Apáti Bence: Hadházy "Lónak a f.szát" Ákos, Nagy "b.ssza arcon magát" Blanka, meg az új kis társuk

Apáti Bence írása az Origónak.

Onnan lehet tudni, hogy valamifajta kormányellenes produktummal van dolgunk, hogy a fikasajtó letörli az alkalmazottaik szája széléről a mosolyt, testületileg, azonnali hatállyal betiltja munkatársai körében a nevetést, a gurgulázva röhögést, a heherészést, az alapból elvárt, kötelezően használandó gúnyolódást, a főszerkesztők szigorú arccal levetetik újságírókkal a hülyepólót, a viccessapit, majd öltönybe parancsolják őket, és kiadják utasításba, hogy kizárólag kihúzott háttal, kimosakodva, megborotválkozva, megnyiratkozva, határtalan tisztelettel, meg némi pátosszal a hangjukban és a tollukban beszélhetnek, s írhatnak az adott alkotásról és az alkotóról.

Az sem baj, ha időnként megszédülnek, és pár percre elájulnak a csodálattól.

De az év végi, busás bónuszért is lehet versenyezni, például aképpen, ha az egyik a csodálattól eszméletét vesztő újságírót egy másik kollégája fellocsolja, miközben a produktum hatása alatt állva megrendülten szipog.

Igen, igen, aki rajta tartja a kezét a közélet ütőerén és értő szemmel figyeli a napi politikát, az már sejtheti, hogy korunk egyik legnagyobb költőforradalmáráról, Noár felfedezettjéről, a Baranya megyei Petőfi Sándorról, Pankotai Liliről lesz szó.

Aki legutóbb f.szozva ment neki a kormánynak meg az alaptörvénynek.
Egy úgynevezett slam poetryt adott elő.

A műfajról köztudott, hogy mindössze egy igen szűk kör számára nyújt örömet és lelki táplálékot.
Aki nem halott még ilyesmit, annak úgy tudnám leírni, mintha az egymással közeli rokonságban álló rap, a szavalás és a költészet egy buliban iszonyatosan berúgna, majd a kontrollvesztést okozó lerészegedés után a felek szenvedélyesen egymásnak estek volna, hogy aztán kilenc hónap múlva, egy randa, undi és számos testi fogyatékossággal rendelkező utódnak örvendezzenek, akit a sokk hatására slam poetrynek neveznek el.

A slammerek amúgy kis termekben nagyjából húsz másik slammernek szokták társadalomkritikus alkotásaikat előadni, akik ilyenkor értő füllel hallgatják kollégáikat.
Ha pedig tetszik nekik egy-egy sor, akkor csettintéssel fejezik ki tetszésüket.

Ez valamilyen furcsa okból kifolyólag igen gyakran előfordul, talán abban bíznak, hogy ha ők is felállnak a pódiumra slammelni, az indokolatlanul megcsettintgetett társaik is hasonlóan lelkesen fognak indokolatlanul visszacsettintgetni.

A résztvevők láthatólag szeretik, elismerik és tisztelik önmagukat és a produktumokat, és gyakran kerülnek saját hatásuk alá.
A szó, ami a leginkább kifejezi azt, amit az ilyen összejöveteleken láthatunk, a modoros.
Iszonyúan, rettenetesen, bántóan, szörnyen MODOROS.
Pankotai Lili is és alkotása is az.
"Kibekúrtan" modoros, annyira, hogy feláll az ember szőre a hátán, a kezén, mindenén, és szinte megsajnálja a szegény tizennyolc éves lányt, ha belegondol, mit fog majd Lili érezni, amikor 15 év múlva visszanézi magát.

(Rossz verseket mindannyian írtunk, csak aztán kinőttük.)
A csodálattól elaléló újságírók szerint a mű nyelvezete a fiatalság nyelvezete, a fiatalok, a "diákok" így beszélnek, akik pedig kritizálni merik a kortárs művészet eme jeles képviselőjét és becses és értékes darabját, azok műveletlen, fasiszta boomerek.
El kell szomorítsam őket; a mű rossz, jobb esetben is csak középszerű, közhelyes, ezenkívül egybites baromságokat meg hazugságokat tartalmaz.
A szomszéd Pistike nem meri megmondani, hogy meleg?
Ebben az országban, ahol olyan sok sikeres és népszerű homoszexuális ember van?

Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a slamre nem a minősége, hanem a politikai üzenete miatt esett a választás; ezt nemrég maga Molnár Áron is elismerte.

A fiatalok pedig nem így beszélnek, dehogyis, csak az a néhány modoros, csettintgetős, jövőbeni muciulógus, akik a pár éven belül a TASZ-nál, a Helsinki Bizottságnál, vagy a Telex gyakornoki programjában fognak kikötni.

Végezetül; a káromkodás sztárolása egészen hihetetlen és hiteltelen attól a baloldaltól, amelyik lovagkereszteket szokott visszaadni egy-egy erősebb, vulgáris sor miatt.
Jó lenne eldönteni, kedves balliberális értelmiség meg kedves kényes ízlésű, érzékeny lelkű libsi Facebook-forradalmárok, hogy akkor szabad, vagy pedig szigorúan tilos csúnyán beszélni.
Az ugyanis nem túl következetes, hogy Hadházy "a lónak a faszát" Ákos, Nagy "bassza arcon magát" Blanka, és Pankotai "telibekúrt faszom" Lili állati menők, hatalmas arcok, akiből csak így dől a kultúra, meg az európai értelembe vett demokrácia, Bayer Zsolt viszont azonnal takarodjon a közéletből.