Az elvált férfi évek óta egyedül élt egy Nagykerekiben lévő családi házban. Sem közeli rokonaival, sem a környezetében élőkkel nem tartotta a kapcsolatot. 2019 végén megismerkedett egy egyedülálló nővel, aki nem sokkal később a férfihez költözött, élettársak lettek.
A 38 éves nő alacsony, vékony testalkatú, gyenge fizikumú volt, és pszichés betegséggel küzdött, amiről a férfi is tudott.
A házigazda erőszakos, öntörvényű, saját érdekeit és szabályait előtérbe helyező életmódja hamar meghatározóvá vált a kapcsolatukban. A férfi folyamatosan kontrollálta a nőt, aki egyedül nem is sétálhatott a településen. Ezt észrevették a szomszédok is. A férfi egyre agresszívabbá vált. Tavaly januártól rendszeresen és durván bántotta is élettársát.
Február 18. és február 20. között is puszta kézzel, brutálisan megverte a nőt.
Akkor valamilyen szúró eszközzel is bántotta, a nő testén ugyanis 45 különböző szúrt sérülés keletkezett. A nő feje is megsérült.
Sok vért vesztett, sokáig tartott a haláltusája, amiben gyakorlatilag elvérzett.
Február 20-án reggel a férfi maga hívta fel a helyi háziorvost azzal, hogy a nő bántotta saját magát. A doktor a helyszínen megállapította, hogy meghalt.
A bíróság Z. J.-t halált okozó testi sértésben mondta ki bűnösnek,
8 éve börtönbüntetést kapott, és 10 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta.
A vádlott legkorábban a büntetése kétharmad részének kitöltését követően szabadulhat feltételesen.
Dr. Balláné dr. Szentpáli Edit bírónő az ítélet indokolása során azt mondta, hogy a bizonyítási eljárásban megállapítható volt, hogy
a férfi a nőkkel szembeni erőszakos, szexuális cselekedetei után 2006-ban szabadult börtönből.
A településen egyedül élt, barátai nem voltak, a nők féltek tőle az előélete miatt.
Az élettársa pedig gyenge, erőtlen személyiség volt ahhoz, hogy a férfi erőszakos viselkedésétől meg tudjon szabadulni, ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint nem is mutatott erre hajlandóságot. Ahogy azt a férfi is mondta, ragaszkodott hozzá, hiába küldte volna haza, a nő nem akart elmenni. Annak ellenére, hogy a bíróság megítélése szerint az első pillanattól kezdve folyamatosan bántotta a férfi, amit az ügyben meghallgatott tanúk is alátámasztottak.
A bíró hangsúlyozta, hogy az is minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy azzal ellentétben, amit a férfi mondott,
a nő önmagát nem bántotta, sem biciklicsővel, sem más eszközzel.
Különösen a fejsebeiből lehet arra következtetni, hogy a férfi volt az, aki megölte a nőt, nem pedig a nő végzett saját magával.
Az igazságügyi szakértői vélemény szerint a nő minden testrészén volt olyan sérülés, amely 8 napon belül gyógyuló volt. A férfi tudta, hogy ezek a sérülések nem életveszélyesek, életben marad, ha csak ennyi sérülést okoz neki.
A vádiratban úgy fogalmaznak:
A férfi részéről nagy fokú kegyetlenkedést, gátlástalanságot, embertelenséget tükröz az, hogy egy betegségben szenvedő nőt folyamatosan, napi szinten bántalmaz,
illetőleg a halálát megelőző néhány órában éllel-heggyel bíró eszközzel bal lábszárán három szúrt-metszett sérülést is okoz. Ennek ellenére ezen sérülések egyike sem követelte meg a sértett halálát.
A vádlott egyértelműen tudta a sérülésekről, hogy hamar begyógyulnak, fel sem merülhetett a tudatában, hogy abba a sértett belehalhat"
- írták.
A bíróság álláspontja szerint a férfi nem kívánta a nő halálát, hiszen szüksége volt egy olyan emberre, aki felett uralkodhatott, vagyis elveszíteni nem akarta. Erre utalnak az apróbb sérülések.
Dr. Balláné dr. Szentpáli Edit indokolásában kifejtette, hogy a férfi szándéka
a testi épség megsértése kapcsán egyenes volt, míg a halálos eredményt illetően tudatos gondatlansága állapítható meg.
A férfi tudatában felmerült ugyan, hogy bele is halhat, de "könnyelműen bízott annak elmaradásában".
Az ítélet nem jogerős, az ellen mind az ügyész, mind a vádlott és védője is fellebbeztek. A törvényszék döntése értelmében a férfit nem engedik ki a rácsok mögül, vagyis továbbra is letartóztatás alatt áll majd, de ez a végzés sem emelkedett jogerőre. Az ügy a Debreceni Ítélőtáblán folytatódik.