Fradi között, egyre nehezebb az elmúlt évek sikereit, eredményeit hozni vagy akár überelni. Hogyan kell ezt kezelni, és hogyan kell a jövőt építeni?

Engem egy rémálom motivál. Mégpedig az, hogy elveszítünk egy országgyűlési választást. Az valódi tragédia lenne. Én nem a kétharmadban gondolkodom, hanem hogy biztonsággal tudjunk kormányozni. Ha most a baloldal vezetné az országot, itt rég nem lenne rezsicsökkentés! Ugye tudjuk, hogy Brüsszel ezt nem szereti. Már rég beengedték volna a migránsokat, és ezzel odalenne a közbiztonságunk, rég megtorpant volna a gazdasági fejlődésünk, mert többet költenének segélyekre, mint fejlesztésekre. Kormányoztak 2010 előtt, tudjuk, mire képesek: égig érő munkanélküliség, a gazdaság romokban, eladósodás, a családtámogatás megszüntetése, a nyugdíjak megkurtítása.

Nem kell messzire menni, több nagyvárosban, bár csak 2019 óta van baloldali vezetés, mégis az jellemző szinte mindegyikre, hogy a csőd szélén tántorognak.

Azt a bravúrt, amit Szijjártó Péter végrehajt Magyarországon, hogy külföldi befektetők érkeznek folyamatosan, és közös erővel munkahelyeket teremtünk, biztosan nem tudnák megtenni. Valljuk be, nem képesek rá. Az is biztos, hogy az embereknek több adót kéne fizetni. Élő példa erre, hogy a baloldal volt miniszterelnök-jelöltje, Hódmezővásárhely polgármestere, földadót vetett ki a saját településén élőkre.

Az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredménye, úgy gondolom, a roma felzárkóztatás ügyében történt. Én, ahogy már említettem, Soroksáron élek. Amikor az ottani cigány vezető tizenöt évvel ezelőtt eljött hozzám, mindig pénzt kért tőlem, de mára ez megváltozott: már munkát szeretne. Ez egy alapvető attitűdváltás.

Látjuk, hogy az ellenzék ezzel szöges ellentétben még mindig a segélyekben hisz, ami nem működött, láthattuk a kormányzásuk idején sem. És ne felejtsük el, hogy a Magyar Gárda akkoriban mégiscsak felvonulásokat tartott, rendszeresek voltak az atrocitások, a kirekesztő megnyilvánulások.

Mi ezzel szemben azt akartuk, hogy rend, biztonság és béke legyen. De mit is várhatnánk a baloldaltól? Régen is az volt a vezetőjük, aki most: Gyurcsány Ferenc. A vége mindig ugyanaz, bárhogy titkolják. Gyurcsány irányítja az egész ellenzéki összefogást. Hol a feleségét, hol a haverját tolja maga előtt, de mindig ő fújja a passzátszelet.

Továbbra sem kér a Fidesz a migrációból Forrás: All right reserved/Nándor Vörös

Említette a migránsügyet: egy friss adat szerint a fogvatartottak 13 százaléka embercsempész. Mit lehet tenni ez ellen?

Ez egy óriási probléma és jelentős tehertétel a társadalomra nézve, de kerüljön bármennyibe is, inkább üljenek a hűvösön, mint hogy hagyjuk ezeket az embereket szabadon garázdálkodni.

Mi annak idején népszavazást tartottunk, megkérdeztük a magyarokat az illegális migrációról és 3 646 000 ember mondta el a véleményét. A többség mögénk állt, és amellett döntött, hogy nem kér belőle. Mi pedig tartjuk magunkat ehhez.

És ha a baloldalnak az a terve, hogy szeretné beengedni ezeket az embereket, akkor tartsanak ők is egy konzultációt, de akkor mondják meg nyíltan, hogy mit akarnak. És akkor majd megnézzük, hogy mi lesz az eredmény. Ez nemcsak a mi személyes biztonságunk és az országunk védelme, hanem a zsidó-keresztény kultúra védelme is egyben. Érdemes megnézni a nyugat-európai folyamatokat. Németországban már müezzinek hívnak imára a nagyvárosokban. Svédországban több helyen átvették a hatalmat a bűnbandák. Számos keresztény-és zsidóellenes megnyilvánulás tapasztalható.

Brüsszelben no-go zónák vannak, ahová nem tanácsos bemenni. A bécsi óvodákban egy átlagember azzal találkozik, hogy ott olyan muszlim kisebbség van többségben, hogy az ő európai gyereke nehezen tudja érvényesíteni, megélni a saját kultúráját.

Mi szerintem ebben nem akarunk részt venni, én személyesen sem. Nem akarok az unokáinkra ilyen jövőt hagyni. Úgyhogy ezt mindenáron, minden eszközzel meg kell akadályozni. Ha ez a börtönöknek többletköltséget jelent, akkor ezt ki kell fizetni. Ha ez az ára, hogy megőrizzük az identitásunkat, az európai, keresztény kultúránkat, akkor ez mindent megér. Ez a megmaradásunk, a jövőnk záloga.

