Az elűzés, az elüldözés történelmi bűn, amely egy olyan népcsoporttal történt, amely évszázadok óta szerves része a magyar történelemnek, a magyar államnak. A kormány osztozik a helyi közösségek fájdalmában
- mondta Semjén Zsolt a Kiűzetés emlékműve előtt elmondott beszédében. A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett arra, hogy a kitelepítés 1946-tól az ország északkeleti részét leszámítva minden, németek által lakott régiót érintett.
A kitelepítés három hullámban zajlott le 1946. január 19-e és 1948. június 15-e között, és mintegy kétszázezer embert, közöttük csaknem ötezer eleki lakost érintett.
Semjén Zsolt mint mondta, a kitelepítés szó volt a hivatalos elnevezés. Valójában ez a magyarországi németek, svábok megbélyegzését, megalázását, kifosztását és elűzését jelenti - tette hozzá a miniszterelnök-helyettes. Semjén Zsolt világtörténelmi összefüggésekre utalva kiemelte, hogy a kitelepítések története nem speciális magyar gyakorlat volt. Már 1943-ban, a Teheráni Konferencián eldőlt, hogy Lengyelország új határainak kitűzésével a nagyhatalmak megállapodtak a kitelepítésekben. Ennek következtében
összességében 9 millió németnek kellett elhagynia szülőföldjét.
Az Európai Unióban van, ahol a mai napig nem hajlandók a jogrendből a Benes-dekrétumokat kitörölni. Azokat a dekrétumokat, amelyek a német és magyar lakosság kollektív bűnösségét deklarálták. Ez teljességgel összeegyeztethetetlen az Európai Unió alapjogi chartájával. Brüsszelnek pedig ez nem szúr szemet
- jelentette ki Semjén Zsolt, aki ezt követően megkoszorúzta az emlékművet.
A megemlékezés előtt az eleki Sarlós Boldogasszony-templomban Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatott be szentmisét. A püspök azt hangsúlyozta, hogy
azért kell emlékezni az eleki németek elűzésére, hogy még egyszer hasonló aljasság ne fordulhasson elő.