Ez nem politikacsinálás, hanem Beverly Hills 90210

Fekete-Győr András, Soproni Tamás és Orosz Anna

Hetek óta keringenek olyan információk a Momentum Mozgalomról, hogy hiába a magabiztos kiállás, a viccpárt katasztrofális állapotban van. Mi is leírtuk, hogy Fekete-Győr András pártelnök ellen a saját elnöksége szervezkedik, amire az volt a válasz, hogy a Momentum vezetői minden utcasarkon nyilatkozták, hogy a lehető legnagyobb rendben készülnek az áprilisi választásokra. Csakhogy most már bizonyíték is van rá, hogy a Momentumban legalább akkora a káosz, mint egy tinisorozatban. Megszereztük Papp Gergő, a decemberben távozott kommunikációs igazgató lemondólevelét.  

Papp Gergő még december közepén távozott a Momentum Mozgalomból, egészen addig a párt sajtófőnöke, egyben kommunikációs igazgatója volt, illetve az egyszázalékos viccpárt Szolnok megyei országgyűlési képviselőjelöltje. Aztán váratlanul lemondott, sőt, a Momentumból is kilépett, vagyis minden kapcsolatát megszakította Fekete-Győr Andrásékkal.

Papp Gergő Forrás: Facebook

Ezekben a napokban a párt ügyeire rálátó források válságként írták le a Momentumban zajló folyamatokat, olyan negatív helyzetről számoltak be, amellyel a megalakulásuk óta eltelt szűk egy évben még nem találkoztak. A gócpont Zaránd Péter kampányvezető megbuktatása volt, amely valósággal kettészakította a párttagságot. A zűrzavarban Soproni Tamás elnökségi tag, korábbi alelnök próbált meg nyerészkedni, és szervezkedésbe kezdett annak érdekében, hogy Fekete-Győr elnöki munkáját ellehetetlenítse, végül pedig átvegye a helyét.

Úgy tudjuk, a pártot ezekben a napokban tucatnyian hagyták ott, nem csak mezei tagok ugrottak ki, hanem küldöttek és alapszervezeti vezetők is.

Ugyanakkor az még a párton belül sem volt tisztán látható, hogy mi történik a Momentum elnökségében, és hogy mi vezetett odáig, hogy Fekete-Győr András a párt karácsonyi buliján egy whisky mellett beismerje, hogy baj van. Egészen mostanáig.

Levelek a túlvilágról

Néhány nappal ez előtt a vasárnapi, igen forrónak ígérkező küldöttgyűlésre készülő párt különböző szintjeiről több belső levél is kiszivárgott az Origóhoz, amelyek a decemberben kitört és a januárra is áthúzódó válságról szóltak. Az aláírások tanúsága szerint ezeket a dokumentumokat a párt vezetői jegyezték, köztük Fekete-Győr András, Soproni Tamás, Orosz Anna, Zaránd Péter és Papp Gergő. Eddig utóbbiról, tehát a Papp Gergőjének mondott levélről bizonyosodtunk meg maradéktalanul, hogy azt a Momentum leköszönt kommunikációs igazgatója írta, feltehetőleg még tavaly év végén.

Ennek tudatában hozzuk nyilvánosságra az írást, amelynek tartalmán nem változtattunk, pusztán szerkesztettük a könnyebb olvashatóság érdekében, illetve néhány lényegtelen bekezdést elhagytunk a három oldalas levélből. Következzék tehát Papp Gergő!

Kedves Küldöttek!

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a levelet, mert elég erős állításokat fog tartalmazni. De úgy éreztem, hogy miután kiléptem a Momentumból, tartozom annyival a közösségnek, hogy leírom a saját tapasztalataimat, és hogy megmagyarázom, mi vezetett ide. Pláne, hogy miután éveken át komolyan gondoltam, hogy ha a Momentum bejut a parlamentbe és én másnap meghalok, akkor sem fogom sajnálni, hogy az elmúlt 1-2 évemet ebbe a projektbe tettem, mert legalább hozzásegítettem egy új politikai generációt ahhoz, hogy egyszer elsöpörje ezt a rendszert.

