Szoborpark, a jobb sorsra érdemes dromosz

2018.05.22. 09:34

Az ötvenes években készült alkotások a Népstadion és az Ifjúság útja között, a Népstadion kapujához vezető dromosz szerves részét képezik. Az elnevezés az ókori görög gyökerekre tekint vissza: olyan útvonalat neveztek így, amelyen a győztes hadsereg vonult be a városba gazdag hadizsákmánnyal megpakolva.

Puskás Ferenc Stadion főbejárata előtti emlékparkForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

1953-ban, a stadion megnyitására készített füzetben még csak, mint leendő szoborsort mutatták be az Ifjúság útját: „A főbejárathoz vezető, 320 méter hosszú, 45 méter széles felvonulási utat teljes hosszúságában két, egyenként 12 métere széles, kristálytiszta vizű tavacska szegélyezi majd. Ezekben nyolc-nyolc monumentális, háromalakos szoborcsoportot helyeznek el. A világ legszebb sportszobraiban gyönyörködhetnek majd a stadionba igyekvő nézők, és azok is, akiknek arra visz majd útjuk" - olvasható.

Az eredeti elképzelés szerint az olimpiákon győztes sportolók itt vonultak volna a kapuhoz, egyenesen a Népstadionba. A szobrokat át is adták, a dromoszt azonban soha nem használták rendeltetésszerűen. A rendszerváltás óta tartottak már itt kutyakiállítást, szabadtéri pártkongresszust, de az itt élők gyakran felállított óriáskivetítőkön követhetik figyelemmel a jelentős futballmérkőzéseket, és az olimpia legizgalmasabb versenyeit is. Hamar feledésbe merült a szoborgaléria, a legtöbben nem értékelték a masszív szobrokat. A mai napig jelentős élet zajlik a szobrok körül, de a legtöbb rendezvényszervező inkább eltakarnivalónak tekinti az alkotásokat.

Lovacskázók - Somogyi József szobra, készült 1955-benForrás: MTI/Róka László

A lenyűgöző monumentalitás

Az 1953-ban átadott Népstadion a szocialista elvárásoknak megfelelően grandiózus volt, és a világ akkori egyik legnagyobb befogadóképességével dicsekedhetett. Monumentalitást hangsúlyozandó, bevonulási díszútvonalat terveztek a kapu elé. A koncepció egységes volt: oldalanként 8-8, három- vagy többalakos, átlagosan 3 méter magas, alumíniumból készült, szocialista-realista stílusú szoborcsoport, alacsony talpazaton, egymástól elválasztva, a sztálinista-kommunista népköztársaság sportéletéből, és mindennapjaiból kölcsönzött pillanatképekkel.

A szobrok felállítása elhúzódott, az utolsó 6 szoborcsoport csak 1958-ban került helyére. Megoszlik a vélemény, miszerint ezek már nem alumíniumból, hanem bronzból készültek. Ekkorra mondanivalójuk már sokat kopott, de visszatekintve helyes döntés volt a galéria eredeti elképzelések szerinti befejezése: stílusában egységes egészet alkot, a stadionépítés éveit idézi.

„Érdekes a galéria egyes csoportjainak összehasonlítása: az egységes koncepció ellenére vannak közöttük kiáltóan szocreál, propagandisztikus alkotások, de akadnak olyanok, amik inkább a klasszikus szobrokra emlékeztetnek. Egyes alkotások, amik tartalmukban szocreálok, de formaképzésükben alkotójuk későbbi, elvontabb formáit idézik. Vannak, amelyek kifejezetten jellemzőek alkotójukra, de fel lehet fedezni olyanokat, amelyek majdhogynem semlegesek vagy jellegtelenek. Találunk közöttük kedves és ellenszenves alakokat, de ez már a szemlélőtől is nagyban függ" - mesél a szobrokról egy szakértő. – „Sokan a hazugság, a terhes ötvenes évek elpusztítandó, de legalábbis elrejtendő mementóinak tartják, holott ezek a szobrok többnyire "kedvesen" hazugak, részben koruk karikatúráinak is tekinthetők, történelmünkhöz tartoznak, tehát ezért is értékesek."