Az ellenzék folyamatosan mond olyanokat, amiknek semmi alapjuk nincs, esetleg szemrebbenés nélkül hazudnak. Legutóbb Cseh Katalin úgy fogalmazott, orosz rakéták csapódtak be Lengyelországban. Mintha bárki kontroll nélkül mondhatna bármit az ellenzék oldaláról, lehetőleg úgy, hogy attól Magyarországnak rosszabb legyen.

Ez a különbség a nemzeti és a nemzetközi közt. Mi a hazánk érdekeit védjük, minden lehetséges módon és eszközzel. Ők pedig egyetlen célt tartanak szem előtt, hogy a kormánynak minél rosszabb legyen. Az, hogy ezzel a magyar embereknek ártanak a leginkább, cseppet sem zavarja őket. Ez a legnehezebb ebben, ezt látni és elviselni.

Gondoljanak csak bele, a nehézségek ellenére - Covid, háború - most is ötszázalékos a gazdasági növekedés. Egymillió új munkahelyet teremtettünk, és az egymillió munkahelyet máig meg tudtuk őrizni. Háborús időket élünk, a cégek az elhibázott brüsszeli szankciók miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek, de így sem nő a munkanélküliség.

Biztonságot teremtettünk az országban. Mindezek ellenére az ellenzék az elmúlt 12 év alatt egyetlen alkalommal sem mondta azt, hogy bármelyik döntésünk rendben van, vagy legalább az irány jó. Soha, egyetlenegyszer sem. És Brüsszelben sem a magyar emberek érdekeit képviselik, hanem a saját nemzetüket támadják. Egyetlen európai országban nem lehet ilyet tapasztalni. Most is azért harcolnak, hogy Magyarország ne kapja meg a neki járó uniós forrásokat.

Vitatkoznék. Egyszer előfordult, hogy Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke az orosz-ukrán háború kitörése után azt mondta, hogy jó lépés volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azonnal leutazott a határhoz, és onnan koordinálja az eseményeket. Na jó, aztán gyorsan visszavonta, és azt mondta, hogy nem is úgy gondolta...

Visszavonta, nyilván a baloldal első embere, Gyurcsány Ferenc rászólt. De valójában az igazság az, hogy nincs meg a szellemi kapacitásuk a kormányzáshoz. Szerintem régen még megvolt, a 90-es évek végétől a 2000-es évek elejéig, de mára teljesen eltűnt. Ez lehet a legfrusztrálóbb a másik oldalon, hogy ott állsz, és nincsenek meg az alkalmas emberek, nem vagy kormányzóképes.

Mit gondol az amerikai félidős választásról? Hogyan ítéli meg a republikánusok szereplését, mindez milyen hatással lehet Magyarországra?

Az jól látható, hogy trendváltás van. 4,2 millió szavazattal kaptak többet a republikánusok, mint a demokraták. Az alsóházat át is vették, ami a törvényhozás szempontjából egy nagyon fontos dolog, 219:212 arányban győzelemre állnak. Onnan kifüstölték Nancy Pelosit, aki a demokratáknak egy ikonikus alakja. És egy nagy bajkeverő. A felsőházban is szoros lett az eredmény, alig van meg a demokraták többsége, és Georgiában még lehet meglepetés. A floridai kormányzó, DeSantis egy olyan győzelmi beszédet mondott, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, érdemes meghallgatni. Reményt keltő, hogy az amerikai választással közelebb kerültünk a békéhez.

Mert az jól látható, hogy a mellettünk zajló háborút nem Ukrajna és Oroszország vívja, a tűzszünet az Egyesült Államokon is múlik. Ha ez megtörténne, lenne esély a békekötésre, és ehhez, azt gondolom, a mostani választásokkal talán közelebb kerültünk.

Az Egyesült Államokban, ahol nagyon büszkék a demokráciájukra, több napig számolták a szavazatokat. Mit gondol, milyen visszhangja lenne annak, ha ez megtörténne Magyarországon?

Az, ami történt a vagyonbevallási törvény esetében. Voltaképp adaptáltuk a brüsszeli módszert, átvettük az Európai Unió gyakorlatát. Erre azt mondta Brüsszel, hogy ez nem jó. Szóval, ha meghonosítanánk, bevezetnénk azt a választási rendszert, ami az Egyesült Államokban van, azt mondanák, hogy az nem jó. Egyébként szerintem egészen hajmeresztő előírások, feltételek vannak benne, például, hogy a szavazáshoz nem kell személyi igazolvány a szavazókörökben, alá kell írni egy ívet, oszt' jó napot. Ha itthon ez megtörténne, világra szóló botrány lenne belőle, és nem fogadnák el legitimnek azt a kormányt, amelyik ily módon nyert. És itt jön elő megint a sokat emlegetett kettős mérce.