Mi az oka, hogy a történelmi bukás után egyetlen baloldali pártelnök sem mond le?

A baloldali pártoknál nem a vereség valós okainak a feldolgozását látjuk most, hanem politikai túlélési gyakorlatot hajtanak végre. Ez a pártelitek túlélését szolgálja hosszú távon, ezért megtartják a vezető pozíciójukat és a mandátumukat, illetve így ezzel a pártjuk túlélése is biztosítva van – mondta Kiszelly Zoltán, a Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatója az Origónak adott interjúban. Kiszelly szerint a baloldal olyan rosszul szerepelt a választáson, hogy most csak a szűk pártelit jutott be az Országgyűlésbe, és a demokratikus az lenne, ha a baloldali pártvezetők minimum felajánlanák a lemondásukat, vagy bizalmi szavazást kérnének, de ezt nem teszik meg, mert akkor az elitpozíciójukat veszítenék el. Hozzátette: ha vállalnák a felelősséget, akkor az egy vezetési válságot idézne elő a baloldali pártokon belül, és a vereség után ezt az elitet leváltanák a tagok, ami viszont oda vezetne, hogy az Országgyűlésből is kiesnének, meg az adott párt éléről is.

Mit üzen a választóknak az, hogy az egyik politikai oldalon, a jobboldalon van egy vezető, a másik oldalon, a baloldalon pedig tíz? Van olyan ország, ahol erre van még példa?

Orbán Viktor sikeresen tudta integrálni a jobboldali szavazókat, a baloldal viszont fragmentált. A jobboldalon ez persze hosszú munka eredménye, nem egyik napról a másikra következett be.

A baloldalon a 2000-es években még Gyurcsány Ferenc volt a baloldal vezetője, 2006 után töredezett szét ennyire a baloldal, és ezért van most ez a kialakult helyzet.

Nyugaton is van arra példa, hogy az egyik oldalon egy vezető áll, míg a másikon sokkal több. Benjamin Netanjahuval vagy Robert Ficóval is több politikus állt szemben.

A jelenség alapvető lényege, hogy van egy népszerű, karizmatikus politikus, aki egyesít egy nagy szavazói tömböt.

Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezető-helyettese és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszélget az Országgyűlés plenáris ülésén, 2006 júniusában Forrás: MTI/Soós Lajos

Andrej Babis is majdnem 25 százalékot integrált; Macron francia elnök 28, ellenfele Le Pen 24 százalékot, és velük szemben is sok politikus állt.

Ha az egyik oldalt integrálja egy karizmatikus politikus, akkor vagy felemelkedik vele szemben a másik oldalon egy másik, vagy nem, és akkor az a másik oldal fragmentált marad.

Milyen üzenetértéke van annak, hogy egyik baloldali pártelnök sem mond le a bukás után, mind a tíz maradni akar?

Annak idején Mesterházy Attila (MSZP) és Vona Gábor (Jobbik) is sokkal jobb eredményekkel a hátuk mögött mondtak le. A baloldal olyan rosszul szerepelt a választáson, hogy most csak a szűk pártelit jutott be a parlamentbe.

A demokratikus az lenne, ha a baloldali pártvezetők minimum felajánlanák a lemondásukat, vagy bizalmi szavazást kérnének, de ezt nem teszik meg, mert akkor az elitpozíciójukat veszítenék el.

Ahogyan Gyurcsány Ferenc korábban már elmondta: tudja, hogy szeretnének továbbra is 400 ezer forintot keresni a baloldali politikustársai, és elfelejtették már, milyen autófényezőnek lenni. Ez a lényeg:

ha vállalnák a felelősséget, akkor az egy vezetési válságot idézne elő a pártokon belül, és a vereség után ezt az elitet leváltanák a tagok, ami viszont oda vezetne, hogy az Országgyűlésből is kiesnének, meg a párt éléről is.