Miután kívülről is látom, hogy Zaránd Péter távozásával nem oldódtak meg a szervezet gondjai (sőt, ő sem tűnt el, jelöltként még szervezkedik a régiójában), és azt is látom, hogy

Soproni Tominak hónapok óta az az egyetlen és legfőbb politikai célja, hogy legyőzze Andrist majd átvegye a helyét,

muszáj megszólalnom.

Mivel közelről szemléltem az elnökség munkáját az elmúlt időszakban, és a döntések nagy részénél ott voltam, sajnos azt kell mondanom, hogy ami az elmúlt időszakban történt, az egyáltalán nem meglepő, és egyenesen következik abból, ahogy az elnökség mint testület, és az elnökségi tagok viselkedtek és hozzáálltak a Momentum szervezéséhez és vezetéséhez.

Soproni Tamás és Fekete-Győr András az Origo kinyomtatott cikkével, amelyben arról írtunk, hogy előbbi puccsra készül utóbbi ellen Forrás: Facebook

Nem szeretek lealacsonyító jelzőkkel dobálózni, de az elnökség mint testület olyan szinten kicsinyes volt az elmúlt hónapokban, olyannyira a saját kis hatalmának és paranoiájának rabja lett, hogy nem meglepő, hogy Soproni Tamás vezetésével hetekig blokkolta a kialakult, mindent tönkretevő helyzet egyszerű megoldását, amelyet Zaránd Péter leváltása eredményezett. (...)

Az elnökségi ülések olyanok voltak, ahonnan szinte minden külsős vagy központi stábtag, vagy új tag úgy jött ki az elmúlt hónapokban, hogy úristen, ezek vezetik a szervezetünket?

Az elnökség kicsinyessége alatt a következőkre gondolom:

• Végigéltem, ahogy Soproni Tamás arról kiabál a kampány költségvetése kapcsán, hogy a szakpolitikai vezető ne keressen nettó 150 ezret, csak nettó 100-at, mert úgyis csak ott fog ülni meg cigizgetni a Bajcsyban. Ehhez képest nagyon könnyen szavazzák meg, hogy költsünk el a nagykampányra 250 millió forintot. Amúgy máig nem tudják, hogy valójában mire.
• Végigéltem, ahogy Soproni Tamás kicsinálta Egyed Jankát, csak mert formálisan ő kezdeményezett egy olyan bizalmatlansági indítványt a nyáron, amit egyébként a jelenlegi elnökség legalább két tagja támogatott. Soproni Tomi azóta is puccsnak nevezi, és nem hajlandó engedni ebből az álláspontjából. A fejében ez összeállt egy olyan sztorivá, ahol Egyed Janka mindent tönkretett, és még rossz munkát is végzett, ezért el kell tűnnie és soha semmilyen pozíciót nem kaphat a Momentumban.
• Végigéltem, ahogy a kampánystáb és az összes operatív vezető hangos tiltakozása ellenére az általam egyébként emberként nagyon kedvelt Túry Mártont választották újra kabinetfőnöknek, mert Borbély Ede "Fekete-Győr Andris embere", Túry viszont "jól ír jegyzőkönyveket". Azt hiszem ez volt a mélypontja a Momentumos pályafutásomnak, amikor három elnökségi tag (Orosz Anna, Soproni Tomi, Dukán András) úgy döntött, hogy a szervezet érdekei helyett a saját érdekeiket választják. Hiába kiabálták az arcukba az általuk is tisztelt operatív vezetők, hogy Túry Márton hátráltatja a kampányt, Borbély Edénél pedig kevesen végeztek hatékonyabb munkát a Momentumban. Itt is felülkerekedett a paranoia és az Andris-ellenesség, amiről a levélben később is írok. (...)
• Végigéltem, hogy amikor átment a civiles népszavazásunk a Kúrián, Orosz Anna, miután beszélt néhány TASZ-os ismerősével, nagyon magabiztosan arról kiabált az elnökségin velem és többekkel, hogy be kell jelentenie a Momentumnak, hogy nem fogja gyűjteni az aláírásokat, mert nem állt mellénk a TASZ, és így balhé lesz. (A Társaság a Szabadságjogokért nevű, Soros György pénzelte szervezetről van szó. Tehát ez a szervezet megpróbálta befolyásolni egy politikai párt tevékenységét, jegyezzük ezt meg - a szerk.)
• Végigéltem, ahogy a transzparencia jegyében az elnökségin kimondták, hogy Zaránd Péter saját magának írja ki a kampányvezetői pályázatot, és jelentkezzen is rá, mert "már úgyis eldőlt". A legdurvább, hogy valamilyen, a pszichológiában biztosan ismert jelenség miatt ilyenkor is szentül meg voltak győződve, hogy morálisan a helyes döntést hozták, hiszen van pályáztatás, annál pedig mi lehetne helyesebb.
• Végigéltem, ahogy határozatban rögzítették novemberben, hogy a kampányvezető alatti pozíciókat nem pályáztatják, majd egy teljesen véletlenszerű elnökségi ülésen, ahova beestek hárman (Soproni tamás, Orosz Anna és Dukán András) felülírták a saját döntésüket. Ez utóbbi egyébként sajnos mindennapos volt, folyamatosan mikromenedzseltek bele a szervezetbe, chaten döntöttek teljesen random dolgokról hárman, két elnökségi tagot kihagyva, vagy teljesen fogalmatlanul ültek be elnökségi ülésekre, ahol úgy dőltek el dolgok hogy Soproni Tomi épp valamit hangosan bekiabált.
• És persze végigéltem a solymári összefogásos történetet. Azt, ahogy többször szembesítettük az egésszel az elnökséget, mind az öt tagját, és nagy csend volt a válasz mindig, aztán témát váltottak. Ezt most itt nem részletezném, mert a teljes elnökség lemondásán bőven túlmutató következményei lennének, de biztos hallottátok már. (Ennek a történetnek igyekszünk utánajárni - a szerk.)