A Puskás Ferenc Stadion és a Papp László Budapest Sportaréna között található szoborparkForrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A szocialista realizmus Magyarországán magától értetődő volt, hogy a Népstadion óriási beruházásába az építészet mellett a társművészeteket is bevonják. Így merült fel többek között Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész neve is. A stadion terveit megismerve számára „nyomban helytelennek látszott a lelátó karéjának bármilyen ábrázolással való megszaggatása". Ez okból elsőként arra gondoltak, hogy az öltözőknek is helyet adó, 11 szintesre tervezett toronyra helyeznek majd el nagyméretű domborműveket. Ám, miután mindössze három szint készült el, ezt a tervet el kellett vetni, és így született meg egy egyszerű kialakítású, síkfelületű kőfalakkal, mint hátterekkel elválasztott, mozgalmas szoborkompozíciók ötlete. Pátzay 1959-ben a következőket nyilatkozta az alkotásról a Sport és Tudományban: „Amikor nemzetközi mérkőzéseken az egész világ figyelme elkerülhetetlenül ráirányul a szobrokra is - nincs mit takargatnunk. A városképet ezek is teljesebbé teszik. (...) A Népstadion egész környékének új elrendezésében a szobrok is megnyugtatóbban bontakoznak ki, méltóan a hatalmas alkotáshoz."

„A szobrok szépsége, művészi kivitelezése a legjobb magyar szobrászművészek szakavatott keze munkája. A kiemelkedő szobrászművészek ragyogó munkájának eredményeképpen, vésőik, ujjaik nyomán sorra tárulnak elénk a birkózók, ökölvívók, női tornászok, labdarúgók, természetjárók alakjai. A sportolók arcán a boldogság, vidámság, egészség és frissesség ragyog. Izmos alakjuk, nevető szemük derűt, jó kedélyt és magabiztosságot sugároz. Boldogság árad az éneklő fiatalokról, a lovasjátékokat játszó gyermekekről és tanuló fiatalokról éppen úgy, mint az ipari, illetve mezőgazdasági ifjúsági brigádok tagjainak arcáról" – elemzi a szobrokat egy szakértő.

Erdey Dezső és László Péter 1958-ban készült Atléták című szoboraForrás: MTI/Róka László

A 16 szoborcsoport a következők:

  • Tar István: Gránátvetők (1955)
  • Olcsai Kiss Zoltán: Ipari tanulók (1957)
  • Kocsis András: Mezőgazdasági Brigád (1956)
  • Makrisz Agamemnon: Éneklő fiatalok (1953)
  • Búza Barna: Ökölvívók (1958)
  • Mikus Sándor: Labdarúgók (1958)
  • Somogyi József: Lovacskázók (1955)
  • Kerényi Jenő: Felvonulók (1954)
  • Szabó Iván: Népi táncosok (1956)
  • Beck András: Természetjárók (1958)
  • Győri Dezső: Tornászlányok (1958)
  • Erdey Dezső, László Péter: Stafétafutók (1958)
  • Antal Károly: Birkózók (1953)
  • Ungvári Lajos: Főiskolások (1954)
  • Herczeg Klára, Varga László: Labdázók (1957)
  • Várady Sándor: Szuronyvívás (1958)

Egy megálmodott felvonulási útvonal szobrai - valódi felvonulási útvonal nélkül. A dromosz jelenleg fővárosi védettség alatt áll. A komplexum műemlékké nyilvánítása néhány évvel ezelőtt - a Védetté Nyilvánító Bizottság javaslata ellenére - minisztériumi visszautasításra került. Kérdés, hogy a szobrok valóban műemléki védettséget élveznek már, vagy sem - ha nem, sürgősen védetté kell őket nyilvánítani, hiszen ez is része az örökségünknek, ez is a múltunk egyik láncszeme.