400 millió forintot sikkasztott el két debreceni bankár

A Debreceni Törvényszék ítéletet hirdetett annak a két nőnek az ügyében, akik egy pénzintézet alkalmazottjaiként több mint 400 millió forintot sikkasztottak több mint egy évtizeden át.

Két nő 2007 márciusától 2017 szeptemberéig, tehát tíz évig ugyanannak a takarékbanknak ugyanabban a fiókjában dolgoztak Debrecenben. Aztán a közös munka a bank másik fiókjában folytatódott tovább 2018 februárjától 2018 áprilisáig, amíg a fiók be nem zárt.

Többször előfordult, hogy a nők kétszemélyes fiókként működtek, ami azt jelenti, hogy a munkájukat sem más a fiókból a saját szintjükön, sem felső vezető közvetlenül nem ellenőrizte.

A takarékszövetkezet alkalmazottjaiként valamennyi lakossági és vállalati ügyfél számlájához hozzáfértek és "pénzügyi műveleteket" végezhettek velük. Mindketten tudtak arról, hogy a másik éppen mit csinál. Az egyik nő, az ügy elsőrendű vádlottja, 2012 márciusától 2018 májusának végéig, míg a másodrendű vádlott 2018 áprilisáig

31 lakossági és 21 vállalati ügyfelet érintően összesen több mint 400 millió forintot sikkasztott.

Az alkalmazottak a takarékszövetkezet ügyfeleinek számláiról aláírást nem tartalmazó vagy hamisított bizonylatok felhasználásával, az ügyfelek tudta és beleegyezése nélkül, erre irányuló megbízás hiányában vettek fel és loptak el jogellenesen különböző összegeket.

Azért, hogy senkinek se tűnjön fel, mit csinálnak, a számlakivonatok kézbesítési címeit saját lakóhelyükre és egy olyan elektronikus levelezési címre változtatták meg, amelyet ők maguk adtak meg, majd a kivonatok tartalmát módosítva azokat vagy a személyes ügyintézések alkalmával adták át az ügyfeleknek a fiókban – több esetben az ügyfél többszöri reklamációját követően – vagy az erre szolgáló központi rendszert mellőzve, saját elektronikus levelezési címükről juttatták el az arra jogosultaknak. A levelezési cím, amit ők rögzítettek, nem egyezett meg az ügyfelek valós címével, azok vagy nem létező címek voltak vagy az ügyben nem érintettekhez voltak köthetőek. Ezzel is leplezni akarták a sikkasztást.

Azért hogy senkinek se tűnjön fel, hogy hiányzik a pénz, 52 ügyfél – 31 lakossági és 21 vállalati – számláján végeztek jogellenes tranzakciókat jogosulatlan átvezetések formájában

összesen több mint 864 millió forint összegben.

Ezen tranzakciókról a számlatulajdonosok nem tudtak, egyikre sem adtak megbízást. Ezekkel a jogosulatlan átutalásokkal, eltérő összegek különböző számlák közötti átvezetésével az volt a céljuk, hogy az ügyfelek számlájáról döntő többségben készpénzben felvett összegek hiányát az ügyfél ne vegye észre, amikor a pénzügyeit intézze.

Emellett arra törekedtek, hogy a kiválaszott ügyfelek közvetlenül velük tartsák a kapcsolatot ügyintézéseik során.

Megismerték a készpénzfelvételi igényeiket, így tudtak arról gondoskodni, hogy mindig legyen a számláikon annyi pénz, amennyit ki fognak venni. Ezt úgy oldották meg, hogy vagy befizettek pénzt a számlákra vagy más számlákról ultak át annyit, amennyire egy adott ügyfélnek szüksége volt. Az ügyfelek előre nem tervezett tranzakciói esetén a két nő újabb időpontot javasolt vagy azt mondta az ügyfeleknek, hogy nem dolgoznak az adott napon, így érték el, hogy a felvenni kívánt összeg mindig rendelkezésre álljon.

A sikkasztás sikeréhez pedig hozzájárult, hogy a fiókban nem sokan dolgoztak, pénzintézet folyamatosan átalakult az évek során, az ellenőrzés hiányos volt és az is, hogy az ügyfelekkel jó kapcsolatot alakítottak ki.

A lakossági ügyfeleket több mint 90 millió, míg a vállalati ügyfeleket több mint 310 millió forinttal károsították meg.

864 millió forintot kezeltek jogellenesen.

Július 1-jén tartottak előkészítő ülést az ügyben. Az ügyész azt indítványozta, hogy az egyik alkalmazott

hét évre, a másik öt évre kerüljön börtönbe abban az esetben, ha beismerő nyilatkozatot tesznek és lemondanak a tárgyaláshoz való jogukról.

Mivel mindkét nő beismerő vallomást tett és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, a bíróság elfogadta az ügyészség indítványát.

Az elsőfokú bíróság az első- és másodrendű vádlottat, mint társtetteseket folytatólagosan, különösen nagy értékre, bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett sikkasztásban, üzletszerűen, különösen nagy értékre, pénzügyi intézmény alkalmazottjaként elkövetett pénzmosásban és hamis magánokirat felhasználásában mondta ki bűnösnek.

Ezért az elsőrendű vádlottat a bíróság 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, továbbá 5 évre eltiltotta a közügyek és 8 évre a pénzügyi foglalkozás gyakorlásától. A törvényszék a másodrendű vádlottat 3 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztéssel sújtotta, 4 évre eltiltotta a közügyek és 8 évre a pénzügyi foglalkozás gyakorlásától.

Emellett kötelezte a vádlottakat, hogy egyetemlegesen, kártérítés címén fizessék meg a pénzintézetnél előterjesztett tőke összegét, közel 398 millió forintot.

Dr. Lányi Csaba bíró az ítélet indokolása során azt mondta, hogy a beismerő nyilatkozatára tekintettel nem került sor egy hosszadalmas bizonyítási eljárás lefolytatására. A büntetés kiszabása során kifejtette, hogy az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel, főleg a beismerést nyomatékosan értékelve a bíróság az ügyészi mértékes indítványhoz képest enyhébb szabadságvesztés büntetést szabott ki. A vádlottak beismerő nyilatkozata okán ésszerű időn belül befejezhető volt az ügy.
A bíróság súlyosító körülményként értékelte a halmazatot, továbbá azt, hogy a vádlottak a bűncselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követték el, ehhez felhasználták a bizalmi állásukat. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe a beismerésen kívül az időmúlást, a megbánó magatartást és azt, hogy a bűncselekmény elkövetésekor még büntetlen előéletűnek számítottak.

A Debreceni Törvényszék ítélete nem jogerős, az ügyész súlyosítás, míg a vádlottak és védőik a büntetés enyhítése miatt jelentettek be fellebbezést.

Az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.