Ezt az egészet már jó ideje megírtam, még a kilépésem körül, de nem akartam elküldeni, mert nem akartam hogy még nagyobb balhé legyen.

Bár látom, hogy 4-5 totál inkompetens gyerek vezeti a Momentumot,

nem akartam rosszat annak a politikai közösségnek, ami ilyen példa nélküli módon összeállt.

Most azonban látom, hogy mennyire szomorú lett ez az egész, és látom, hogy Soproni Tomi nem akar leállni, és továbbra is az a fő politikai célja, hogy "legyőzze" Fekete-Győr Andrist, annak az árán is, hogy a Momentum nem jut be a parlamentbe. Ennek a jele az is, ahogy most társelnököt akar, a következő célja pedig nyilván az lesz, hogy Fekete-Győr Andris kiszoruljon a lista első öt helyéről. Nyilván ennek a része az is, amilyen teátrális módon lemondott az alelnökségéről, de azért az elnökségi tagságát persze megtartja. LoL.

A legszomorúbb az egészben az, hogy kb. egy hónapja Soproni Tomi és Orosz Anna együtt vannak, és érzelmileg zsarolják egymást a politikai döntéseknél,

így egyszerűen nem szavaznak egymás ellen fontos kérdésekben az elnökségben. Ezt nagyon rossz leírni, mert emberként kedvelem mindkettejüket, és ez magánügy, de muszáj tudnia róla a párt küldöttgyűlésének, mert alapvetően befolyásolja a Momentum sikerét. Soproni Tomi még egy közös ismerősünknek is mondta, hogy "most nehéz neki Orosz Anna ellen mennie". De nem kell az én szavamra adnotok, kérdezzetek meg bárkit erről, aki nem érintett ebben, de látta közelről az elnökség munkáját az elmúlt hónapokban.

Háromszögek - Fekete-Győr András, Soproni Tamás és Orosz Anna Forrás: Facebook

Már az is felvet kérdéseket, hogy egy ilyen után miért nem az az alap reakció, hogy valamelyikük lemond összeférhetetlenség miatt. Pedig mindketten, főleg Orosz Anna nagyon szeret "politikai kultúraváltásra" hivatkozni. Sajnos oda jutott az elnökség morálisan, úgy belekényelmesedett a saját kis hatalmába, hogy fel sem merül bennük ez. (...)

Tanulságos volt, hogy amikor volt a balhé Zaránd leváltása körül, és volt egy szavazás, ahol az volt a kérdés, hogy Borbély Ede legyen-e a kampányvezető, vagy Zaránd maradjon, Orosz Anna úgy fogalmazott, hogy "nem tudná képviselni a tagság előtt azt, hogy Zaránd marad a kampányfőnök". Majd amikor a szavazás következett, és Soproni Tomi - nyilván csak azért, hogy Fekete-Győr Andris ellen menjen - arra szavazott, hogy maradjon Zaránd, végül Anna is arra szavazott, hogy maradjon ő. Működött az érzelmi zsarolás itt is, ezért nem normális, hogy mindketten elnökségi tagok. (...)