Márki-Zayt okolják a baloldal vereségéért Fotó: Szabó Gábor - Origo

Látjuk, milyen vita zajlik Márki-Zay mandátuma kapcsán, milyen összeveszés dúl. Érdemes belegondolni, mi történne, ha még több üres mandátum lenne, vajon akkor mennyit civakodnának?

A pártelitek most azt remélik, hogy elmúlik a tagság haragja, és addig kihúzzák valahogyan. Ez azt mutatja, hogy azoknál a pártoknál, ahol a szűk elit jutott be az Országgyűlésbe, azok előbb-utóbb elveszítik az aktív tagjaikat.

Hogyan értékelhetjük, hogy Szél Bernadett kiesését igazságtalannak tartják a baloldalon, és úgy vélik, valahogyan helyet kellene neki találni az Országgyűlésben?

A választók döntenek, és a listaállításnál a hat párt egyébként megállapodott abban, hogy akik egyéniben indulnak, azok hátra kerülnek a listán. Ez nemcsak Szél Bernadettre vonatkozik, hanem szinte az összes olyan egyéni vidéki jelöltre, aki nem jutott be. Az más kérdés, hogy Szél Bernadett ismertebb, és Hadházy érte lobbizik, de Szél csak a 206. a baloldal országos listáján, ezért nagyon sok képviselőnek kellene lemondania a helyéről azért, hogy Szél bejusson.

A baloldali összefogás csúfos vereséget szenvedett Fotó: Koncz Márton - Origo

Ez is a veszekedés része, mert ezzel nyilvánvalóan a Momentum esélyeit javítanák, és a Momentumnak egész sok helye van már így is.

A 11 mandátumukat 12-re növelhetnék, ha Szél is beülne, míg az LMP örülhet, ha kap egy ötödiket. Ez a hatalmi viszonyokat is megváltoztatná.

A pártoknál nem a vereség valós okainak a feldolgozását látjuk most, hanem politikai túlélési gyakorlatot hajtanak végre. Ez a pártelitek túlélését szolgálja hosszú távon, ezért megtartják a vezető pozíciójukat és a mandátumukat, illetve így a pártjuk túlélése is biztosítva van ezzel.

Milyen formáció az, amely tele van olyan pártokkal, amelyek önállóan nem is juthatnának be az Országgyűlésbe? Gyakorlatilag nem létező pártokról van szó (például a Párbeszédnek nincsenek külön szavazói, soha nem indult el egyedül választáson). Miért érdekes ez?

A Momentum kivételével ezek a pártok pártszakadással jöttek létre, és a szakadárok sikeresebbek, mint az anyapártjuk.

A Mi Hazánk sikeresebb, mint a Jobbik, a DK sikeresebb, mint az MSZP és a Párbeszéd „sikeresebb" – ami a mandátumszámot illeti – az LMP-nél.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos Cseh Katalinnal és Donáth Annával, valamint Fekete-Győr Andrással a Momentum eredményváró rendezvényén a fővárosi Dürer Rendezvényházban az európai parlamenti választás napján, 2019. május 26-án Forrás: MTI/Illyés Tibor

A Párbeszéd nem véletlenül menekült előre, mondván, hogy ők majd külön indulnak az európai parlamenti választáson: nyilván nem ugornák meg az öt százalékot. Ha szövetségben indulnak, akkor talán még nehezebb dolguk lenne, hiszen két párt esetén tízet, három párt esetén 15 százalékot kellene megugraniuk, ami nem biztos, hogy menne nekik.

Ez a kis pártok politikai túlélését fogja megkérdőjelezni, amelyek felmorzsolódnak majd.

Donáth Anna például felülről akarja eldönteni, hogy mennyi párt legyen, ez a programjában is szerepelt.

Ezt ugyanakkor csakis a szavazók dönthetik el, és erre jó terep lesz az európai parlamenti választás, ahol megmérettethetik magukat a baloldali pártok.