Ha tippelnem kéne, Tominak most az a terve, hogy Annából csinál társelnököt, és rajta keresztül valójában ő lesz a társelnök. Nagyon szomorú, ennél SZDSZ-esebb tempót nem tudok elképzelni.

Láttam már ezt a Momentumon belül sokszor: Soproni Tomi magasan a legjobb színész/közszereplő, mond egy érzelmes és hangos beszédet valamilyen alapértékre hivatkozva (demokrácia, politikai kultúraváltás, mittudomén), aztán mindenki rosszul érzi magát és melléáll. Ezt én is éreztem már magamon, nagyon ért ahhoz, hogy bűntudatot ébresszen az érzelmes beszédeivel. (...)

Persze nem menne ez a másik két elnökségi tag nélkül, akik folyamatosan Soproni Tomi mellé állnak, Fekete-Győr Andris ellenében, így Andris valójában nem tud elnökként viselkedni, mert négy elnökségi tag - Soproni Tomi miatt - folyamatosan leszavazza.

Ezért nem tartunk sehol, ezért nem gondolja már senki az elnökségből, hogy meglesz a civiles népszavazás (elég szomorúak a számok), ezért számol már az elnökség csak 80 jelölttel a 106 helyett. (...) Egyszerűen nem tudok szebben fogalmazni: az elnökségi tagok a párt aktív tagságához képest megdöbbentően alacsony szellemi színvonalon végzik a munkájukat, ami jöhet abból, hogy egyszerűen nem olyan okosak, de jöhet abból a nyomásból is, amit egy országos párt elnökségi tagsága és a vele járó hatalom jelent. De a végeredményt tekintve ez mindegy. (...)

Végig nehéz volt eldöntenem, hogy ezt a levelet elküldjem-e, de két dolog miatt gondolom úgy, hogy jól tettem. Szerintem erről mindenképp tudnia kell a párt küldöttgyűlésének, mert az elnökség nem egyenlő a párttal, és nem tarthat vissza információkat.

A másik, hogy semmilyen hazugságot nem írtam, és ezek egész könnyen leellenőrizhetők, tegyétek is meg.

És azért is írom ezt le, mert tele van ez a közösség olyan tagokkal, akik miatt érdemes volt csinálnom ezt az egészet, és akik miatt még mindig azt kívánom a Momentumnak, hogy javítsa meg magát, és jusson be a parlamentbe.

Még ha jelenleg úgy is érzem, ennyi közös munka után is, hogy nem tudok erre a pártra szavazni.

Szóval mentsétek meg a pártotokat, politikai akarat kérdése az egész. (...) Ami most van, az azt fogja eredményezni, hogy nem gyűjtjük össze a civiles népszavazási aláírásokat, és a NOlimpiával indult párt pár héttel a választás előtt elbukik egy népszavazási kezdeményezést.

Hajrá!
Gergő

Kell még valamit mondani

Ez volna tehát Papp Gergő sokkoló búcsúlevele, amelyben megpróbálta felhívni a Momentum tagságának a figyelmét arra, hogy milyen kártékony mechanizmusok jellemzik a párt vezetését. Ezek az információk először olvasva azért is tűnnek brutálisnak, mert a Momentum fejesei a nyilvánosságban a bizonyítványuk makulátlanságáról szónokolnak. Elég csak Fekete-Győr András hétfői interjúját idézni, amelyben a munkájában blokkolt, pozíciójában fenyegetett pártelnök a következőket hazudja a választók szemébe:

Minden stabil, jól állunk. Harcok régóta nincsenek, maximum tavaly nyáron voltak.

Arra a kérdésre pedig, hogy szerint a Momentum másik két ismertebb tagja, Soproni Tamás és Orosz Anna ellene politizálnak-e, úgy reagált, hogy az ilyen felvetéseken "nagyon jót nevet". Ha Fekete-Győr András eddig nem olvasta volna Papp Gergő levelét, akkor most itt a lehetőség, és tegye meg mindenképpen. Talán utána már nem sok kedve lesz mosolyogni.